Rész

1001  7|                  mit akar, mit akarhat? A tekintetes főszolgabíró
1002  7|              Minden asszony szerelmesen a karjaiba hullik, míg én...?
1003  7|                  mit akar, miért kerget a halálba? A tekintetes főszolgabíró
1004  7|                 miért kerget a halálba? A tekintetes főszolgabíró
1005  7|            engem, hitvány ördögöt pedig a poklokra kerget... A főszolgabíró
1006  7|              pedig a poklokra kerget... A főszolgabíró úrnak egy pillanatnyi
1007  7|            Szalóky görcsösen vonaglott, a főszolgabíró pedig elgondolkodva
1008  7|           félremagyarázást kizárna...~ ~A főszolgabíró beleegyezőleg
1009  7|                 rögtön, még ma délután, a postára adom...~ ~Gály megírta
1010  7|          postára adom...~ ~Gály megírta a levelet, az irnok pedig
1011  7|               megengedi, magam adom át, a saját kezemmel. Igy gyorsabb
1012  7|            látja...~ ~Az irnok szemében a hála könnyei jelentek meg,
1013  7|                 aztán gyorsan lesietett a megyeház lépcsőin... Öt
1014  7|              perc mulva már otthon volt a saját lakásán, s lihegve,
1015  7|           titkos diadallal csókolta meg a felesége piros ajkát.~ ~-
1016  7|                 míg az asszony feltépte a borítékot, ő szemérmetesen,
1017  7|         tapintattal sietett el kéglizni a polgári körbe...~ ~ ~
1018  8|                                         A himzett kötény regénye.~ ~
1019  8|          körülbelül így szólott magában a templomból kijövet:~ ~-
1020  8|              Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska
1021  8|              Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe
1022  8|            ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig a
1023  8|                a kis teremtés mindeddig a hímzőrámája, a regényei
1024  8|                mindeddig a hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek
1025  8|              hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája
1026  8|          oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja
1027  8|             vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja meg
1028  8|          tényleg nem igen ismerte eddig a hímzőrámák, az Ohnet–regények
1029  8|        hímzőrámák, az Ohnet–regények és a penzióbeli levelezések hangulatát...
1030  8|         levelezések hangulatát... Mikor a templom színes mécseit,
1031  8|                 templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémját,
1032  8|              szobrok aranyos diadémját, a tömjénfüstös atmoszférát
1033  8|            meghatva símult oldala mellé a jól elzárt batárban, Ádám
1034  8|             most mégis megijesztette az a felelősség, melyet egy egész
1035  8|                  Meg fogja–e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát?
1036  8|           mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~Klárika
1037  8|              Klárika nem tudott olvasni a lelkekben, Klárika boldogan
1038  8|              Klárika boldogan hunyta be a szemét, míg a kocsi a népes
1039  8|                 hunyta be a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át
1040  8|                be a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át hazavitte
1041  8|                Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
1042  8|            világ; Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott
1043  8|                fehér fátyol végigomlott a termetén és mellette egy
1044  8|                egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta meghatva
1045  8|            férje - szorongatta meghatva a kezét. Hogyan történt mindez -
1046  8|             Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy
1047  8|              sírni szeretett volna arra a furcsa gondolatra, hogy
1048  8|             drága uracskája ül mellette a batárban...~ ~Klárika álomban
1049  8|                 álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi
1050  8|                el azt a hat hetet, mely a májusi délutánt követte.
1051  8|                májusi délutánt követte. A déjeuner–n fényes beszédeket
1052  8|           később utiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd
1053  8|          különböző hotelben ették végig a table d’hote–kat, értekeztek
1054  8|            table d’hote–kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel,
1055  8|               értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos
1056  8|         különböző városban nézték végig a galériákat, a harangjátékokat,
1057  8|              nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat,
1058  8|          galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti
1059  8|      leírhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét
1060  8|              junius közepén ébredt föl: a Teréz–körut egy második
1061  8|             második emeleti lakásában - a világ legeslegszebb fészkében,
1062  8|           grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
1063  8|              legelső napon konstatálta) a fürdőszoba sötét és kicsiny
1064  8|                júniusi napon, kezdődött a Klárika élete... Klárika
1065  8|              élete... Klárika levetette a selyembluzokat, kicsomagolta
1066  8|            selyembluzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos
1067  8|           vállas kötényeket szedett elő a garderobe mélyéről... Mikor
1068  8|             garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a
1069  8|                a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben
1070  8|          sürgött–forgott az ágya körül. A himzett kötény nem pihent
1071  8|                egy pillanatra sem; majd a bútorok körül pepecselt,
1072  8|           bútorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban
1073  8|              majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket
1074  8|            bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó
1075  8|                 lény jóakaratával nézte a himzett kötény fáradalmait...
1076  8|            Kacagni szeretett volna arra a gondolatra, hogy a szekrényeket
1077  8|                 arra a gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel
1078  8|            csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják,
1079  8|            látott csipkés szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta
1080  8|               óra tájban szokta meginni a reggeli teáját... A kis
1081  8|             meginni a reggeli teáját... A kis vállas kötény gazdája
1082  8|                vette mindezeket, mintha a világ sorsa egyedül a rézkilincsek
1083  8|            mintha a világ sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától
1084  8|                óriás jókedvével fordult a másik oldalára, hogy tovább
1085  8|             ébredt föl, mellyel álmában a homlokán illették... A himzett
1086  8|          álmában a homlokán illették... A himzett kötény ilyenkor
1087  8|            hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram, a kőmívesek már másodszor
1088  8|              másodszor reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen
1089  8|                aki nem igen érdeklődött a kőmívesek életviszonyai
1090  8|                 Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az ifjúságát?...
1091  8|                 töltse az ifjúságát?... A pacsirta vígan dalol a levegőben -
1092  8|                  A pacsirta vígan dalol a levegőben - és ön úgy alszik,
1093  8|                  és ön úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~Ádám,
1094  8|                komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is csak tízfelé
1095  8|               kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes munkában
1096  8|              Míg odakünn elszántan állt a hideg zuhany alá, szomorúan
1097  8|                 némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára,
1098  8|                 kell kijelentenem, hogy a himzettkötényes kis perszóna
1099  8|              élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett volna annak,
1100  8|          furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék,
1101  8|             iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy
1102  8|    érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy problémái még
1103  8|      nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy
1104  8|                tudja, hogy leszünk–e?~ ~A t. olvasó bizonyára kitalálja,
1105  8|               bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet, mint
1106  8|             erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc
1107  8|             okozott a házasok életében. A tizennyolc éves kis bölcs
1108  8|              komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután
1109  8|                csak akkor feküdt le, ha a legutolsó poratomot is szerencsésen
1110  8|           könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony,
1111  8|            könnyes szemmel gondolt arra a nagy, könnyelmű, rossz gyerekre,
1112  8|          könnyelmű, rossz gyerekre, aki a felesége csókjait is egy
1113  8|            tűrte... Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre,
1114  8|               ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási könyvre
1115  8|                 portörlőre, a himzésre, a háztartási könyvre és e
1116  8|                és e könnyek ezt mondták a maguk szomoru némaságában:~ ~-
1117  8|                idő óta búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt,
1118  8|               törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy komoly
1119  8|                bizalmas megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván
1120  8|                nagynéni végighallgatván a tényállást, megsimogatta
1121  8|                tényállást, megsimogatta a Klárika haját és így szólott
1122  8|               meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- Ha csak
1123  8|                féltékennyé teszem, mint a velencei mórt...~ ~Ádám,
1124  8|                 Ádám, hazatérve egy nap a klubjából, a himzett kötény
1125  8|          hazatérve egy nap a klubjából, a himzett kötény gazdáját
1126  8|                 Mondja, hogy hívják azt a nagy huszárt?~ ~- Melyik
1127  8|                      Miért akarja tudni a huszár nevét?~ ~- Miért?
1128  8|               naphosszat idehaza kuksol a lakásában... Ő is egyedül
1129  8|                szomoruan nézzük egymást a bezárt ablakon keresztül...~ ~
1130  8|              szert félelmetes hírnévre. A gaz Ádám tizenöt éven át
1131  8|              arrogáns hidegvérével:~ ~- A huszárt Kleinecknek hívják,
1132  8|       Kleinecknek hívják, báró Kleineck a 49–ik huszárezredtől...
1133  8|                herceg adjutánsa s mivel a fenség az olasz udvarnál
1134  8|          szalmaözvegykedik idehaza...~ ~A vacsoránál Klárika szórakozottan
1135  8|           Klárika szórakozottan babrált a tányérján.~ ~- Szép dolog
1136  8|               tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - mondta, - egy
1137  8|               polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén hazatért,
1138  8|               következő estén hazatért, a himzett kötény birtokosa
1139  8|              ijedten dugott egy levelet a tükrös szekrény nyitott
1140  8|                   beszéljen, mit dugott a fiókba?...~ ~Klárika rémülten
1141  8|                szeret...~ ~- Egek, maga a huszárt szereti...~ ~- Nem -
1142  8|              rólam rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, oly
1143  8|          szerény, oly félénk, hogy csak a szemével mer szólni hozzám...~ ~-
1144  8|            hozzám...~ ~- Meg fogom ölni a félénk huszárt, - mondta
1145  8|             Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, a
1146  8|                a vacsoráját, de később, a csemegénél, fölengedett.~ ~-
1147  8|               egy könnyet morzsolt szét a szemében.~ ~- Mondja meg
1148  8|                 az igazat... mit ér, ha a hátam mögött szerelmes belé?...
