Rész

 1  1|          Nagy megindulással vetette le a loden–kabátot, mely alól
 2  1|            asszony büszkén bocsátja le szempilláit, s e szavakkal
 3  2|             az asztalon:~ ~- Üljünk le urak, üljünk le. Ne oszoljunk
 4  2|              Üljünk le urak, üljünk le. Ne oszoljunk el a világ
 5  3|       udvaroltam... Húsz perc mulva le fog hullani a lepel a nagy
 6  5|          szervusz kis fiam... Üljön le és meséljen nekem valamit.
 7  5|         kalligrafikus betűkkel írta le minden tiszta papirra jövendő
 8  6|      elsápadt a haragtól.~ ~- Tegye le a pénzt és vigye ki a tányérokat.
 9  6|        nábob összezsugorodva haladt le a lépcsőkön, s mikor a szobája
10  8|           délután csak akkor feküdt le, ha a legutolsó poratomot
11  8|              Klárika sápadtan tette le kezéből az újságot.~ ~-
12  8|            és diadalmenetben vonult le vele a fürdőszobából a szalonba...
13  9|      mindenes leányt.~ ~- Szaladjon le a trafikba és hozzon öt
14  9|             keserűséggel telepedett le a sarokban álló hintaszékbe.
15 10|        koszoruját s szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő
16 11|          Lángoló sorokkal festettem le azt a hatalmas szerelmet,
17 11|        lehet, ilyeneket nem írhatok le, ha csak azt nem akarom,
18 11|          szerelmi ütközetek folytak le a jegyesség két hónapja
19 12|       Kertész doktor, aki mindenből le tudott vonni valami teoriát,
20 12|             doktor izgatottan tette le a szivarját.~ ~- Ő jön, -
21 12|        társaságot.~ ~- Csak üljetek le, majd szép sorjában, egymásután.
22 12|             egymásután. Előbb vesse le a télikabátját, Croce barátom...~ ~
23 12|            szelídségével csusztatta le vállairól az impozáns téli
24 12|           kimerülve, álmosan hunyja le a szemét. Fölhasználtam
25 12|       márványasztalra, - de ki írja le rémületünket, amikor közelebbről
26 12| leggyönyörűbb keringőjét olvashatná le uraságod, ha egyáltalán
27 13|        haragos Isten villámát kérné le az akaratos fruskára...
28 13|         nézte (mintha onnan olvasná le a feleletet), aztán mélységes
29 13|        király csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva susogta:~ ~-