Rész

2001 14|             maga állt ki délelőttönkint a konyhába, a lányok közül
2002 14|              délelőttönkint a konyhába, a lányok közül pedig ki a
2003 14|                 a lányok közül pedig ki a zeneakadémiát, ki a polgári
2004 14|            pedig ki a zeneakadémiát, ki a polgári iskolát látogatta.
2005 14|               elhagyottnak érezte magát a nagyváros lármájában, egyszerre
2006 14|                 egyszerre eszébe jutott a derék Heinrich–család, s
2007 14|                 örömkönnyekkel fogadta, a leányok ezer kérdéssel halmozták
2008 14|              abban állapodtak meg, hogy a gyakornok a reggelit és
2009 14|        állapodtak meg, hogy a gyakornok a reggelit és a vacsorát is
2010 14|                 gyakornok a reggelit és a vacsorát is otthon kapja,
2011 14|             vacsorát is otthon kapja, s a Heinrich–családdal együttesen
2012 14|               kirándulni vasárnaponként a Városligetbe. Igy is történt,
2013 14|           Városligetbe. Igy is történt, a szülők is, a leányok is
2014 14|                is történt, a szülők is, a leányok is családtagnak
2015 14|                 referált mindarról, ami a bank beléletében nappalonként
2016 14|                mondott el mindent, hogy a leányok, akik a banknak
2017 14|           mindent, hogy a leányok, akik a banknak még csak a táján
2018 14|                 akik a banknak még csak a táján se jártak, közelről
2019 14|            közelről ismerték mindazokat a személyiségeket, akiknek
2020 14|                személyiségeket, akiknek a Sós úr életében részük volt;
2021 14|                 az igazgatót, Terényit, a levelező–osztály főnökét,
2022 14|            osztály főnökét, Basch urat, a pénztárost, Gyulát, a levelező–
2023 14|             urat, a pénztárost, Gyulát, a levelező–osztály szolgáját, -
2024 14|              osztály szolgáját, - s bár a valóságban még egyiket sem
2025 14|            tájékozva voltak mindazokról a szóváltásokról, intrikákról
2026 14|               és üzletekről, amelyeknek a híres bank színhelye volt.
2027 14|                Kiről beszél? - kérdezte a jámbor Heinrich megrémülve.~ ~-
2028 14|         megrémülve.~ ~- Hát Terényiről, a levelező–osztály főnökéről...
2029 14|                 hiszem, elmegy most már a kedve attól, hogy velem
2030 14|                 ma bátran kimondta, ami a szívén feküdt, kikért magának
2031 14|                és oly érthetően célzott a lovagiasság mezejére, hogy
2032 14|              lovagiasság mezejére, hogy a gyáva irodamoly ijedten
2033 14|            elhallgatott. Heinrich úr és a leányok megdöbbenve hallgatták
2034 14|       összeszólalkozás történetét, csak a jó Heinrichné mondotta hosszasabb
2035 14|              hiszen utóvégre mégis csak a följebbvalója... hátha alattomban
2036 14|            később rohamosan előrehaladt a hivatalos ranglétra lépcsőfokain,
2037 14|                 állhatatosan ott maradt a Heinrichék udvari szobájában.
2038 14|          Valljuk meg őszintén: neki nem a homályos, ócskán bútorozott
2039 14|              bútorozott szoba tetszett (a ripsz–garniturából már kibújt
2040 14|                 garniturából már kibújt a tengeri–fű), hanem a ház
2041 14|             kibújt a tengeri–fű), hanem a ház legidősebb leánya, Heinrich
2042 14|             Erzsike kisasszony. Erzsike a tizennyolcadik évében járt,
2043 14|           évében járt, zongorajátékával a zeneakadémia legelső díját
2044 14|             tetszése szerint taposhatta a Sós úr hevülékeny szívét.
