Rész

 1  1|             és kishivatalnok jár, s  kis vacsorát rendelünk meg
 2  1|              Egy óra után Vas Laci,  vidéki szokás szerint, azt
 3  1|             akart Vas Lacitól, de a  cimbora élénken tiltakozott
 4  1|         korhelyek mindannyian... De , nem tartóztatlak a barátodtól.
 5  2|  konstatálta, hogy az évszakok és a  modor közt szoros kapcsolatok
 6  2|       vagytok különb legények, mint  magam.~ ~- Éljen! - dörögte
 7  2|  földszintes ablakok alatt. A három  barát elérzékenyülten támaszkodott
 8  3|            vasból vannak, a gyomrom , s a tüdőm négycsillagos,
 9  3|   kívánatosabbá tesz; holott a fiúk  és hűséges pajtásaim, akikkel
10  3|          tovább törjük magunkat egy  ebédért vagy egy szép asszony
11  4|             alulirott kisasszonynak  napot kívánt. Én természetesen
12  4|            Fehérvárra értünk, már a  pajtások igazi meghittségével
13  4|          szerepet játszani, hanem a  forró hársfatea, amit egy
14  4|            a hófúvásban s akkor - a  Isten tudja elgondolni,
15  5|            kis leányom, aki szép és  magaviseletü, de nem tudja
16  5|         Pedig mit ér a szépség és a  magaviselet, a kellő természettani
17  5|           gondolta:~ ~- Ha az Isten  akarna lenni hozzám, az
18  5|        szeretem...~ ~De fájdalom, a  Isten ma már nem kedveli
19  5|            Köszönöm, köszönöm, maga  volt hozzám mindig... Remélem
20  8|       vezeti Gretchent - és a pap a  Isten nevében áldja meg
21  8|             ura kezét.~ ~- Maga oly , - mondta, - és lehete
22  9|         konyhapénzt megdézsmálja...  asszony vagyok, de a tolvaj
23  9|         most bezzeg hálálkodhatsz a  Istennek, hogy könnyelmü
24  9|             a forgalomból... Néhány  cigarettát is hozhat, annyiért,
25 10|             teljes létszámában négy  étvágyu fiúból áll - hangosan
26 11|           értették. Mit tegyek hát,  Isten, mit tegyek? Hiszen
27 11|         leírni egyetlen szót. Drága  Gyuri bácsi, segítsen rajtam,
28 11|       aranyos Gyurica? Tegye meg, a  Isten meg fogja áldani a
29 12|               Szeretném tudni, mire  a kis kabát, ha az ember
30 13|        fogok halni bánatomban, ha a  Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~-
31 13|    selyemszalagos cipellőjéről.~ ~-  báróm, - mondta XIX. Tivadar
32 13|     tudományokkal?~ ~Joannes rhetor  darabig a körmeit nézte (
33 13|       gyávát, ezt a siránkozót? Van  dolga, hogy egy igazi férfi
34 14|       magamat is, akár a pintyet...  lesz még e gondolatot is
35 14| összeszólalkozás történetét, csak a  Heinrichné mondotta hosszasabb
36 14|            egy szivarra... vagy egy  gianaclis–ra, ha úgy tetszik...~ ~
37 14|         révén szólna érettem néhány  szót az igazgató úrnak,
38 15|           alispán leányát.~ ~- Igen  asszony, - mondta, - csak
39 15|         szép asszony mellett ült (a  Isten tudja, hogy mit sugdoshattak
40 15|           vélem kocintgatott a régi  idők emlékére, csak néha
41 15|           kérdeztem, hogy mire lesz , ha a bakonybéli apátság
42 15|            korhely meg se érdemel a  Istentől. Annyira hű, egyszerü
43 15|      állandóan: attól mentsen meg a  Isten minden becsületes
44 15|        beszédem van Lászlóval... De  lesz sietni, mert nem kapunk
45 15|            udvarolnak neki? De most  lesz sietni, mert csakugyan
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License