1149  8|               mögött szerelmes belé?... A szerelmet nem lehet erőltetni,
1150  8|           hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...Mondja
1151  8|                     Mondja meg őszintén a titkát... gondolja, hogy
1152  8|          bizalmas barátnője ül mellette a kályhánál...~ ~Klárika megszorította
1153  8|                és lehet–e visszafojtani a szerelmet? A huszár oly
1154  8|              visszafojtani a szerelmet? A huszár oly ragaszkodással
1155  8|               kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A
1156  8|                a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserüen ingatta
1157  8|            ravasz Ádám keserüen ingatta a fejét.~ ~- Ha szereti, nem
1158  8|                  nagyon szerettem... de a sors nem akarta, hogy boldog
1159  8|                  hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most
1160  8|          kétségbeesés mutatkozott, hogy a bolond Klárikának majd megszakadt
1161  8|              Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál
1162  8|                  de ekkor eszébe jutott a tapasztalt nagynéni s így
1163  8|          nagynéni s így szólott dacosan a lelke mélyén:~ ~- Hadd higyje,
1164  8|             Ádám komor hangulatban itta a feketéjét - a szobaleány
1165  8|          hangulatban itta a feketéjét - a szobaleány egy névjegyet
1166  8|           névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak:
1167  8|               dadogta, - nem engedem... a hozzám való szerelmére kérem,
1168  8|                 Ádám csodálkozva nézett a feleségére.~ ~- Mit gondol, -
1169  8|              hozzá, mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni tőlem...~ ~-
1170  8|                        Csitt... itt van a huszár...~ ~Kopogtattak
1171  8|                Kopogtattak az ajtón - s a következő percben már előttük
1172  8|                már előttük ütötte össze a sarkantyúit Oszkár királyi
1173  8|               adjutánsa, Ádám fölugrott a helyéből.~ ~- Isten hozott, -
1174  8|              mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~
1175  8|             udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~-
1176  8|               zavartan.~ ~- Persze...~ ~A huszár meghajolt a himzett
1177  8|                      A huszár meghajolt a himzett kötény előtt.~ ~-
1178  8|           asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom...
1179  8|             boldogságukat megzavarom... A fenséges úr akaratából történik,
1180  8|          távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot
1181  8|               bátor voltam tudtára adni a meghívást...~ ~Szivarra
1182  8|        csevegtek; Klárika pedig fölállt a helyéből:~ ~- Magukra hagyom
1183  8|             előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi vadászatokra,
1184  8|             hirtelen abbanhagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~-
1185  8|               Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek régóta föltünik
1186  8|            feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár...
1187  8|              Egy huszár, aki naphosszat a lakásán cigarettázik, ez
1188  8|               teringettét, nem tartozik a mindennapi látnivalók közé...~ ~
1189  8|         mindennapi látnivalók közé...~ ~A kapitány komikus pózba vágta
1190  8|          komikus pózba vágta magát.~ ~- A tudomány, - deklamálta -
1191  8|                tudomány, - deklamálta - a stratégia fontos tételei
1192  8|                 tételei tartanak vissza a társadalomtól és az élettől...
1193  8|          társadalomtól és az élettől... A fenséges úr szent akarata,
1194  8|         fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az embernek
1195  8|               az embernek megkeményedik a feje, ha az iskola padjából
1196  8|         teremtés fogja megosztani veled a kleineck–waldbachi majorátust...~ ~
1197  8|               waldbachi majorátust...~ ~A kapitány nevetve rázta a
1198  8|                A kapitány nevetve rázta a fejét, de a ház úrnője szélvészként
1199  8|               nevetve rázta a fejét, de a ház úrnője szélvészként
1200  8|            szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba foteljéből.~ ~-
1201  8|               halaszthatatlan dolgok... a szabóné háromra igérte,
1202  8|            szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~
1203  8|                                   IV.~ ~A hadsegéd csak késő délután
1204  8|          távozott s mikor Ádám elindult a feleségét keresni, a fürdőszoba
1205  8|           elindult a feleségét keresni, a fürdőszoba egy homályos
1206  8|         homályos kuckójában találta meg a vállas kötény tulajdonosát...
1207  8|           vállas kötény tulajdonosát... A ház úrnője, megfeledkezvén
1208  8|      méltóságáról, keservesen sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, -
1209  8|                       Ne sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár
1210  8|              mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~
1211  8|               Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az
1212  8|                  szólott, - visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad,
1213  8|                ennyire...~ ~- De hiszen a huszár nem idegen ember...
1214  8|               kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~-
1215  8|             mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal... Mert ugyan
1216  8|                ott látta az ablaknál?~ ~A himzett kötény csücske nedves
1217  8|              kötény csücske nedves lett a leomló könnyektől - és Klárika
1218  8|        előszobában csöngetett...~ ~- És a százkilencvennyolc csók?~ ~-
1219  8|              kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját nyujtotta Klárika
1220  8|           diadalmenetben vonult le vele a fürdőszobából a szalonba...
1221  8|                 le vele a fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak
1222  8|             fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak
1223  8|   igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy Ádám
1224  9|                 tíz óra volt; Csernáné, a második emeleti ügyvéd felesége,
1225  9|            emeleti ügyvéd felesége, épp a konyhaasztalon könyökölt,
1226  9|             konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleánnyal számolta
1227  9|            mindenesleánnyal számolta el a piaci tételeket. A tárgyalás
1228  9|          számolta el a piaci tételeket. A tárgyalás meglehetősen viharosnak
1229  9|                tudott számot adni arról a hét krajcárnyi különbözetről,
1230  9|          krajcárnyi különbözetről, mely a tételek végösszege és a
1231  9|                 a tételek végösszege és a tényleges pénzmaradvány
1232  9|        visszafojtott méreggel hallgatta a Mari légies mentegetőzéseit,
1233  9|               igen számítson arra, hogy a konyhapénzt megdézsmálja...
1234  9|                   Jó asszony vagyok, de a tolvaj cselédet nem tűröm...
1235  9|                 Isten hírével...~ ~Mari a csipőjére tette a kezét,
1236  9|                  Mari a csipőjére tette a kezét, hogy valami mázsás
1237  9|        gorombasággal válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy lármával
1238  9|                fölnyílott, s Cserna úr, a ház feje tünt föl váratlanul
1239  9|                feje tünt föl váratlanul a küszöbön. Sápadt volt, a
1240  9|                a küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe lógott s
1241  9|           küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe lógott s a szeme
1242  9|                 haja a szemébe lógott s a szeme zavaros fényben égett.
1243  9|               urát, ijedten hagyta abba a szakácsnéval folytatott
1244  9|                  Cserna az ajkára tette a mutatóujját és remegő hangon
1245  9|                      Jőjj be...~ ~Mikor a szoba ajtaja bezárult mögöttük,
1246  9|          megijesztette. Cserna hirtelen a felesége nyakába borult,
1247  9|              felesége nyakába borult, s a könnyei gyermek módjára
1248  9|             kérdezte az asszony, akinek a szíve őrülten dobogni kezdett.~ ~
1249  9|              őrülten dobogni kezdett.~ ~A férj nagyot lélegzett, aztán
1250  9|              görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét.~ ~- Tegnap
1251  9|                  Tegnap este megütöttük a főnyereményt.~ ~- Melyik
1252  9|        ötvenkrajcáros sorsjeggyel, amit a minap a Hársfa–utcai kis
1253  9|               sorsjeggyel, amit a minap a Hársfa–utcai kis trafikban
1254  9|               haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg
1255  9|               most bezzeg hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmü
1256  9|              Húszezer koronát nyertünk, a nyomorúságunknak egyszerre
1257  9|             hogyan éreztem magam, mikor a kávéházban a nyertes sorsjegy
1258  9|               magam, mikor a kávéházban a nyertes sorsjegy számát
1259  9|                miképp kerültem ki, hogy a villamos el nem gázolt...
1260  9|                 Még egyszer megcsókolta a felesége szemét, miközben
1261  9|              már az asszony is elsápadt a fölindulástól. Alig hallhatólag
1262  9|              haza, hanem előbb benéztem a legelső banküzletbe... Ott
1263  9|          legelső banküzletbe... Ott van a hivatalos lista: a 42.311–
1264  9|              Ott van a hivatalos lista: a 42.311–ik szám nyerte meg
1265  9|               42.311–ik szám nyerte meg a húszezer koronás főnyereményt...
