Rész

 1  2|           is komolyan pózba vágta magát:~ ~- Maróti Árpád, jellemszinész.~ ~-
 2  4|           szakasztott úgy viselte magát, mintha hosszu évek óta
 3  4|          nőtelen embernek adta ki magát s nekem majd csaknem könnyek
 4  5|          férjem is igazán kedveli magát.~ ~*~ ~Ki ne emlékeznék
 5  6|          pillantással húzta össze magát, s ravasz kenetességgel
 6  7|          Szalóky megrendülve.~ ~- Magát, tisztelt úr, magát. Mindenki
 7  7|               Magát, tisztelt úr, magát. Mindenki tudja, csak épp
 8  7|         Az asszony kiszabadította magát az őrjöngő irnok kezei közül,
 9  7|   főszolgabíró hangosan elnevette magát.~ ~- Teringettét, hát emiatt
10  8|          kínos lenne... Szerettem magát, nagyon szerettem... de
11  8|      kapitány komikus pózba vágta magát.~ ~- A tudomány, - deklamálta -
12  8| gondolhatott Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~
13 10|     Vidéke szintén boldognak érzi magát, amiért a veterán színművész
14 10|   ünnepelt, aki időközben bekente magát mastix–szal, keserűen fölkacag:~ ~-
15 11|        Anicát?~ ~Jánosi elnevette magát.~ ~- Miért kérdi?~ ~- Mert
16 11|   papirokra:~ ~“Mennyire szeretem magát, édes Albert, milyen sokat
17 11|           megengedte volna, mikor magát a kolostorban nevelték...~ ~
18 12|         agy sohasem szeparálhatja magát teljesen azoktól az eseményektől,
19 12|           beszélt, úgy összehúzta magát karosszékében, mint egy
20 13|          világszép hercegné törné magát egyetlen csókjáért...~ ~
21 13|      orrára biggyeszti, úgy látja magát, mintha idegen embert látna...
22 13|          a trónusra, s ime: saját magát látta ott hermelines palástjában,
23 14|           hiszen egyéb se kéne... Magát is agyonlőném - és magamat
24 14|      szörnyen elhagyottnak érezte magát a nagyváros lármájában,