Rész

 1  1|  megindult a Zrinyi–utca felé. A szép asszony búsan ült a zongorája
 2  1|        bánom most már...~ ~Német szép fiú volt és orvos, s egy
 3  1|         maga részére hódította a szép, ideges asszonyt s csodálatos,
 4  1|  csillogó selyemkendővel a Bandi szép felesége egy idegen, lapátszakállu
 5  2| becsípett Bossányit ölelgette. A szép szőke asszony kipirult arccal
 6  2|           ez lesz a legjobb.~ ~A szép asszony ijedten fogta meg
 7  2|      Fölsegítették a kabátját, a szép asszony finom csipkekendőbe
 8  2|       szemekkel csókolta végig a szép asszony karját.~ ~Feketéztek,
 9  2|      ablak fölé, amelyen belül a szép leány hajnali álmát aludta.
10  3|          egy jó ebédért vagy egy szép asszony csókjáért?~ ~Tegnap
11  5|       éppen csak ennyire jutott. Szép napok voltak, Samuka, boldogok
12  5|     kékszemü és egy csodálatosan szép, himzett kötényt viselt,
13  5|        ez az én kis leányom, aki szép és jó magaviseletü, de nem
14  5|    minden csodálatosan fényes és szép volt. Samu, ha ilyenkor
15  7|   megédesítheti: fiatal, gazdag, szép, előkelő uriember. Minden
16  8|         babrált a tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - mondta, -
17  8|        Isten hozott, - mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben
18  9|         a hússzámlával, s hogy a szép fiatalasszony új téli kabátban
19  9|         e gyémántokat viselje... Szép vagy és bájos vagy, mint
20 10|      magához méltó művésznek... “Szép napokat láttam - fejezte
21 11|          majd kérőleg emelte rám szép, félelmetes szürke szemét.~ ~-
22 11|        képzeli maga, hogy én egy szép leány nevében levelezzek
23 12|            Csak üljetek le, majd szép sorjában, egymásután. Előbb
24 14|      sötét udvari szobában... Ez szép, mert a mai fiatalság havonkint
25 15|         öltözött huszárhadnagy a szép asszony mellett ült (a jó
26 15|  kedvtelve néztem végig megint a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~-
27 15|        húzta félre a száját.~ ~- Szép, szép, de azért nem nagyon
28 15|        félre a száját.~ ~- Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék,
29 15|          a havasi kürtjébe, de a szép asszony, úgy látszik, nem
30 15|     kiáltottam a rémülettől... A szép asszony ragyogó szemmel
31 15|        beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes távolban
32 15|         Miért nézett vissza rá a szép asszony olyan szerelmesen?