Rész

 1  1|      Igen, nagysád... Csak nem a felesége ennek a rossz fiúnak?~ ~
 2  1|          az órájára nézett, de a felesége megbotránkozva szólott:~ ~-
 3  1|           hogy a legjobb barátom felesége!...~ ~Másnap már kora délután
 4  1|      selyemkendővel a Bandi szép felesége egy idegen, lapátszakállu
 5  1|         mint az én régi pajtásom felesége és csak az utolsó, a legutolsó
 6  4|          megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben hagyná.~ ~
 7  4|        már ismerem önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt, titkolózva
 8  7|     hatalmas patália veri föl. A felesége, akit Szalóky földöntúli
 9  7|      arra ügyelne inkább, hogy a felesége ne szarvazza föl lépten–
10  7|    tudott volna élni a szépséges felesége nélkül. - Mit tegyek? -
11  7|         diadallal csókolta meg a felesége piros ajkát.~ ~- Itt egy
12  8| könnyelmű, rossz gyerekre, aki a felesége csókjait is egy lusta óriás
13  9|         a második emeleti ügyvéd felesége, épp a konyhaasztalon könyökölt,
14  9| megijesztette. Cserna hirtelen a felesége nyakába borult, s a könnyei
15  9|     görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét.~ ~- Tegnap este megütöttük
16  9|        Még egyszer megcsókolta a felesége szemét, miközben most már
17  9|    füstöt a levegőbe, miközben a felesége az ölébe telepedett.~ ~-
18  9|          Cserna bámulva nézett a felesége szemébe.~ ~- A diadémod
19  9|       Hizelkedve simogatta meg a felesége arcát, de az asszony mogorván
20 10|   csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége és a négy gyermek... Ők
21 14|   oktalan konkurencia, s mivel a felesége inkább százezerszer meghalt
22 15|     mellett kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak
23 15|         gyöngéden megsimogatta a felesége rózsás arcát, aztán apailag
24 15|        nem akarta Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha szereti,