1266  9|               Ez már oly bizonyos, mint a kétszer kettő négy.~ ~Kivette
1267  9|           kétszer kettő négy.~ ~Kivette a sorsjegyet a pénztárcájából:
1268  9|                    Kivette a sorsjegyet a pénztárcájából: a 42.311–
1269  9|            sorsjegyet a pénztárcájából: a 42.311–es szám csakugyan
1270  9|                 csakugyan ott ragyogott a sárgás papiron. Néhány percig
1271  9|             papiron. Néhány percig mind a ketten szótalanul meresztették
1272  9|                 szótalanul meresztették a szemüket a most már kincset
1273  9|                 meresztették a szemüket a most már kincset jelentő
1274  9|              bajuknak vége szakad, hogy a végrehajtó nem lesz többé
1275  9|                többé mindennapos vendég a házukban, hogy a mészáros
1276  9|                 vendég a házukban, hogy a mészáros nem zaklatja őket
1277  9|              mészáros nem zaklatja őket a hússzámlával, s hogy a szép
1278  9|             őket a hússzámlával, s hogy a szép fiatalasszony új téli
1279  9|              mehet végig délelőttönként a Koronaherceg–utcán. Mert
1280  9|               nem igen telt új kabátra: a Cserna ügyvédi irodája annyit
1281  9|                 mint egy szatócsüzlet s a szegény asszony keserves
1282  9|     küzdelmekkel tudta csak fönntartani a háztartása egyensúlyát.
1283  9|                egyensúlyát. Még most is a negyedéves télibundájában
1284  9|               egészen egyedül élt, mert a toalettjei nem igen voltak
1285  9|                 legyen hozzá...~ ~Mikor a mámor első rohamán túlestek,
1286  9|            túlestek, Cserna becsöngette a mindenes leányt.~ ~- Szaladjon
1287  9|                leányt.~ ~- Szaladjon le a trafikba és hozzon öt darab
1288  9|              most már végképp kivesszük a forgalomból... Néhány jó
1289  9|               hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár...~ ~-
1290  9|              kérdezte az asszony, mikor a cseléd után a konyhaajtót
1291  9|            asszony, mikor a cseléd után a konyhaajtót bezárta.~ ~Cserna
1292  9|          helyezhetünk el gyümölcsözőleg a takarékba... Tizennégyezer
1293  9|             elégedve az állapottal...~ ~A cseléd visszatért a szivarokkal
1294  9|                     A cseléd visszatért a szivarokkal s Cserna rágyujtott
1295  9|            regalitászra. Boldogan fujta a füstöt a levegőbe, miközben
1296  9|                 Boldogan fujta a füstöt a levegőbe, miközben a felesége
1297  9|             füstöt a levegőbe, miközben a felesége az ölébe telepedett.~ ~-
1298  9|         telepedett.~ ~- Mikor kapod meg a pénzt? - kérdezte ragyogó
1299  9|               ragyogó pillantással.~ ~- A pénzt?... Hát nem mondtam,
1300  9|                   Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény ékszerekből
1301  9|                 Csernáné tágra nyitotta a szemét.~ ~- Húszezer korona
1302  9|                ékszer?... Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők
1303  9|            Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők hordanak. A
1304  9|                 a főhercegnők hordanak. A Partichné ékszerei se kerültek
1305  9|                efélét nem igen viselhet a magunkfajta szegény ember...~ ~
1306  9|             asszony álmodozva tekintett a levegőbe, mintha ama tündérmesék
1307  9|           amelyekkel kicsi baba korában a dadája elaltatta. A szeme
1308  9|             korában a dadája elaltatta. A szeme előtt sziporkázó gyémánttornyok
1309  9|              ablakokkal, melyeken belül a legendák hercegei élnek.
1310  9|             élnek. Sokáig gyönyörködött a csillogó látványban, míg
1311  9|           szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy a gőgös Partichné meg fog
1312  9|                 Most aztán hiába henceg a boutonjaival, - a diadémom
1313  9|                henceg a boutonjaival, - a diadémom láttára, fogadok,
1314  9|                fogadok, hogy enni fogja a méreg... Húszezer koronás
1315  9|              koronás holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~
1316  9|                   Cserna bámulva nézett a felesége szemébe.~ ~- A
1317  9|                 a felesége szemébe.~ ~- A diadémod láttára? Csak nem
1318  9|                  mondtam az imént, hogy a drágaságokat készpénzre
1319  9|            diadémot viselj?~ ~- Persze, a csúf arcomhoz nem illenék
1320  9|               csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~- Ki mondta
1321  9|    háromforintos melltű is megteszi!... A drága ékszer csak a Partichné
1322  9|                     A drága ékszer csak a Partichné fejedelmi arcvonásaihoz
1323  9|              keserűséggel telepedett le a sarokban álló hintaszékbe.
1324  9|                 asszonykám, tudod, hogy a százezer forintos ékszert
1325  9|               sajnálnám tőled... Hiszen a föld kerekségén sincs asszony,
1326  9|                vagy és bájos vagy, mint a mesebeli hercegnő... De
1327  9|              mesebeli hercegnő... De ha a drágaságokat megtartjuk,
1328  9|                ott vagyunk, ahol eddig: a végrehajtó bizalmas házibarát
1329  9|               házibarát marad nálunk, s a mészáros a kapu előtt várakozik
1330  9|              marad nálunk, s a mészáros a kapu előtt várakozik rám
1331  9|                kapu előtt várakozik rám a számlájával... A húszezer
1332  9|          várakozik rám a számlájával... A húszezer koronával a béke
1333  9|                    A húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik
1334  9|                 költözködik mától fogva a házunkba...~ ~Hizelkedve
1335  9|                Hizelkedve simogatta meg a felesége arcát, de az asszony
1336  9|                 aztán kirúgta maga alól a széket és elrohant. Ötéves
1337  9|        semmilyen félreértés, most, hogy a szerencse ilyen váratlanul
1338  9|                hirtelen kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony,
1339  9|            kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony, aki hét
1340  9|    becsületsértő kifejezésekkel illette a hűtlen mindenesleányt, egyszerre
1341 10|               Pataky János jubileuma.~ ~A színtársulatnak rosszul
1342 10|            színtársulatnak rosszul ment a dolga, a megyei fiatalság
1343 10|   színtársulatnak rosszul ment a dolga, a megyei fiatalság többet
1344 10|            megyei fiatalság többet járt a ránk–tamási fürdőbe, mint
1345 10|               ránk–tamási fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok
1346 10|              fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek,
1347 10|            családok falura készülődtek, a diákokat az érettségi vizsga
1348 10|                érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták.
1349 10|                vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu színtársulat
1350 10|              vendéglős kegyelméből élt, a primadonna vasárnaponként
1351 10|           primadonna vasárnaponként még a téli boájában sétálgatott,
1352 10|              téli boájában sétálgatott, a hősszerelmes valami furcsa
1353 10|                jelent meg délutánonként a kávéházban. Az egész társulatot
1354 10|         kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai
1355 10|                látványosságszámba ment, a színházban sokszor csak
1356 10|                 színházban sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte
1357 10|            önkéntes tüzoltó nézte végig a szomorú előadást. A szegény
1358 10|               végig a szomorú előadást. A szegény színészek négy hét
1359 10|                becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné
1360 10|               játszották a kalabriászt, a direktorné bezálogosította
1361 10|              direktorné bezálogosította a gyémánt-melltűjét, mellyel
1362 10|              gyémánt-melltűjét, mellyel a sajószentpéteri nőegyesület
1363 10|                 megajándékozta. Pataky, a vén direktor, aki állítólag
1364 10|                állítólag főhadnagy volt a szabadságháborúban, néha
1365 10|                játszotta el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt... A
1366 10|                a párizsi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz napjai
1367 10|    megpróbáltatás nehéz napjai borultak a szerencsétlen színtársulatra,
1368 10|                  már–már úgy volt, hogy a külvárosi korcsmáros is
1369 10|                 korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor
1370 10|        fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt gondterhelt
1371 10|          ábrázattal hívta félre Csapót, a színházi titkárt.~ ~- Hallja
1372 10|             éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó
1373 10|               Csapó úr türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak,
1374 10|                 darabok már nem hatnak, a két énekesnőt hiába veszítjük
1375 10|             hiába veszítjük össze, mert a diákoknak most más dolguk
1376 10|                más dolguk van, minthogy a primadonnáért lelkesedjenek...
1377 10|                 sincs, hogy Ujházi urat a vasútról behozhassuk...
1378 10|             publikumot...~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban
1379 10|                 ahhoz, ha újra megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát?
1380 10|            megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát? Azt hiszi, hogy
1381 10|               hiszi, hogy törődnek ezek a maga színészkedésével?~ ~-
1382 10|              igaz magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért...
1383 10|              lesz ötven éve annak, hogy a színpadra léptem...~ ~-
1384 10|                 színpadra léptem...~ ~- A színháza épp oly üres marad,
1385 10|            jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum
1386 10|            Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden kisvárosban
1387 10|               kisvárosban beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek
1388 10|          bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~
1389 10|               végén már nem lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy
1390 10|        lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy színlapok árát se veszi
1391 10|        színlapok árát se veszi be, - és a garderobe–ját úgy itt fogják,
1392 10|                ját úgy itt fogják, mint a karikacsapás... Jubiláljon
1393 10|                 Az úr ki fogja nyomatni a színlapokat, - szólott a
1394 10|                a színlapokat, - szólott a vén direktor szárazan, -
1395 10|                vén direktor szárazan, - a többivel pedig nem törődik...~ ~
1396 10|                  Csapó tehát kinyomatta a színlapokat, melyek vastag
1397 10|                  hogy Sz. Pataky János, a veterán színigazgató, június
1398 10|                 évvel ezelőtt Miskolcon a színpadra lépett. Maga Sz.