2045 14|               Sós úr hevülékeny szívét. A szülők örömmel látták a
2046 14|                 A szülők örömmel látták a két gyermek fejlődő bizalmasságát
2047 14|             azért másfél év múlva, mert a nősüléshez előírt fizetést,
2048 14|              karonfogva jöttek hazafelé a zeneakadémiából, s a prezumtiv–
2049 14|           hazafelé a zeneakadémiából, s a prezumtiv–vőlegény vasárnap
2050 14|             ibolyát és tearózsát hozott a kisleánynak... És Erzsike
2051 14|                 Erzsike kebelére tűzvén a harmatos virágot, hóbortosan
2052 14|             hóbortosan így szólott:~ ~- A levest, a levest, mert éhenhalok...~ ~-
2053 14|              így szólott:~ ~- A levest, a levest, mert éhenhalok...~ ~-
2054 14|          megírtuk, alaposan ráijesztett a kisleányra, amennyiben komolyan
2055 14|             komolyan kijelentette, hogy a hűtelen leányt gondolkodás
2056 14|              mondom... Agyonlőném abban a percben, amikor az oltár
2057 14|                 ment Salamon Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához,
2058 14|           ijesztően sápadt fiatalembert a karjába fűzve, okosan így
2059 14|     Heinrichnének, aki aggódva hallotta a minapi párbeszédet, különböző
2060 14|          melyekben az elhagyott szerető a hűtlen leányt agyonlövi,
2061 14|         mondotta:~ ~- Ojjé, fél ám tőle a kis cica...~ ~
2062 14|                járt, közgyűlés előtt, - a mérleg összeállítása, a
2063 14|                 a mérleg összeállítása, a szilfai kőszénbánya–vállalat
2064 14|        rendkívüli munkát adott - amikor a vezérigazgató egy napon
2065 14|        dolgozhatunk... Nálunk issza meg a teáját... és később nekifekszünk
2066 14|                  és később nekifekszünk a mérlegnek... Két–három esti
2067 14|               egyik tisztviselőnk, hogy a mérleg összeállításában
2068 14|                    Be fogja hát küldeni a teát és maga akár kilenc
2069 14|       lefekhetik...~ ~- Hogy hívják azt a tisztviselőt? - kérdezte
2070 14|                csak nem? - kacagott föl a szépasszony jókedvűen.~ ~-
2071 14|                  Láthatja, hogy még van a világon égő és romantikus
2072 14|         Asszonykorom óta még nem láttam a leánykori ideálomat, pedig
2073 14|              krajcárért ibolyát vett... A maga ötvenforintos bukétája
2074 14|              tett oly boldoggá, mint az a tízkrajcáros ibolya...~ ~-
2075 14|              Salamon, aki nem igen hitt a szerelmi gyilkosságokban,
2076 14|                  mosolyogva így szólott a feleségéhez:~ ~- Hát lefekszik,
2077 14|               Eszembe sincs, - mondotta a csinosan kiöltözött Erzsike
2078 14|                 meginni magukkal együtt a teámat és ha lehet, újra
2079 14|                 asszony tehát hátradőlt a hintaszékben, hanyagul kezébe
2080 14|       cipőcskéjének hegye kikandikáljon a vérvörös selyempongyola
2081 14|                hirtelen eszébe jutottak a téli esték, melyeken Sós
2082 14|                  Úgy látszik, csakugyan a fejébe vette, hogy még egyszer
2083 14|            ebédlő asztala mellett... És a házigazda mosolyogva így
2084 14|                 hallom, hogy már ismeri a feleségemet, - sőt sok időn
2085 14|               sok időn át ott is lakott a sötét udvari szobában...
2086 14|               szobában... Ez szép, mert a mai fiatalság havonkint
2087 14|         fiatalság havonkint változtatja a lakását... Aki hat évig
2088 14|             pompás tájképet állított ki a tavaszi kiállításon... Emlékszik,
2089 14|               és pávákkal firkálta tele a maga francia regényeit?...
