Rész

 1  2|                A maga egészségére, Bossányi!~ ~A direktor egy inkvizitor
 2  2|           jéghideg görögdinnyét.~ ~Bossányi egy hét óta volt itt, de
 3  2|      fesztelenség tetszik nekem!~ ~Bossányi fölállott és a bonvivant
 4  2|       érlel...~ ~- Ej, - válaszolt Bossányi, - az ősz nevetséges ostobaság.
 5  2|       miért, ha tudni szabad?...~ ~Bossányi felhajtotta a poharát. Soha
 6  2|        titka marad?~ ~- A sirig!~ ~Bossányi az asztalra könyökölt.~ ~-
 7  2| negyvennyolc óra alatt! - dörmögte Bossányi sötéten.~ ~A bonvivant helyeslőleg
 8  2|          bort s tizenegy óra táján Bossányi azt a szándékát fejezte
 9  2|        tetszik.~ ~- Áll, - felelte Bossányi, - kisérjük haza.~ ~Fölsegítették
10  2|        primadonna nyájasan ütött a Bossányi vállára.~ ~- Ha gyilkossági
11  2|      énekelt a Fegyverkovácsból és Bossányi lelkesedve tapsolt:~ ~-
12  2|       akarok.~ ~- Igaz, - dörmögte Bossányi, - a tettek ideje elérkezett!~ ~
13  2|         fölfelé a terasz lépcsőin, Bossányi idegesen rágta a szivarját.~ ~-
14  2|          asztalnál poharaztak még. Bossányi izgatottan nézett körül.~ ~-
15  2|         meg az asztal mellett.~ ~- Bossányi Pál a nevem, - szólt baljóslatúlag, -
16  2|            Igen, - mondta rekedten Bossányi Pál, - ott voltam.~ ~A leendő
17  2|      foglaljanak helyet az urak!~ ~Bossányi kérdőleg nézett a bonvivantra.~ ~-
18  2|           tiszt kedélyesen fordult Bossányi felé.~ ~- Mikor hallott
19  2|        voltam a tête–à–tête–nek.~ ~Bossányi Pálnak megcsillogtak a szemei.~ ~-
20  2|               Az bizonyos, - szólt Bossányi elégedetten, - hogy próbáltam
21  2|            köré telepedtek, s most Bossányi hozatott egy újabb üveg
22  2|       testvérpoharat, csókolóztak. Bossányi megölelte a huszárt.~ ~-
23  2|          mint egy ébredő galamb.~ ~Bossányi elérzékenyülten szorongatta
24  2|       ravaszul fordult a dúdolgató Bossányi felé.~ ~- Hé, - súgta, -