Rész

 1  1|               Csoda, hogy eljön, - mondta, - az ember akár meghalhatna
 2  2|          nézett körül.~ ~- Topp, - mondta, - ott ül!~ ~Az asszonyok
 3  2|            ünnepeltük.~ ~- Igen, - mondta rekedten Bossányi Pál, -
 4  3|         fordította rám, mintha ezt mondta volna: Értelek, kis gazdám
 5  4|            nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~Bizonyos
 6  5|           átölelte a leányt és ezt mondta:~ ~- Ime, Samuka, ez az
 7  5|          szeretem...~ ~De Samu nem mondta ezt, Samu cigarettára gyujtott,
 8  6|          együtt ebédelsz velünk, - mondta a fiatalasszony az apjának.~ ~
 9  6|     keserülni ezt a viselkedést, - mondta ebéd után, ha rendes szokása
10  6|     kanalazni kezdte.~ ~- Öcsém, - mondta az inasnak, aki diszkrét
11  6|       papirról.~ ~- Édes öregem, - mondta, - lehetne annyi izlése,
12  6|  méltóságos úr meg fog pukkadni, - mondta, miközben az íróasztal mellett
13  6|           most megütheti a guta, - mondta magában, miközben a szíve
14  7|      Szalókyhoz.~ ~- Jobb lenne, - mondta, - ha maga is arra ügyelne
15  7|        most végeztek az ebéddel, - mondta a zsinóros Tóth János.~ ~
16  7|        ajkát.~ ~- Itt egy levél, - mondta sunyi ábrázattal, - egy
17  8|          és tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit.
18  8|                 Ha csak az kell, - mondta Klárika önbizalommal, -
19  8|          Szép dolog a huszárság, - mondta, - egy huszár többet ér,
20  8|           ölni a félénk huszárt, - mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord
21  8|          kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet–e visszafojtani
22  8|      feleségére.~ ~- Mit gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen
23  8|      helyéből.~ ~- Isten hozott, - mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben
24  8|         sarokban...~ ~- Ne sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár
25  8|                Látja kis csacsi, - mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal...
26  9|          affektáló nyugalommal ezt mondta:~ ~- Itt, kedvesem, ne igen
27  9|       megeredtek...~ ~- Juliska, - mondta fölindulástól reszketve, -
28  9|         illenék a diadém...~ ~- Ki mondta azt, hogy csúnya vagy?~ ~-
29 10|       titkárt.~ ~- Hallja az úr, - mondta neki sötéten, - gondoljon
30 10|    szobában... A költő ekkor sírva mondta el művésztársának, hogy
31 11|        tintakorsót.~ ~- Itt van, - mondta - talán ennyi tintával beéred.~ ~-
32 11|          nyakamba.~ ~- Gazember, - mondta, - hiszen ennél Vörösmarty
33 12| gesztikulált.~ ~- Megpróbálhatom - mondta - és nem félek, hogy nagyon
34 12|  fejebúbját.~ ~- Hogy is hívják, - mondta, - pedig bizony Isten tudtam
35 12|            szivarját.~ ~- Ő jön, - mondta, - a szerencsés mester...~ ~
36 12|           integetett.~ ~- Ugyan, - mondta, - van is abban valami...
37 12|     bólogatott.~ ~- Természetes, - mondta, - végre is öröklött joga
38 13|        száz ország ura is lehet, - mondta Elfrida hercegnő dacosan, -
39 13|      cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta XIX. Tivadar esengve, -
40 13|        között.~ ~- Tudós férfiu, - mondta a szerelmes király, - te
41 13|          hozzá.~ ~- Felséges úr, - mondta Hoys–Hopp gróf félénken, -
42 13|           sem ismered az okokat, - mondta szárazon, közömbösen, -
43 15|       vármegyénél.~ ~- Szervusz! - mondta olyan hangon, mintha csak
44 15|                 Igen jó asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy
45 15|      titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta az ebéd végén, - délután