2090 14|                aki utóbb belemelegedett a társalgásba, teázás közben
2091 14|                 utóbbi évek történetét: a szünetlen lakásmizériákat,
2092 14|              szünetlen lakásmizériákat, a háziasszonyok ridegségét
2093 14|              ridegségét és kapzsiságát, a puccos, cifrálkodó leányokat,
2094 14|             öltözködnek, ha vendég jön, a garzonélet ezer baját és
2095 14|            Lássa, hogy csak nálunk volt a legjobb dolga...~ ~Salamon
2096 14|               utóbb szivarokért ment át a dolgozószobájába és a faliszekrényben
2097 14|                át a dolgozószobájába és a faliszekrényben hosszadalmasan
2098 14|                hosszadalmasan kutatott. A háziasszony ekkor merészen
2099 14|               rá, hogy Sós úr lesütötte a szemét. És Erzsike asszony
2100 14|              így szólott:~ ~- Emlékszik a hosszu téli sétákra... az
2101 14|                fehér fényben csillogott a zuzmarás alkonyatban?...
2102 14|              sarkán... Emlékszik, mikor a Feuillet regényeit felolvasta...
2103 14|             kabátját steppeltem odahaza a varrógépen, maga pedig egész
2104 14|                 egész este ott lebzselt a kicsike varrógép előtt...
2105 14|                És lássa, akkor... mikor a templomból kijöttem... kissé
2106 14|              remegve kutattam maga után a násznép között...~ ~Erzsike
2107 14|               volna komolyan arra, hogy a nagyságos asszony... Mindenkinek
2108 14|           asszony... Mindenkinek megvan a fiatalkori regénye... én
2109 14|                 én együgyűen azt vettem a fejembe, hogy a nagyságos
2110 14|              azt vettem a fejembe, hogy a nagyságos asszony egy ilyen
2111 14|      érdeklődhetik... Az agyonlövés meg a feleségül kérés azonban
2112 14|            elmerengve folytatta:~ ~- Ha a régi barátság révén szólna
2113 15|                                         A ravasz férj.~ ~A fürdőben
2114 15|                        A ravasz férj.~ ~A fürdőben összetalálkoztam
2115 15|  iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban híres volt
2116 15|                 gimnáziumban híres volt a csinytevéseiről, de később
2117 15|              csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá
2118 15|                polgár korában egész nap a hónapos szobájában pipázott
2119 15|          hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben is
2120 15|       legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta
2121 15|            meghízott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- Szervusz! -
2122 15|              váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~
2123 15|            Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott
2124 15|                 ezelőtt feleségül vette a megyei alispán leányát.~ ~-
2125 15|            asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban
2126 15|                  csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle regényes
2127 15|              regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként délben
2128 15|                 hideg fürdő után, mikor a kis parti hajót kötelességszerűleg
2129 15|            megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, aki fáradtan
2130 15|                 szívem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat
2131 15|         pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiú pedig Gál huszárhadnagy,
2132 15|                pedig Gál huszárhadnagy, a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~
2133 15|                      Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy
2134 15|          saccoba öltözött huszárhadnagy a szép asszony mellett ült (
2135 15|               szép asszony mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit
2136 15|               Gyurka vélem kocintgatott a régi jó idők emlékére, csak
2137 15|         emlékére, csak néha fordult oda a feleségéhez, mikor bort
2138 15|               vett tudomást arról, hogy a feleségének egy fiatal uriemberrel
2139 15|              délután velünk fogsz jönni a tamáshegyi kirándulásra.
2140 15|                tamáshegyi kirándulásra. A hegy csúcsáról pompás kilátás
2141 15|                 vármegyére, esetleg még a bakonybéli apátság tornyát
2142 15|        kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli apátság tornyát
2143 15|               hanem szívesen elfogadtam a meghívást s négy után ott
2144 15|              vártam az egész társaságot a kávéházi teraszon. Vagy
2145 15|                 karaván vetődött össze: a fürdőbiztos, két–három fiatal
2146 15|               az öreg doktor, Gyurkáék, a hadnagy, két matrózsipkás
2147 15|              matrózsipkás úriember, meg a leányok édesmamái. Molnár
2148 15|                 kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, mikor
2149 15|             zöld platánok között, mikor a Karolina–udvar felől a hadnaggyal
2150 15|            mikor a Karolina–udvar felől a hadnaggyal beszélgetve a
2151 15|                a hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé jött.~ ~- Pompás
2152 15|              nyájasan belémkarolt, amíg a kivándorló karaván a majorság
2153 15|               amíg a kivándorló karaván a majorság mellett fölkanyargó
2154 15|           Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem
2155 15|             öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű,
2156 15|               Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg
2157 15|                 az öreg doktor megvárta a Kal József apát úrról elnevezett
2158 15|                karonfogva magával vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal
2159 15|              vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve
2160 15|               csevegve haladtam fölfelé a Tamáshegy bokrai közt, tele
2161 15|              tele tüdővel szíva magamba a pompás levegőt, mely a tó
2162 15|          magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes
2163 15|                Édes nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak
2164 15|                 nap sugarai eltompultak a zöld falombok koronájában;
2165 15|                 távolról idáig hangzott a zuhatag egyhangu, álomba
2166 15|           muzsikája. Még az előző estén a budapesti kioszk akácfái
2167 15|              alatt szívtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most
2168 15|                mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos
2169 15|              tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját
2170 15|                villamos kocsik lármáját a mohos erdei fák susogása
2171 15|        lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai.
