Rész

 1  1|       beszél velem hat hónapig.~ ~- Mi az?~ ~Freywaldné megsímogatta
 2  1|      biztatta:~ ~- Tegyen úgy, mint mi... Kövesse a mi példánkat...~ ~
 3  1|           úgy, mint mi... Kövesse a mi példánkat...~ ~Éjfélfelé
 4  1|   háromnegyed órányira van innen és mi kocsin megyünk.~ ~- Ne félts
 5  1|         hagytak, mint egy bolondot. Mi volt ez, álmodtam? Utánuk
 6  2|        közelebb húzódott hozzá.~ ~- Mi bajod, fiacskám, - szólt, -
 7  3|          dolgokon törtem a fejemet: mi az oka annak, hogy a ló
 8  3|       tanítómtól:~ ~- Hát Burkus, a mi házőrző kutyánk, nem jut
 9  3|        sokkal jobban érdekelt, hogy mi is az voltaképpen, ami egy
10  3|        izgatott a kiváncsiság, hogy mi lesz velünk, ha a szemünket
11  3|           izgat a kiváncsiság, hogy mi történik velem a halálom
12  4|       ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét kolostori hálótermünkben
13  4|             Isten tudja elgondolni, mi történik velem?~ ~- Okvetlenül
14  4|          kezem után:~ ~- Oh, hiszen mi már ismerősök vagyunk...~ ~
15  5|            így szólott:~ ~- Tudja a mi nagy szomorúságunkat, hiszen
16  6|            az apjához:~ ~- Tudod–e, mi az újság, apuskám?~ ~- No?~ ~-
17  6|         öregember tüskés állát.~ ~- Mi, apuskám, nem élhetünk úgy,
18  7|      Szalóky apám, lépjen közelebb! Mi szél hozta most ide, mikor
19  9|  fölindulástól reszketve, - tudod–e mi az újság?~ ~- Micsoda? -
20 10|            éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó
21 10|             vasútról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát
22 10|            az ebédlő asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, -
23 11| odasereglettek az asztalunkhoz.~ ~- Mi történt? - kérdeztük ijedten.~ ~
24 11|             egy szívességre.~ ~- És mi az?~ ~- Egy nagy, igen nagy
25 11|     halványan rebegte:~ ~- Istenem, mi lenne abból, ha megtudná!...~ ~
26 12|            a legújabb vendégre.~ ~- Mi ez? - kérdezte kissé ostobán.~ ~
27 12|             és fölösleges viselet s mi valamennyien egy nevetséges
28 12|          földi élvezetből. Végre is mi történhetik velem? Iszom
29 12|        kávéház padlójára. Tudják–e, mi feküdt ott, alig két lépésnyire
30 12|         értelmetlenül kérdezte:~ ~- Mi ez?~ ~- Op. 40, - szavaltam
31 12|      kasszából az asztalunkhoz.~ ~- Mi tetszik?~ ~- Uram, - szóltam
32 12|          ajánljak fel önnek.~ ~- És mi az?~ ~- Ime, - és a márványasztalra
33 12|     összeget nyert az op. 40–en, de mi még azon az éjjelen utolsó
34 13|      fennszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~Az
35 13|          faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - kérdezte
36 13|           tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kivető,
37 13|       nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi
38 13|          elé.~ ~- Kis Schoennichen, mi a véleményed az ízlésemről? -
39 13|        majdnem elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne
40 15|          barátom arcába (nagy egek, mi fog itt történni a következő
41 15|          vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Úgy éreztem, mintha