1399 10|           lépett. Maga Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét
1400 10|                teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést,
1401 10|              közöltetni szokott, amikor a jubileumát megülte. A tárca,
1402 10|            amikor a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés
1403 10|            óhajtása ellenére hagyta ott a sárospataki liceumot. Az
1404 10|               négylovas kocsin járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor
1405 10|              járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor négy hétig is
1406 10|            hétig is szalonnán élt, hogy a színművészet géniuszát szolgálhassa.
1407 10|              géniuszát szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből
1408 10|                sötét udvari szobában... A költő ekkor sírva mondta
1409 10|             művésztársának, hogy később a csata mezején fog elhullani, “
1410 10|             János - már előre megérezte a negyvennyolcas forradalom
1411 10|             napokat láttam - fejezte be a veterán színész tárcáját -
1412 10|        odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom
1413 10|             falai közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt
1414 10|                 alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén
1415 10|            boldognak érzi magát, amiért a veterán színművész gyönyörü
1416 10|                   Hinni akarjuk, - írta a szerkesztőség - hogy a színház
1417 10|             írta a szerkesztőség - hogy a színház zsúfolásig megtelend
1418 10|         értelmiségével s az öreg művész a lelkes közönség tapsaival
1419 10|                  Vederemo.”~ ~- Hol van a koszoru? - kérdezte az ünnepelt
1420 10|          kérdezte az ünnepelt direktor, a jubileumi előadás reggelén.~ ~-
1421 10|                      Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, -
1422 10|                Sz. Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~
1423 10|              primadonnája.~ ~Kikeresték a művirágokból készült koszorut,
1424 10|               poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár
1425 10|           nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem
1426 10|               ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem volt már mutatós,
1427 10|            drótlevelei összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér művirágai
1428 10|             művirágai megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal
1429 10|                 mosollyal dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz új
1430 10|            hazám, hazám - mily keserves a te napszámosaid élete!...~ ~
1431 10|                napszámosaid élete!...~ ~A primadonna kissé megtisztogatta
1432 10|           ebédlő asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, - kérdezte
1433 10|   tiszteletajándékkal, - kérdezte búsan a vén színésztől, - a melltűt
1434 10|               búsan a vén színésztől, - a melltűt és az ezüst evőeszközöket
1435 10|       szelídebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja
1436 10|                 hátha kiadja egy estére a holmikat...~ ~ ~Félhét.
1437 10|              erős léptekkel robognak be a színpadra és a nézőtérre.
1438 10|              robognak be a színpadra és a nézőtérre. Mózes helyet
1439 10|          nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár mellett, Raksányi,
1440 10|              pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint
1441 10|              sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti
1442 10|              szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. Miska fölgyujtja
1443 10|           székek közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben
1444 10|             petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva
1445 10|              szakácsnő és iparoslegény. A zenekar - mely teljes létszámában
1446 10|                hangosan cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum
1447 10|              cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum különös
1448 10|             különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött eleven
1449 10|               eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt
1450 10|            ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsípett bonvivanttal,
1451 10|              bonvivanttal, egy asztalon a melltű és az evőeszközök
1452 10|              evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen Steiner nagy rimánkodásra
1453 10|                előadás végéig, de azzal a világos kikötéssel, hogy
1454 10|           megbízható embere őrködni fog a színpadon... Az első vendégek
1455 10|            csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége és a négy gyermek...
1456 10|                  Steiner, a felesége és a négy gyermek... Ők hangosan
1457 10|               hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, a várható
1458 10|                helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet
1459 10|               még többen is megjelentek a homályos nézőtéren: Hupka,
1460 10|              homályos nézőtéren: Hupka, a káptalan agglegény ügyvédje,
1461 10|                két varrókisasszony, aki a direktorné toalettjeit igazítja -
1462 10|                   Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái), majd
1463 10|               sor megtelik valahogy, de a többiről szomoruan merednek
1464 10|         többiről szomoruan merednek föl a színpadra a cédulák fekete
1465 10|                merednek föl a színpadra a cédulák fekete számai...
1466 10|               fekete számai... Maga úr, a súgó, öt perccel félhét
1467 10|              óramutató lassankint eléri a hét órát, de több vendég
1468 10|             több vendég nem jelenik meg a nézőtéren.~ ~Csapó hangtalanul
1469 10|               hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak
1470 10|                Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja ...
1471 10|            lármázó gyermekeket látja ...A hét forint ötven krajcár
1472 10|                 és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbítják
1473 10|              perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga
1474 10|               többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen
1475 10|               negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen
1476 10|              veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről még mindig csak
1477 10|              nézőtérről még mindig csak a Steiner–gyerekek rakoncátlan
1478 10|       ábrázattal ballag ki az öltözőből a színpadra... A vad ember
1479 10|                öltözőből a színpadra... A vad ember dühösen néz körül,
1480 10|             megpillantja Grün urat, aki a melltűt és az evőeszközöket
1481 10|                 Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~
1482 10|                alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból...
1483 10|         vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból... a Steiner
1484 10|               miatt... a zálogházból... a Steiner úr üzletéből...
1485 10|               visszavinni az ékszereket a Steiner úr lakására...~ ~
1486 10|            János oroszlánként kapja föl a fejét, egy pillanatig félelmetesen
1487 10|          ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához lódítja...
1488 10|             ember lábához lódítja... És a Duval Armand lesujtó pózával
1489 10|            Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün fülébe:~ ~-
1490 10|           minden itt van... vigye... És a gazdája öt perc alatt pereputtyostul
1491 11|                                         A tengelic és a mackó.~ ~Egy
1492 11|                           A tengelic és a mackó.~ ~Egy közös barátunk
1493 11|             mackó.~ ~Egy közös barátunk a minap valami Jánosi Gyuri
1494 11|            Gyuri nevü úrnak mutatott be a városligeti arénában, s
1495 11|                      Ismerte–e Kubinban a vörös Plecht Anicát?~ ~Jánosi
1496 11|         Anicának valaha naponként írtam a szerelmes leveleket.~ ~-
1497 11|                      Hogyan, ön ismerte a kis Plecht Anicát?~ ~- Dehogy,
1498 11|                 én pedig elmondtam neki a szerelmi levelezés történetét.~ ~-
1499 11|               levelezés történetét.~ ~- A kis Plecht Anicát öt év
1500 11|                Albert. Német bérlő volt a káptalan birtokán, s huszonöt
1501 11|               huszonöt percnyire lakott a székvárostól, én pedig mint
1502 11|                diák, odahaza lebzseltem a nyáron át. Mikor délutánonként
1503 11|                 át. Mikor délutánonként a puskámmal odakünn kóboroltam
1504 11|            puskámmal odakünn kóboroltam a vetések között, Albert néha
1505 11|                Albert néha rám kiáltott a szérü mellől, vagy a kis
1506 11|           kiáltott a szérü mellől, vagy a kis vadászkocsija bakjáról:~ ~-
1507 11|                  Fölültetett maga mellé a bakra és gyorsan behajtattunk
1508 11|                 és gyorsan behajtattunk a sárga, földszintes urasági
1509 11|             Albert gondosan szedett elő a selyempapirok közül egy
1510 11|            időkre rehabilitálta előttem a vörös színt. Az ember utoljára
1511 11|             utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának, hogy a
1512 11|                 a menyasszonyának, hogy a csürjét új szalmával födette
1513 11|                 hatéves korod óta egyre a tintát nyalod, - bizony
1514 11|             bizony Isten, összeüthetnél a számomra valami ékesen hangzó
1515 11|              ujjammal.~ ~- Ujjé, hiszen a kisujjamban van az egész.
1516 11|            egyet–mást, de jobb lesz, ha a sanda Nacát kérdezed meg
1517 11|                meg egyenesen.~ ~- Ki az a sanda Naca?~ ~- A sanda
1518 11|                 Ki az a sanda Naca?~ ~- A sanda Naca tíz esztendő
1519 11|                 Naca előttem öntötte ki a szívét s engem nevezett
1520 11|                 micsoda leveleket írtam a konyhában egy megcsorbult
1521 11|      meggyőződéssel jelentette ki, hogy a nagyszakállu ácslegény után
1522 11|                ácslegény után én vagyok a század legkülönb stilistája.
1523 11|                 véglegesen elvesztettük a nyomát.~ ~Német barackot
1524 11|                  Német barackot nyomott a fejemre, majd diópálinkát
1525 11|                és szivart hozott. Mikor a szivart meggyujtottam, újra
1526 11|                  Ittam még egy pohárral a diópálinkából, majd kezembe
1527 11|      diópálinkából, majd kezembe vettem a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés,
1528 11|           vettem a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés, de becsületemre,
1529 11|               sorokkal festettem le azt a hatalmas szerelmet, amelyet
1530 11|             hatalmas szerelmet, amelyet a kis Ancsa iránt érzek, s
1531 11|         reménybeli boldogságáról. Mikor a levelet egy félóra mulva
1532 11|                  Német könnyezve borult a nyakamba.~ ~- Gazember, -
1533 11|                Német direkt behajtatott a székvárosba, hogy nekem
1534 11|            ennél gyönyörübb levelet még a regényekben sem olvasott.~ ~
1535 11|           láttam életemben. Néha (mikor a szivarok fogyófélben voltak)
1536 11|       előidéztem egy kis pörpatvart, de a nyári permeteg után megint
1537 11|            pedig Német oltárhoz vezette a szerelmes Plecht Anicát,
1538 11|                ki irántam való háláját. A melltűt, mint ime láthatjátok,
1539 11|                  még most is itt hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~Mikor
1540 11|              öreg Mózes lehunyta szemét a Nébó hegyén.~ ~- Micsoda
1541 11|                  Micsoda eset?~ ~- Mint a Német Albert és a Plecht
1542 11|                  Mint a Német Albert és a Plecht Anica szerelmi levelezése.