2172 15|              fürdő tó habjai. Látszólag a fürdőbiztos anekdotáira
2173 15|           kedvtelve néztem végig megint a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~-
2174 15|              fiatal asszonyt, - szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits
2175 15|                úr fitymálva húzta félre a száját.~ ~- Szép, szép,
2176 15|            nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében. Azaz, hogy
2177 15|            állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes
2178 15|              csak meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju suhanccal,
2179 15|              oldala mellett kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan
2180 15|            felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak a benyomását
2181 15|                 annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, akinek
2182 15|              jellemezte. Kesztyüs kezét a hadnagy karjai alá füzte,
2183 15|               ragyogó szemmel hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember
2184 15|            hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember a fülébe súgott.
2185 15|              titkot, amit a fiatalember a fülébe súgott. A magányosan
2186 15|            fiatalember a fülébe súgott. A magányosan haladó pár nem
2187 15|                pár nem is vett tudomást a társaság többi tagjáról,
2188 15|       beszélgetés közt haladtak fölfelé a hegyi úton, miközben Gyurkáné
2189 15|                miközben Gyurkáné olykor a szerelmes asszonyok csodálkozó,
2190 15|           boldog pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára.
2191 15|         pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok
2192 15|           kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak nem nézem
2193 15|              férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka
2194 15|             csevegett az öreg doktorral a Dunántúl klimatikus viszonyairól.~ ~
2195 15|               szerencsésen feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok
2196 15|             feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták
2197 15|      kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban
2198 15|               kilátásban gyönyörködtek, a doktor fehér csontbotjával
2199 15|              doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé
2200 15|                állítólag látni lehetett a bakonybéli apátság tornyát,
2201 15|                 kéklő hegypupot.~ ~Amíg a szobalányok a rögtönzött
2202 15|         hegypupot.~ ~Amíg a szobalányok a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak,
2203 15|            uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság hangos lárma közt
2204 15|                 lárma közt oszlott szét a hegyormot borító fák között.
2205 15|            hegyormot borító fák között. A bakfisok hancurozva kergették
2206 15|           hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás urak komoly
2207 15|                komoly arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a
2208 15|           arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos
2209 15|                 a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos szivarszó mellett
2210 15|         szivarszó mellett gyönyörködtek a kilátás szépségeiben. Negyedóra,
2211 15|              uzsonnát végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt
2212 15|             akadt másfélezer méternyire a tenger színe fölött) s az
2213 15|           hangos kürtszóval hívta össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~
2214 15|        szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok kipirult arccal
2215 15|            kipirult arccal kerültek elő a sűrűségből, az öreg urak
2216 15|               öreg urak is letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva
2217 15|              letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva dültek
2218 15|                 kacérkodva dültek hátra a földre terített plaideken,
2219 15|            plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tűntek el valahol
2220 15|               hadnagy tűntek el valahol a titokzatosan susogó fák
2221 15|   telekkönyvvezető) több izben belefújt a havasi kürtjébe, de a szép
2222 15|          belefújt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, úgy látszik,
2223 15|                úgy látszik, nem reagált a hívásra. Szeniczeyné, az
2224 15|               mama, gúnyosan félrehúzta a kicsiny száját.~ ~- Vajjon
2225 15|                nem történt–e valami baj a kedves nejével?~ ~A leányok
2226 15|                 baj a kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték
2227 15|              egymást, Bossányiné pedig (a másik mama) szende ártatlansággal
2228 15|                 Gyurka nyugodtan szívta a cigarettáját (Istenem, hát
2229 15|               hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal
2230 15|                   Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan
2231 15|          Bizonyosan ott lesznek valahol a Kinizsi vára mellett...~ ~
2232 15|               Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom túlsó felén egy
2233 15|               fekete váromladék állott; a Mátyás király híres hadvezére
2234 15|           király híres hadvezére valaha a balatonmelléki hegy csúcsáról
2235 15|           indult ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok
2236 15|             hasadékon át látni lehetett a félig beomlott kapuboltozatot,
2237 15|   kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi paripája taposta.
