Rész

 1  1|        csak a kalapot, naccsága, majd fölakasztom én...~ ~A vendégek
 2  4|         szembe mosolygott velem. Majd hirtelen felugrott a helyéről,
 3  4|   embernek adta ki magát s nekem majd csaknem könnyek közt vallotta
 4  4|      legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod olvasni egyszer
 5  6|        pénzemért; no iszen várj. Majd megmutatom, hogy én is föl
 6  6|       váratlanul Bécsbe utaztak, majd búcsúzás nélkül lerándultak
 7  7|    délután három óra felé, akkor majd nem szorul arra, hogy tőlem
 8  7|     megkerülte az érseki parkot, majd benézett a kávéházba, hogy
 9  8| kihajtottak a budai vaspályához, majd harminc különböző hotelben
10  8|       pihent egy pillanatra sem; majd a bútorok körül pepecselt,
11  8|         bútorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a
12  8| pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket
13  8|     uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- Ha csak
14  8|         hogy a bolond Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak
15  8|                 Ugyan mivel?~ ~- Majd elsülyedtem az előtt az
16 10|          a direktor házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény...
17 10|          aki ijedten meglapul... Majd egy mozdulattal összekapja
18 11|      barackot nyomott a fejemre, majd diópálinkát és szivart hozott.
19 11|        pohárral a diópálinkából, majd kezembe vettem a tollat.
20 11|    köszönte meg az üdvözlésemet, majd kérőleg emelte rám szép,
21 11|         csaptunk néhány poharat, majd Jánosi elmesélte, hogy Németék
22 12| társaságot.~ ~- Csak üljetek le, majd szép sorjában, egymásután.
23 13|    szemét könnyek borították el, majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
24 14|        nyujtotta az igazgatónak, majd tisztesen helyet foglalt
25 15|     várának kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam a rémülettől...