1543 11|                 lakott velünk, mikor én a politechnikumról hazalátogattam
1544 11|                hazalátogattam évenként. A kis Anica akkor egy tizenhét
1545 11|                  kerek nyaka tündöklőbb a Tátra havánál. Fehér volt
1546 11|                 volt és kívánatos, mint a molett szepességi leányok.
1547 11|            menyasszonya. Mikor estefelé a hátulsó udvar kerekes kútjánál
1548 11|           szinte remeg minden tagom, ha a tintára vagy a papirosra
1549 11|                tagom, ha a tintára vagy a papirosra nézek. Istenem,
1550 11|                hogyan is lépjek én ebbe a különös Tündérországba?
1551 11|                 tegyek?~ ~- Fogalmazzon a nevemben valami szerelmes
1552 11|                   Mindegy az, hiszen én a saját írásommal küldöm el.
1553 11|             aranyos Gyurica? Tegye meg, a jó Isten meg fogja áldani
1554 11|               jó Isten meg fogja áldani a jóságáért!~ ~Mit szólhattam
1555 11|                 szólhattam volna, mikor a kisleány ennyire könyörgött?
1556 11|             ennyire könyörgött? Leültem a kerti filagóriában és ceruzával
1557 11|                Anica kiváncsian hajlott a vállamon át, én ilyeneket
1558 11|                amelyet ön fog megnyitni a lelkem előtt...”~ ~Mikor
1559 11|                lelkem előtt...”~ ~Mikor a levelet felolvastam, Anica
1560 11|               azt nem akarom, hogy mind a két szemem kiégjen...~ ~-
1561 11|                   szóltam, - hiszen ezt a kedves nővér is megengedte
1562 11|           megengedte volna, mikor magát a kolostorban nevelték...~ ~
1563 11|           nevelték...~ ~Anica lemásolta a levelet és másnap reggel
1564 11|                 reggel együtt dobtuk be a levélszekrénybe. Mikor a
1565 11|                a levélszekrénybe. Mikor a finom, könnyed kis levél
1566 11|               levél hangosan megkoppant a zöldre festett bádogszekrény
1567 11|    bádogszekrény alján, Anica lesütötte a szemét.~ ~- Mit fog gondolni
1568 11|                 Albert úr azonban, mint a folytatásból látszott, nem
1569 11|                 millió csókot küld arra a kicsiny kézre, amely ezt
1570 11|                abból, ha megtudná!...~ ~A félelem azonban nem gátolta
1571 11|             hogy tovább is velem irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés
1572 11|                irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés ellen tiltakozni
1573 11|             ismét esengve simította meg a kezemet forró, fehér tenyerével.~ ~-
1574 11|           megismerné, ha más fogalmazná a leveleket. Irja csak tovább,
1575 11|          meglátogat...~ ~Folytattam hát a levelezést, néha kacérságból
1576 11|           szerelmi ütközetek folytak le a jegyesség két hónapja alatt,
1577 11|                könnyeket is preparáltam a levelembe. Menyasszonykorom
1578 11|                 pillanatban rajtam volt a sor, hogy egy nagyot üssek
1579 11|                     Hogyan, hát ön volt a drága, egyetlen tengelic?~ ~-
1580 11|            egyetlen tengelic?~ ~- És ön a cukros, imádott mackó?~ ~-
1581 11|              viharai ellen megvédeni?~ ~A földhöz csaptunk néhány
1582 11|          Kubinban, ahova az Anica férje a bérlete lejárta után elköltözködött.
1583 11|             bizonyos melankóliával őrzi a Jánosi megsárgult fogalmazványait,
1584 11|                 aki egy kissé akadozott a sötét ligetben, így szólott
1585 11|               kicsike és nyujtsa szépen a jobb karját...~ ~ ~
1586 12|                                         A Clairette-keringő.~ ~Mikor
1587 12|              hajnalfelé, hogy Gézát már a századik felköszöntőben
1588 12|             szerencsésen elbúcsúztatták a legényélettől, a társaság
1589 12|         elbúcsúztatták a legényélettől, a társaság kissé fáradtan
1590 12|               kissé fáradtan dőlt hátra a dohányszagu fauteuilekben
1591 12|             dohányszagu fauteuilekben s a cigányok egyszerre egy édes
1592 12|             valami teoriát, így szólott a cigarettázó fiúkhoz:~ ~-
1593 12|        cigarettázó fiúkhoz:~ ~- Ime, ez a keringő is csak azt bizonyítja,
1594 12|                 amit régen mondok: hogy a szellemi termékek minőségébe
1595 12|               minőségébe is belejátszik a fogantatás hangulata, mert
1596 12|           falusi bakterokat szerepeltet a költeményeiben. Az ember
1597 12|           mindennapi életének hangulata a szellemi munkálatait is
1598 12|                 az ilyen csalásra, mint a becsületes kereskedő. És
1599 12|                 mellett aligha írna meg a legnagyobb mester is egy
1600 12|               meg tudná konstruálni azt a művészt, akinek szívéből
1601 12|                meg, - kiáltották többen a karosszékek öbléből - és
1602 12|            mondja el, milyennek képzeli a keringő ismeretlen szerzőjét.~ ~
1603 12|                hogy nagyon messze járok a valóságtól. Azt hiszem,
1604 12|               mindig krizantémumot hord a gomblyukában. Talán valami
1605 12|                talán csak zongoramester a mágnáskisasszonyok kolostorában.
1606 12|       kolostorában. De egy bizonyos: ez a kis bizsu egy előkelő dolgozószobában
1607 12|               szénfekete zongora előtt, a kis dohányzóasztal japáni
1608 12|         hangulatban támadt föl lelkében a vezérlő motivum pajkos áriája,
1609 12|        szerelmes és ábrándos volt, mint a René király legszőkébb apródja...~ ~
1610 12|                 legszőkébb apródja...~ ~A házigazda kiváncsian fordult
1611 12|            házigazda kiváncsian fordult a cigányprimáshoz:~ ~- Ugyan
1612 12|                az imént játszottatok?~ ~A cigány felhúzta a homlokát
1613 12|       játszottatok?~ ~A cigány felhúzta a homlokát és zavartan vakargatta
1614 12|         homlokát és zavartan vakargatta a fejebúbját.~ ~- Hogy is
1615 12|            vacsora előtt... Várjon csak a méltóságos úr, egyszerre
1616 12|       méltóságos úr, egyszerre kiszedem a nyelvem alul... Hopp, meg
1617 12|                    Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~- Hát hogy
1618 12|                 biz Isten Kelrét-valcer a neve...~ ~- Kelrét–valcer? -
1619 12|          mondták néhányan gyanakodva.~ ~A pikulás, aki meghallotta,
1620 12|             egyik hegedűtokból.~ ~- Itt a kottája, méltóságos úr,
1621 12|          méltóságos úr, éppen hazaviszi a kisbőgős.~ ~A kottán ezek
1622 12|                 hazaviszi a kisbőgős.~ ~A kottán ezek a sorok állottak:~ ~“
1623 12|               kisbőgős.~ ~A kottán ezek a sorok állottak:~ ~“Valse
1624 12|               de bizonyos sovinizmussal a Kelrét–valcert is el lehet
1625 12|              lehet fogadni...~ ~- Ki az a Desirée Croce? - kérdezte
1626 12|               Desirée Croce? - kérdezte a házigazda.~ ~Senki sem tudott
1627 12|           házigazda.~ ~Senki sem tudott a kérdésre válaszolni és Kertész
1628 12|             hevesen ellentmondott ennek a föltevésnek, végre is fogadásra
1629 12|               végre is fogadásra került a dolog és az egyik ügyvéd
1630 12|            ügyvéd vállalkozott rá, hogy a kiadó segítségével előkeríti
1631 12|              szerencsésen elfelejtették a Clairette-valcert és azt
1632 12|                Clairette-valcert és azt a titokzatos idegent, aki
1633 12|                 titokzatos idegent, aki a gyönyörü keringőnek életet
1634 12|               lármásan harangozta össze a társaságot a különböző kártyaasztalok
1635 12|           harangozta össze a társaságot a különböző kártyaasztalok
1636 12|               Kicsodát?~ ~- Croce urat, a Kelrét–valcer szerzőjét...~ ~
1637 12|                     Kertész doktor, aki a minap a fogantatás hangulata
1638 12|             Kertész doktor, aki a minap a fogantatás hangulata mellett
1639 12|       érdeklődve nézte az üres poharat, a házigazda pedig így szólt:~ ~-
1640 12|               szólt:~ ~- Ebből fog inni a fiatal maestro, a Clairette–
1641 12|              fog inni a fiatal maestro, a Clairette–keringő szerzője.~ ~
1642 12|         villamos csöngetője megszólalt, a doktor izgatottan tette
1643 12|              doktor izgatottan tette le a szivarját.~ ~- Ő jön, -
1644 12|                      Ő jön, - mondta, - a szerencsés mester...~ ~Mindnyájan
1645 12|        felálltak, az inas pedig kitárta a dohányzószalon ajtaját.
1646 12|              Mikor az ismeretlen vendég a küszöbre lépett, Kertész
1647 12|               látott olyat, amilyen ezt a barátságos jövevényt ékesitette.
1648 12|        barátságos jövevényt ékesitette. A télikabát bizonyos sikerült
1649 12|             sikerült középfajt képezett a dunna és a lópokróc között,
1650 12|           középfajt képezett a dunna és a lópokróc között, mert a
1651 12|                 a lópokróc között, mert a néhai loden romjait tekintélyes
1652 12|         tekintélyes számban tarkították a homályos eredetü tollpihék.
1653 12|                rémülten nézett szét, de a házigazda most nyájasan
1654 12|                most nyájasan mutatta be a társaságnak a télikabát
1655 12|                mutatta be a társaságnak a télikabát ismeretlen tulajdonosát.~ ~-
1656 12|                 szerzői néven Croce úr, a Clairette–valcer szerzője...~ ~
1657 12|            vörös–sapkás idegen tünt föl a dohányzó–szoba küszöbén.
1658 12|                dohányzó–szoba küszöbén. A vörös–sapkás úr egy fehér
1659 12|        márványasztalt tartott görnyedve a feje–bubján.~ ~Géza, a minapi
1660 12|        görnyedve a feje–bubján.~ ~Géza, a minapi házigazda, megütközve
1661 12|            házigazda, megütközve nézett a legújabb vendégre.~ ~- Mi
1662 12|                szólott mosolyogva, - ez a Clairette–keringő impuruma.~ ~-
1663 12|                keringő impuruma.~ ~- Ez a márványasztal?~ ~- Igen,
1664 12|                  Az ügyvéd elhessegette a lármás társaságot.~ ~- Csak
1665 12|              egymásután. Előbb vesse le a télikabátját, Croce barátom...~ ~
1666 12|        télikabátját, Croce barátom...~ ~A mester értelmetlenül nézett.~ ~-
1667 12|                 Az inas szolgálatkészen a háta mögé állt, Croce úr
1668 12|              megborzadva kiáltott föl - a télikabát alatt nem volt
1669 12|                 Croce úr ingujjban állt a megdöbbent társaság előtt.~ ~-
1670 12|                elfeledtem magamra venni a redingot–mat...~ ~Litván,
1671 12|               redingot–mat...~ ~Litván, a házigazda, fitymálva integetett.~ ~-
1672 12|                Szeretném tudni, mire jó a kis kabát, ha az ember télikabátot
1673 12|              ember télikabátot hord?... A kis kabát ostoba és fölösleges
1674 12|             rabjai vagyunk. Éljen tehát a sansculottizmus és a sanssmokingizmus...~ ~
1675 12|              tehát a sansculottizmus és a sanssmokingizmus...~ ~Az
1676 12|               Az inas óvatosan vitte ki a télikabátot, Croce úr pedig
1677 12|               bor után így szólott:~ ~- A Clairette–valcert három
1678 12|            hajnalon. Az égen szikráztak a csillagok, de a lelkemben
1679 12|              szikráztak a csillagok, de a lelkemben rémítő orkán dult.
1680 12|              babonás félelemmel őriztem a zsebemben egy négykrajcárost.
1681 12|     négykrajcárost. Négy krajcárért még a külső Ferencvárosban sem
1682 12|            sanda irigységgel kóboroltam a féléjszakán át a kávéházak
1683 12|             kóboroltam a féléjszakán át a kávéházak előtt. Egy elkeseredett
1684 12|    pillanatomban végre föltámadt bennem a kommunista és így szóltam
1685 12|                 és azután rávetem magam a sors beláthatatlan hullámaira.
1686 12|            beláthatatlan hullámaira. Ha a főpincér humoros fickó,
1687 12|                folytatta Croce úr, - és a kávéból csakhamar nem maradt
1688 12|          csakhamar nem maradt más, mint a csésze és az alpakka–kanál.
1689 12|             csésze és az alpakka–kanál. A kávé után egy darabig böngésztem
1690 12|                  de - egyszerre megállt a szívverésem és a lélegzetem
1691 12|                megállt a szívverésem és a lélegzetem elakadt. Sápadtan
1692 12|              elakadt. Sápadtan meredtem a kávéház padlójára. Tudják–
1693 12|                ott, alig két lépésnyire a lábaimtól?~ ~- Nos?~ ~Croce
1694 12|                 jótékony tündér tolta–e a lábamhoz, nem tudom. De
1695 12|              lábamhoz, nem tudom. De ez a huszas a büszke, emelt fővel
1696 12|               nem tudom. De ez a huszas a büszke, emelt fővel való
1697 12|                Föl akartam ugrani, hogy a pénzdarabot észrevétlenül
1698 12|                 hogy én szemet vetettem a bitangban heverő kincsre.
1699 12|               bitangban heverő kincsre. A huszas kacérul hevert kettőnk
1700 12|             kacérul hevert kettőnk közt a kávéház padlóján, mint egy
1701 12|              gondosan szemmel tartottam a csillogó pénzdarabot. Utóbb
1702 12|            pedig óvatosan lyukat téptem a Times kemény papirján és
1703 12|                 angol újságot olvastam, a lyuk mögül elszorult szívvel
1704 12|      tekintélyes újságsánc mögött várta a következő fejleményeket...~ ~
1705 12|             Litván mohón húzta közelebb a székét.~ ~- És kié lett
1706 12|                 székét.~ ~- És kié lett a huszas?~ ~- Reggel három
1707 12|                 az idegen bágyadtan dől a márványasztalra és kimerülve,
1708 12|            kimerülve, álmosan hunyja le a szemét. Fölhasználtam ezt
1709 12|               szemét. Fölhasználtam ezt a pillanatot és hirtelen lehajoltam
1710 12|       pillanatot és hirtelen lehajoltam a huszasért, - de furfangos
1711 12|     vetélytársam erre szintén fölugrott a helyéből.~ ~- Uram, - suttogta
1712 12|            jogon merészkedett fölemelni a huszast?...~ ~- Ne csináljon
1713 12|            Titokzatosan közelebb hajolt a fülemhez.~ ~- Osszuk meg,
1714 12|                 osszuk meg testvériesen a talált pénzösszeget.~ ~-
1715 12|            Croce kompozitör.~ ~Letettem a huszast a márványasztalra, -
1716 12|        kompozitör.~ ~Letettem a huszast a márványasztalra, - de ki
1717 12|               közelebbről megvizsgáltuk a pénzdarabot! A huszas -
1718 12|            megvizsgáltuk a pénzdarabot! A huszas - ah, hogy dobog
1719 12|                 huszas - ah, hogy dobog a szívem, mikor rágondolok, -
1720 12|             szívem, mikor rágondolok, - a huszas hamis volt, uraim.
1721 12|          jellemtelen huszas volt, amely a becsületes huszasok ábrázatával
1722 12|         huszasok ábrázatával jelent meg a világ előtt.~ ~Drávai értelmetlenül
1723 12|                mert ön ki fogja fizetni a pálinkáját. De nekem négy
1724 12|           krajcár az összes vagyonom.~ ~A festő hangosan kacagni kezdett:~ ~-
1725 12|             kacagni kezdett:~ ~- Úgy ön a gazdagabb, mert nekem csak
1726 12|               fütyölni kezdtünk, Drávai a taktust verte a kávés–kanállal.
1727 12|                  Drávai a taktust verte a kávés–kanállal. Később vidáman
1728 12|           Később vidáman koccintgattunk a vizespoharakkal s túláradó
1729 12|          túláradó hangulatban ittuk meg a testvér–kelyhet.~ ~A kávéház
1730 12|                meg a testvér–kelyhet.~ ~A kávéház lassanként egészen
1731 12|           lassanként egészen kiürült, s a pincérek gyanakodva néztek
1732 12|        gyanakodva néztek végig rajtunk. A festő álmodozva szólott:~ ~-
1733 12|                      Add ide!~ ~Ideadta a ceruzát és én dúdolgatni
1734 12|                és én dúdolgatni kezdtem a Clairette–keringő motivumait.
1735 12|           Clairette–keringő motivumait. A zene muzsája maga is bohém
1736 12|              asszony s meg tudja érteni a bohémeket. A hangulatok
1737 12|               tudja érteni a bohémeket. A hangulatok csodálatos áramlata
1738 12|             áramlata kezdett hullámozni a szívemben, s pajkos dallamok,
1739 12|           melódiák táncoltak körülöttem a levegőben. Nem telt bele
1740 12|               Nem telt bele félóra, - s a Clairette–valcer az utolsó
1741 12|            hangjegyig meg volt rögzítve a márványasztalon.~ ~Drávai
1742 12|              barátocskám.~ ~Odahívattam a kávést, - a kövér maitre
1743 12|                 Odahívattam a kávést, - a kövér maitre a számolást
1744 12|                kávést, - a kövér maitre a számolást félbehagyva, sietett
1745 12|          számolást félbehagyva, sietett a kasszából az asztalunkhoz.~ ~-
1746 12|           mindketten otthon felejtettük a pénztárcánkat. Zálogban
1747 12|            szerencsére nem volnék abban a helyzetben, hogy egy briliáns
1748 12|                 És mi az?~ ~- Ime, - és a márványasztalra mutattam -
1749 12|                mutattam - e hideg kőről a század leggyönyörűbb keringőjét
1750 12|          uraságod, ha egyáltalán értene a kótaolvasáshoz. E keringőnek
1751 12|                  E keringőnek én vagyok a szerzője és a tulajdonjogot
1752 12|                 én vagyok a szerzője és a tulajdonjogot mától számított
1753 12|           üzletre tesz szert, mert maga a muzeum ezreket fog önnek
1754 12|           muzeum ezreket fog önnek adni a márványasztalért...~ ~A
1755 12|                 a márványasztalért...~ ~A kávés nagyot nevetett és
1756 12|            nagyot nevetett és kifizette a negyven krajcárt. A tulajdonjogot
1757 12|           kifizette a negyven krajcárt. A tulajdonjogot később csakugyan
1758 12|                 Ime, tisztelt uraim, ez a Clairette–keringő története.~ ~
1759 12|                Croce úr pedig fölemelte a poharát és így szólt:~ ~-
1760 12|               így szólt:~ ~- Mecénásom, a kávés egészségére!...~ ~ ~
1761 13|                   I.~ ~XIX. Tivadarral, a hatalmas schwarzwaldi uralkodóval
1762 13|                különös baleset történt; a fejedelem bolondul beleszeretett
1763 13|       beleszeretett Elfrida hercegnőbe, a skót király másodszülött
1764 13|           túláradó szívvel borult volna a hatalmas uralkodó keblére,
1765 13|            szólott, mikor királyi atyja a nagy szerencsét közölte
1766 13|                 véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma...
1767 13|                 is nekem a koronája meg a birodalma... Írd meg neki,
1768 13|            atyám, hogy kikosarazom...~ ~A skót király, aki máris büszke
1769 13|            máris büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót a
1770 13|                a schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve
1771 13|               huszonnégy órára bezárták a királyi palota könyvtárszobájába,
1772 13|            palota könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnő, mikor
1773 13|             akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével és makacsul
1774 13|             megyek hozzá feleségül...~ ~A skót király tehát föltette
1775 13|              skót király tehát föltette a pápaszemét, reggeltől estig
1776 13|          sajátkezűleg megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi
1777 13|    megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi uralkodóhoz
1778 13|      schwarzwaldi uralkodóhoz intézett. A levélben kétségbeesve tudatta
1779 13|               felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok súlyos
1780 13|                bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz fellegek
1781 13|       horizonton nehéz fellegek úsznak, a kis leánya pedig egy makacs
1782 13|              leányok szeszélye nem több a levegőben úszó pókhálónál...
1783 13|                  Az is lehet, hogy mire a hold megújul, már szerelmesen
1784 13|             szerelmesen oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...”~ ~
1785 13|                                   II.~ ~A schwarzwaldi uralkodó, meglátván
1786 13|        schwarzwaldi uralkodó, meglátván a skót király pecsétjét, nyájasan
1787 13|            fennszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~
1788 13|                   Az íródiák felolvasta a levelet s ekkor különös
1789 13|                különös meglepetés érte; a király nagyot csapott az
1790 13|                   Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri
1791 13|              kell csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~
1792 13|           flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény íródiákot elcipelték
1793 13|            szegény íródiákot elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség
1794 13|           elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segített
1795 13|          kegyetlenség nem igen segített a szegény fejedelem baján;
1796 13|                 sápadtan járt föl s alá a királyi park fái alatt s
1797 13|         ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes király semmivel
1798 13|            király semmivel se különb ám a szerelmes pásztornál; és
1799 13|                  szívesen cserélt volna a legutolsó apróddal is, akit
1800 13|             legutolsó apróddal is, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt,
1801 13|          meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen fejedelem,
1802 13|                hiába készítette számára a legkívánatosabb nyalánkságokat
1803 13|                  hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket.
1804 13|             evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek
1805 13|              ivott és mikor a regényben a szerelmesek megkapták egymást,
1806 13|                föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek boldogok lesznek,
1807 13|              mikor magam meg elsorvadok a búbánattól?!~ ~Addig búsult,
1808 13|               búsult, addig sorvadozott a szerelmes király, míg végre
1809 13|            hercegné aggódva kereste föl a királyt az udvari parkban,
1810 13|              ahol XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~-
1811 13|             keblére borult, mint valaha a schwarzwaldi kastélyban
1812 13|              fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül
1813 13|               nézett az ég felé, mintha a haragos Isten villámát kérné
1814 13|             suttogta:~ ~- Pedig te vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb
1815 13|               Pedig te vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb
1816 13|             vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb férfi az egész
1817 13|         belekarolt az édesanyjába s míg a hervadó park magányos útjait
1818 13|                gőgicsélni kezdett, mint a gyermek, akit mestere a
1819 13|                 a gyermek, akit mestere a sarokba állított:~ ~- Ha
1820 13|           szeretem!... Annyira tele van a szívem, hogy szinte szégyellek
1821 13|                  És miért nem szeret az a kis zöldség? - kérdezte
1822 13|                szeretettel megsimogatta a király selyemszőke hajfürtjeit.~ ~-
1823 13|               hajfürtjeit.~ ~- Nekem te a legszebb és legjobb vagy
1824 13|             benned olyan kivető, amiért a makacs kis fruska kosarat
1825 13|                   XIX. Tivadar bevonult a tróntermébe, behívatta Hoys–
1826 13|                és harsányan így szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~-
1827 13|                   Egy–kettő, járd végig a királyi palotát és csődítsd
1828 13|          gondozója, Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi hadsereg fővezére,
1829 13|                XIX. Tivadar végignézett a hajlongó urakon és elszántan
1830 13|                    mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi urad
1831 13|                 alázatosan meghajolt és a bámulat őszinte hangján
1832 13|          hangján suttogta:~ ~- Felséged a legszebb férfi, akit életemben
1833 13|              akit életemben láttam...~ ~A király intett, hogy távozhat
1834 13|              Lázsiás herceghez fordult, a selyembe öltözött udvarnagyhoz:~ ~-
1835 13|           magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet
1836 13|               népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- Óh,
1837 13|             engedve Gránát bárónak, aki a világért föl nem vette volna
1838 13|            világért föl nem vette volna a szemét a király selyemszalagos
1839 13|                nem vette volna a szemét a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~-
1840 13|                 Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hírében
1841 13|           dobogó léptekkel váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~-
1842 13|             váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~-
1843 13|                karakter vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. -
1844 13|             vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. - Mondjad hát
1845 13|         cifrázgatás nélkül: mit tartasz a bátorságomról és az energiámról?~ ~
1846 13|                lovag szívére szorította a kezét.~ ~- Ha Felséged a
1847 13|                a kezét.~ ~- Ha Felséged a Themistokles korában élt
1848 13|               van most ekkora híre...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek
1849 13|                  A hadvezér is elvonult a többiek után és Schoennichen,
1850 13|             konyhák ura lépett szepegve a trón elé.~ ~- Kis Schoennichen,
1851 13|                    Kis Schoennichen, mi a véleményed az ízlésemről? -
1852 13|                 Óh, Felség, - sipítozta a kicsiny szakácsmester, -
1853 13|                kéne beszélnem, csakhogy a Felséged ízlését leírjam...~ ~
1854 13|           Felséged ízlését leírjam...~ ~A király idegesen tovább küldte
1855 13|           király idegesen tovább küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát
1856 13|                  Tudós férfiu, - mondta a szerelmes király, - te bizonyára
1857 13|                hosszu életednek majdnem a háromnegyed részét azzal
1858 13|                 tarokkártyát pingálj... A világi hiúság nem igen ronthatott
1859 13|                 Mondjad hát meg igazán, a hited szerint: hogy állok
1860 13|            hited szerint: hogy állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~
1861 13|              állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~Joannes
1862 13|               Joannes rhetor jó darabig a körmeit nézte (mintha onnan
1863 13|                 mintha onnan olvasná le a feleletet), aztán mélységes
1864 13|                      Annyit tudsz, mint a hírneves Galenus, aki állítólag
1865 13|             tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~
1866 13|                 Tivadar bosszúsan ütött a karjára, keze egy mozdulatával
1867 13|         borították el, majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
1868 13|                 az igazat megmondják!~ ~A szegény király visszavonult
1869 13|        tanácstalanul járt föl–alá, hogy a fia sebére orvosságot találjon.
1870 13|           töprengése és búbánata, hiába a könyörgés, amit az ország
1871 13|                tél volt és hó borította a székváros háztetőit - egy
1872 13|             előkelő Hoys–Hopp gróf, aki a szegény emberekkel nem igen
1873 13|                szokott udvariaskodni.~ ~A jött–ment vendég; nem felelt
1874 13|          kérdésére, hanem előbb mereven a szeme közé nézett.~ ~- Igaz,
1875 13|             közé nézett.~ ~- Igaz, hogy a király szerelmes? - kérdezte
1876 13|                 tudja, hogy miért kapta a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~-
1877 13|                 Hoys–Hopp gróf föltette a pápaszemét és gőgösen végignézte
1878 13|        pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott, tolakodó öreget.~ ~-
1879 13|                     Hozzá? Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra
1880 13|             Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek
1881 13|                vezethetlek így, nemhogy a felséges úr termeibe...~ ~
1882 13|               felséges úr termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra
1883 13|            kezével parancsolva mutatott a palota belseje felé, aztán
1884 13|                 Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső alkhimistájával...
1885 13|              szegény urad bajára valaki a gyógyító flastromot ismeri,
1886 13|          gyógyító flastromot ismeri, az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~
1887 13|                habozás nélkül elvezette a titokzatos idegent a király
1888 13|          elvezette a titokzatos idegent a király legbelsőbb termeibe.
1889 13|              kétezredszer olvasta végig a skót király levelét, mikor
1890 13|                hogy be tudná gyógyítani a szíved sebét...~ ~- Az én
1891 13|                      Az én sebemet csak a halál tudja begyógyítani, -
1892 13|                Az udvarmester széttárta a szárnyasajtókat és a következő
1893 13|          széttárta a szárnyasajtókat és a következő percben a király
1894 13|  szárnyasajtókat és a következő percben a király előtt állt az ősz
1895 13|                 alkimisták királya, aki a madarakkal úgy beszélt,
1896 13|          emberekkel, akószám készítette a “prima matériá”–t, mely
1897 13|                az értéktelen kovakőből. A tudós mester meg sem hajolt
1898 13|             tudós mester meg sem hajolt a király előtt, hanem egyszerűen
1899 13|              egyszerűen közelebb lépett a trónszékhez, miközben ráncos
1900 13|                miközben ráncos homlokát a tenyerével végigsimította.~ ~-
1901 13|         szárazon, közömbösen, - amelyek a királykisasszonyt arra késztették,
1902 13|                 téged kikosarazzon...~ ~A király szomorúan rázta meg
1903 13|              király szomorúan rázta meg a fejét s a kezével kétségbeesve
1904 13|           szomorúan rázta meg a fejét s a kezével kétségbeesve intett.~ ~-
1905 13|                kétségbeesve intett.~ ~- A királykisasszony is csak
1906 13|                csak olyan asszony, mint a többi... És hol az a bölcsességben
1907 13|               mint a többi... És hol az a bölcsességben megőszült
1908 13|             Gärtnerius mester fölemelte a kezét, mintha a hatalmas
1909 13|               fölemelte a kezét, mintha a hatalmas királynak csöndet
1910 13|                   Mindent megtudnál, ha a más szemével nézhetnél királyi
1911 13|               számodra valamit, ami még a bajodon segíthetne...~ ~-
1912 13|        kipirulva.~ ~- Egy pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta
1913 13|                csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva susogta:~ ~-
1914 13|               Mit segíthet egy pápaszem a bajomon?~ ~Gärtnerius mester
1915 13|          Gärtnerius mester most egészen a király füléhez hajolt, mintha
1916 13|             hogy meghallja valaki, amit a fejedelemnek mondani fog.
1917 13|              hangon így szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből
1918 13|             olyan üvegből készült, mint a többi, mert van egy tulajdonsága,
1919 13|                    Aki fölteszi, az nem a világot látja vele, hanem
1920 13|                  Tivadar halványan.~ ~- A pápaszem, - folytatta a
1921 13|                 A pápaszem, - folytatta a vén alkhimista, - arra való,
1922 13|                arra való, hogy mindenki a saját értékét megismerje
1923 13|        megismerje általa... Mert miképp a saját hangját senki sem
1924 13|                senki sem hallja igazán, a saját személyét is mindenki
1925 13|                  mint amilyen... De aki a csodapápaszemet az orrára
1926 13|          magamagára egy pillantást...~ ~A király arcát egyszerre égő
1927 13|           remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő lázával
1928 13|               emésztő lázával kiáltotta a tudós Gärtnerius mesternek:~ ~-
1929 13|           Gärtnerius mesternek:~ ~- Hol a pápaszem?~ ~Az alkhimista
1930 13|        alkhimista aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan
1931 13|          zsebéből, óvatosan fölnyitotta a kulccsal elzárt lakatot
1932 13|        drágamívü pápaszemet szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából.
1933 13|                 bélelt skatulyácskából. A király gyermek módjára kapott
1934 13|                kapott utána, de mielőtt a csodálatos pápaszemet az
1935 13|          illesztette volna, így szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~-
1936 13|             Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve,
1937 13|                mögé, onnan nézve, amint a legfőbb udvari méltóságok
1938 13|        méltóságok egymásután bevonulnak a trónterembe; Hoys–Hopp gróf,
1939 13|       Kanonenstein lovag, Schoennichen, a szakács és Joannes rhetor,
1940 13|                 Tivadar odaintette őket a trón köré és - ekkor egyszerre
1941 13|            egyszerre föltette az orrára a Gärtnerius mester csodatevő
1942 13|                egyszerre játszott vele? A király úgy érezte, hogy
1943 13|                trónszékről s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé,
1944 13|         mindnyájan hódolattal nézik őt. A király is egy pillantást
1945 13|                is egy pillantást vetett a trónusra, s ime: saját magát
1946 13|           hermelines palástjában, fején a nehéz koronával, a fekete
1947 13|                fején a nehéz koronával, a fekete csatornákkal, melyeket
1948 13|               csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas fejedelem, a pityergő
1949 13|                ő, a hatalmas fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában?
1950 13|         pityergő szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól,
1951 13|        álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s míg a többivel
1952 13|          megborzadt a látványtól, s míg a többivel együtt ő is a földig
1953 13|              míg a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekképp szólott,
1954 13|              szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a
1955 13|                a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen
1956 13|          szeretné Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt
1957 13|             hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót?
1958 13|               pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga,
1959 13|               fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (a kristály ezer
1960 13|           ledobta orráról a pápaszemet (a kristály ezer darabra törött
1961 13|                kiáltotta:~ ~- Elő azzal a nyomorulttal, aki ezt a
1962 13|                 a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet készítette!...
1963 13|              érdemel az istentelen, aki a királyt, ilyen gyöngének,
1964 13|            nyimnyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók most előcipelték
1965 13|               okolsz,- engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek
1966 13|                    kiáltotta magánkívül a király.~ ~Leugrott a trónusról,
1967 13|         magánkívül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével
1968 13|         selyemcipellőjével összetaposta a pápaszem széttörött darabjait,
1969 13|          remegve ordította:~ ~- Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat,
1970 13|             Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királlyal
1971 13|             viszitek a nyomorultat, aki a királlyal ilyen gyalázatos
1972 13|         okvetetlen hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok a
1973 13|                a fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot
1974 13|                 kiáltotta könyörtelenül a fejedelem...~ ~ ~Gärtnerius
1975 13|          országban és így történt, hogy a kegyetlen ítélet híre a
1976 13|                 a kegyetlen ítélet híre a skót király udvarába is
1977 13|          udvarába is elhatott. És mivel a posta még akkor lassabban
1978 13|            futár, akit Elfrida hercegné a hír vétele után egy kicsiny
1979 13|            levélkével útnak indított.~ ~A levélben ez állott:~ ~“Most
1980 13|              Most hallom, hogy Felséged a vérpadra küldte azt a merész
1981 13|          Felséged a vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi
1982 13|             kisebbítette. Bravó felség! A királykisasszonynak is éppúgy
1983 13|             éppúgy az erő imponál, mint a mezítlábos libapásztorlánynak.
1984 13|          mezítlábos libapásztorlánynak. A siránkozó kérőt könnyedén
1985 13|               ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, szerelmes~ ~
1986 13|             Négy hét mulva megtartották a lakodalmat s a király csakhamar
1987 13|             megtartották a lakodalmat s a király csakhamar hazahozta
1988 13|                 szerelmesen csókolóztak a királyi palota bástyaablakában,
1989 13|                 palota bástyaablakában, a Gärtnerius mester fejetlen
1990 13|                útszéli árokban, amelybe a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~
1991 14|        agyonlőném - és magamat is, akár a pintyet... Jó lesz még e
1992 14|                 e gondolatot is kiverni a fejéből.~ ~Az Erzsike kisasszony
1993 14|          Erzsike kisasszony szüleinél - a tizennyolcforintos udvari
1994 14|           fizetéssel gyakornokul lépett a bankjába, a lakáskeresés
1995 14|          gyakornokul lépett a bankjába, a lakáskeresés gondjai között
1996 14|                 egyszerre eszébe jutott a Heinrich-család, mely szintén
1997 14|      költözködött föl pár évvel ezelőtt a fővárosba. Heinrichet, aki
1998 14|            oktalan konkurencia, s mivel a felesége inkább százezerszer
1999 14|     százezerszer meghalt volna, semmint a földijei előtt nyomorogjon,
2000 14|           lesujtva hagyta el mindörökre a fő–utcát. Heinrich urat