Rész

 1  8|                           I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves koráig
 2  8|             ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte
 3  8|         mellé a jól elzárt batárban, Ádám egy pillanatig lelkifurdalások
 4  8|       ismeretlen világban születtek? Ádám így szólt magában bizonyos
 5  8|           jutott az a négyes, melyet Ádám egy novemberi pikniken vele
 6  8|             grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
 7  8|            mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása
 8  8|              csillogó rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak zsúrozó
 9  8|           tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével
10  8|             hogy tovább alugyék...~ ~Ádám egy forró csókra ébredt
11  8|             reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött
12  8|            mint a havasi medve!...~ ~Ádám, aki mindeddig komolyan
13  8|       azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára,
14  8|             bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának
15  8|       homályosak az emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta,
16  8|           volt, mint egy akadémikus, Ádám pedig könnyelmű, mint egy
17  8|            mint a velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy nap a klubjából,
18  8|           Klárika hirtelen fölriadt, Ádám pedig nevetve megkérdezte
19  8|             az emeleti lakásban...~ ~Ádám csodálkozva kérdezte:~ ~-
20  8|      Történetünk elején azt mondtuk: Ádám mint sötét gonosztevő tett
21  8|           félelmetes hírnévre. A gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel
22  8|     udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám tehát mindjárt megértette,
23  8|         közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén hazatért,
24  8|           szekrény nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~-
25  8|                 mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a
26  8|     Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt szét
27  8|              elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserüen ingatta a fejét.~ ~-
28  8|              már mindennek vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott,
29  8|                      III.~ ~Másnap - Ádám komor hangulatban itta a
30  8|              hogy ne fogadja el...~ ~Ádám csodálkozva nézett a feleségére.~ ~-
31  8|            királyi herceg adjutánsa, Ádám fölugrott a helyéből.~ ~-
32  8| vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, bátor
33  8|         szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbanhagyta később
34  8|              meg az ura karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~-
35  8|             délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét keresni,
36  8|           sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~
37  8|            gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve simította
38  8|           mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját nyujtotta Klárika
39  8|          azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette