Rész

 1  1|            leszel boldog? Hej, fiu, ezt nem vártam tőled, hogy még
 2  2|        vettek ezek a szatócsok, míg ezt a konstáblert szívesen fogadták,
 3  3|    osztályban, a vallási óra alatt, ezt kérdeztem Pusztay úrtól,
 4  3|          úgy fordította rám, mintha ezt mondta volna: Értelek, kis
 5  4|        körülmények közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot
 6  4|         jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos poggyász–darabot
 7  4|          érdekesnek látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem.
 8  4|           rajta, de ő föl sem vette ezt a szigoru vizsgálódást.~ ~-
 9  4|      szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesujtó gúnnyal mondom,
10  5|             úr átölelte a leányt és ezt mondta:~ ~- Ime, Samuka,
11  5|            A szíve elszomorodott és ezt gondolta:~ ~- Ha az Isten
12  5|         Samu világosan érezte, hogy ezt kellene mondania:~ ~- Oh,
13  5|                  De Samu nem mondta ezt, Samu cigarettára gyujtott,
14  6|   méltóságos úr meg fogja keserülni ezt a viselkedést, - mondta
15  6|            kísérő levelében, - hogy ezt a csekélységet az Excellenciád
16  7|          udvarba, mikor a tollnokné ezt kiáltotta a feleségének:~ ~-
17  7|           odavágom a ténsasszonyhoz ezt a cirokseprőt!~ ~Szalóky
18  7|              Mért irigyli hát tőlem ezt az egyet, minek bánt, mit
19  8|             Isten nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~
20  8|       vállalt... Meg fogja–e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát?
21  8|          Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
22  8|     háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a maguk szomoru
23  9|         pedig affektáló nyugalommal ezt mondta:~ ~- Itt, kedvesem,
24 11|          szólt néha közbe:~ ~- Nem, ezt nem lehet, ilyeneket nem
25 11|     szívecském, - szóltam, - hiszen ezt a kedves nővér is megengedte
26 11|         arra a kicsiny kézre, amely ezt az édes levelet megfogalmazta.
27 12|       keveset látott olyat, amilyen ezt a barátságos jövevényt ékesitette.
28 12|             a szemét. Fölhasználtam ezt a pillanatot és hirtelen
29 13|      dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen
30 13|          szeretné Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát,
31 13|             hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót?
32 13|             a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga,
33 13|           azzal a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet készítette!...
34 13| visszautasítottam, az erős férfinak ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy
35 14|           hogy nem tréfálok, amikor ezt mondom... Agyonlőném abban
36 14|     agyonlövi, de Erzsike fitymálva ezt mondotta:~ ~- Ojjé, fél
37 14|       József–kabátját... És dévajul ezt gondolta magában:~ ~- Úgy
38 15|  anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam magamban: Mily