Rész

 1  1|      utcán.~ ~- Tehát fél, semmit sem mer kockáztatni értem? Tegyük
 2  1|           fal között, ahol semmit sem reszkiroz?~ ~Német türelmetlenül
 3  1|    bankárnéit egy teremtett lélek sem ismeri, s együtt vacsorálnak
 4  1|           hogy még a lakodalmadra sem hívsz meg...~ ~Német merészen
 5  2|    játékgyáros fia lévén, annyira sem becsülte a pénzt, mint egy
 6  2|      dobjuk sutba az úr cimet. Ti sem vagytok különb legények,
 7  4|        amelynek mindeddig a nevét sem hallottam. A helységmutató
 8  4|           arrogáns úr azonban mit sem törődött az én látszólagos
 9  4|          utazik, Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a fejemet, bizonyos
10  4|      néztem végig rajta, de ő föl sem vette ezt a szigoru vizsgálódást.~ ~-
11  4|    világegyetem minden régiójában sem találna alkalmasabb női
12  5|           de sokszor késő éjfélig sem hunyta be a szemét. Meghallott
13  5|        wörthi tó partjait. De még sem volt többé az ő Margitja,
14  6|           emberrel jóformán senki sem törődött, a lánya néha sietve
15  7|  szokatlan lesz? Egyébként én azt sem bánom, ha maga jónak látja...~ ~
16  8|         nem pihent egy pillanatra sem; majd a bútorok körül pepecselt,
17  8|  szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta s tizenegy óra
18  8|       kilencórai fölkelés dacára, sem élt az axiómák tanácsai
19  8|           felelte Klárika, - időm sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam.
20  8|          tizenöt éven át egyébbel sem foglalkozott, mint az asszonyi
21  8| elkeseredve:~ ~- Nem igaz, semmit sem gondolt, mert én csak akkor
22  9|        egyetlen fillérnyi adósság sem; azt hiszem, hogy meg lehetünk
23 10|       ötven krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt,
24 11|           egész életemben és soha sem bíbelődtem az írással. Két
25 11|       Vörösmarty vagy Vajda Péter sem írta volna meg különben.~ ~
26 11|         levelet még a regényekben sem olvasott.~ ~Azontúl naponta
27 11|        amelyet az egész életemben sem fogok elfelejteni magának.~ ~-
28 11|        meg én, ha kerékbe törnek, sem tudnék leírni egyetlen szót.
29 12|     Alfréd, az angol udvari poéta sem cselekedett volna okosan,
30 12|           Hohenlohe főudvarmester sem igen írhatna magyar népszínműveket,
31 12|       francia, azt talán mondanom sem kell, de kettőt teszek egy
32 12|     kérdezte a házigazda.~ ~Senki sem tudott a kérdésre válaszolni
33 12|        még a külső Ferencvárosban sem lehet kapucinert kapni és
34 13|          az emberek közé menni... Sem álmom, sem nappalom három
35 13|          közé menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap óta...~ ~-
36 13|          Úgy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy miért kapta
37 13|           a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~- Akkor egy–kettő, ne
38 13|     kovakőből. A tudós mester meg sem hajolt a király előtt, hanem
39 13|         Azt hallom, hogy még most sem ismered az okokat, - mondta
40 13|      miképp a saját hangját senki sem hallja igazán, a saját személyét
41 14|         ilyesmit még bolondságból sem lenne szabad mondania. Máshoz -
42 14|          a valóságban még egyiket sem látták, apróra tájékozva
43 14|        urat, aki azonban távolról sem alkalmas médium arra, hogy