Rész

 1  1|            birt megmaradni a helyén, oly izgatott volt, mint a gyerek,
 2  1|       megpillantván, a mátrai vadász oly színpadi kiáltással rohant
 3  1|             maradok a cimborámmal... Oly régen nem láttuk egymást,
 4  3|          józanabb, mint most vagyok. Oly józan és beszámítható vagyok,
 5  3|              az oka annak, hogy a ló oly béketűréssel húzza, a kocsit,
 6  3|              hálószobám mennyezetét. Oly furcsán, oly különösen éreztem
 7  3|            mennyezetét. Oly furcsán, oly különösen éreztem magam,
 8  4|        Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan betöltötted mellettem
 9  4|              a sors, akiről egyízben oly gyönyörü iskolai dolgozatot
10  5|              a lapok hátulsó oldalán oly óriási betükkel hívták föl
11  8|            kis vállas kötény gazdája oly szigorúan vette mindezeket,
12  8|              Klárika önbizalommal, - oly féltékennyé teszem, mint
13  8|               én is egyedül vagyok - oly szomoruan nézzük egymást
14  8|        rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, oly félénk, hogy
15  8|                A huszár oly szerény, oly félénk, hogy csak a szemével
16  8|       erőltetni, gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé
17  8| megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet–
18  8|  visszafojtani a szerelmet? A huszár oly ragaszkodással vett részt
19  8|       mindennek vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott,
20  8|              igazi okot...~ ~Klárika oly halálos rémülettel csípte
21  9|       koronás főnyereményt... Ez már oly bizonyos, mint a kétszer
22  9|           egyszer az egymás nyakába. Oly hihetetlen és álomszerü
23 10|         léptem...~ ~- A színháza épp oly üres marad, mint ma este...
24 12|    hordanának. Az igazi művész éppen oly képtelen az ilyen csalásra,
25 14|             nappalonként előfordult. Oly részletesen mondott el mindent,
26 14|            mindennemü sértegetést és oly érthetően célzott a lovagiasság
27 14|      ötvenforintos bukétája nem tett oly boldoggá, mint az a tízkrajcáros
28 14|   szembenézett egykori imádójával, s oly kacérul mosolygott rá, hogy
29 15|           fiam, normális asszony épp oly kevés van a világon, mint