Rész

 1 14|         kisasszony ingerkedve.~ ~Sós úr együgyü és elkeseredett
 2 14|          lakott hat esztendő óta Sós úr. Mikor Szombathelyről
 3 14|       kérdéssel halmozták el, és Sós úr még aznap este elfoglalhatta
 4 14| tekintették fiatal földijüket és Sós úr esténként híven referált
 5 14|       személyiségeket, akiknek a Sós úr életében részük volt;
 6 14|       híres bank színhelye volt. Sós néha kipirulva jött haza,
 7 14|   hónapok óta formálisan üldözte Sós urat, aki azonban távolról
 8 14|   feljebbvaló alávalóan kínozza. Sós ma bátran kimondta, ami
 9 14|   alattomban bosszút forral...~ ~Sós úr, bár később rohamosan
10 14|    tetszése szerint taposhatta a Sós úr hevülékeny szívét. A
11 14|   Istennek hála, biztosítva van. Sós úr később maga is kijelentette,
12 14| ingerkedve Erzsike kisasszony.~ ~Sós úr, mint föntebb már megírtuk,
13 14|        ment Salamon Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához,
14 14|   Heinrich–mama sírva ölelte meg Sós urat, s férfiasságára és
15 14|      Erzsike helyében lenne...~ ~Sós úr köszönés nélkül elrohant, -
16 14|       Parancsolatjára,- mondotta Sós úr, aki időközben egészen
17 14|          asszony kíváncsian.~ ~- Sós Gyulának...~ ~- Jesszusom,
18 14|         álmodozva gondolok rá... Sós kisért haza délutánonként
19 14|       így szólott:~ ~- Szabad!~ ~Sós úr szenzációs redingot–kabátot,
20 14|  jutottak a téli esték, melyeken Sós úr legendás türelemmel benzinezte
21 14|        még egyszer meghódít...~ ~Sós úr azonban mély tisztelettel
22 14|          ra, ha úgy tetszik...~ ~Sós rágyujtott egy szivarra,
23 14|          az igazi művészből...~ ~Sós úr, aki utóbb belemelegedett
24 14|      kacérul mosolygott rá, hogy Sós úr lesütötte a szemét. És
25 14|     melankólikusan elhallgatott, Sós úr pedig alázatosan így