Rész

 1  1|           osztályozását.~ ~- Géza, te itt?~ ~Német elsápadt:~ ~-
 2  1|       kicsiny, puha kezét.~ ~- Oh, te rossz ember, - dörmögte, -
 3  3|           senkit se fogok... Talán te, édes Miklós bátyám, ejtesz
 4  3|           irigyelj, de félek, hogy te se fogsz egészen megérteni...~ ~
 5  4| kinyomattatok.~ ~ “Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan
 6  4|          ki a legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se
 7  4|           a nyakába.~ ~- Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~Az
 8  4|           második négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen, igen,
 9  4|          eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~-
10  4|               Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak
11  4|      hagyná.~ ~Mosolyogva - hiszen te ismered az én borzasztó
12  5|           néptanítót:~ ~- Ni csak, te vagy csakugyan... Ej, Albert,
13  5|         annyi idősek voltunk, mint te...~ ~Mielőtt fölkeltek,
14  5|            nélkül? E hiány pótlása te reád vár, fiam. Hétfőtől
15  6|             nem élhetünk úgy, mint te éltél fiatal házas korodban...
16 10|            hazám - mily keserves a te napszámosaid élete!...~ ~
17 11|            hogy minek is nevezzem. Te hatéves korod óta egyre
18 12|          patétikusan, - op. 40, de te ehhez csacsi vagy, barátocskám.~ ~
19 13|    elcsüggedve suttogta:~ ~- Pedig te vagy a legszebb, a legjobb,
20 13| selyemszőke hajfürtjeit.~ ~- Nekem te a legszebb és legjobb vagy
21 13|             mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi urad
22 13|        távozó főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte karakter
23 13|       mondta a szerelmes király, - te bizonyára az igazat fogod
24 13|          igen ronthatott meg, mert te úgyszólván nem ismered az
25 13|        ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, szerelmes~ ~Elfridád.”~ ~