2238 15|               susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan
2239 15|               de Gyurka óvatosan intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, -
2240 15|                   Pillantásom e percben a Kinizsi várának kapuboltjára
2241 15|                 majd föl nem kiáltottam a rémülettől... A szép asszony
2242 15|              kiáltottam a rémülettől... A szép asszony ragyogó szemmel
2243 15|                 kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy
2244 15|    farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva csókolgatta
2245 15|                 s kipirulva csókolgatta a Gyurkáné hófehér kezét.
2246 15|               kezét. Megdöbbenve néztem a barátom arcába (nagy egek,
2247 15|               egek, mi fog itt történni a következő pillanatban!),
2248 15|             következő pillanatban!), de a Gyurka arcáról a különös
2249 15|      pillanatban!), de a Gyurka arcáról a különös látványra se tünt
2250 15|            előbbi mosolygás.~ ~Megfogta a kezemet, kissé hátrahúzott,
2251 15|                kissé hátrahúzott, aztán a szemével csiptetve, hangosan
2252 15|                 már régi óhajtása, hogy a Kinizsi–várat megnézze...~ ~
2253 15|             Kinizsi–várat megnézze...~ ~A hadnagy hirtelen felugrott
2254 15|                két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony
2255 15|                 beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes
2256 15|             arccal beszélt neki valamit a régi építkezésekről s bennünket
2257 15|             egyszerűséggel szólott:~ ~- A nagyságos asszony minden
2258 15|                minden áron látni akarta a Kinizsi vércsefészkét...
2259 15|              felénk, s boldogan szaladt a tréfásan fenyegetőző ura
2260 15|           Molnár gyöngéden megsimogatta a felesége rózsás arcát, aztán
2261 15|                szófogadóan előresietett a hadnaggyal. Még vissza–visszanézett
2262 15|            egyik ujjával), aztán eltünt a túlsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~
2263 15|              csak álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az egész
2264 15|                 nem akarta Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha
2265 15|               el, hogy egy idegen férfi a kezét csókolgassa? Miért
2266 15|                  Miért nézett vissza rá a szép asszony olyan szerelmesen?
2267 15|      szerelmesen? Kérdőleg pillantottam a barátom arcába, de még mielőtt
2268 15|                szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~-
2269 15|                 Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, ugy–
2270 15|               asszony épp oly kevés van a világon, mint normális észjárásu
2271 15|          normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb teremtés a föld
2272 15|              Kata a legédesebb teremtés a föld kerekségén, de neki
2273 15|           kerekségén, de neki is megvan a maga bogara. Az a bogara,
2274 15|                megvan a maga bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom
2275 15|             hogy én nem tudom megérteni a lelkét. Minthogy nincs egyéb
2276 15|       közönséges lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli férfiideál jár
2277 15|          ismeretség új reménységet kelt a szívében, hogy végre megtalálja
2278 15|       kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete
2279 15|                 hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete fölébred,
2280 15|                három hétre újra átéljük a mézesheteink boldogságát.
2281 15|              Pár perc múlva ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely
2282 15|               éljenzéssel fogadta. Amíg a fűben magunk is helyet foglaltunk,
2283 15|           foglaltunk, egy pillanatig az a kérdés járt a fejemben,
2284 15|             pillanatig az a kérdés járt a fejemben, vajon Gyurka nagy