Rész

 1  3|   boldogtalanság, a betegség, vagy néha, kivételesen, a halálos
 2  3|       lelke! A hűséges kutyaszemét néha úgy fordította rám, mintha
 3  3|    mindenki a maga sorsa intézője. Néha magam is úgy hittem, hogy
 4  3|     tagadók részén van az igazság, néha áhítattal néztem föl a rejtelmes
 5  4|            gazdasszonykodnom kell, néha felolvasásokat tartatnak
 6  4|          kezemet.~ ~- Gondol–e rám néha?~ ~- Talán, - feleltem meghatva, -
 7  4|           is költöttük egymást, ha néha valami új dolog jutott az
 8  5|        kokett divatárus–leányokat. Néha, a könyvei fölött ülve,
 9  5|        csak őt hallgatnám.~ ~Samut néha meghívták a vasárnapi ozsonnákra,
10  6|       együtt a reggeli galoppokra. Néha csak ebéd után tértek haza,
11  6|        csak ebéd után tértek haza, néha váratlanul Bécsbe utaztak,
12  6|        senki sem törődött, a lánya néha sietve homlokon csókolta,
13  8|           ő egyetlen uracskájában, néha könnyes szemmel gondolt
14 10|         volt a szabadságháborúban, néha borotválatlanul játszotta
15 11|           a vetések között, Albert néha rám kiáltott a szérü mellől,
16 11|          sohasem láttam életemben. Néha (mikor a szivarok fogyófélben
17 11| felolvastam, Anica kipirulva szólt néha közbe:~ ~- Nem, ezt nem
18 11|       Folytattam hát a levelezést, néha kacérságból hidegebb voltam
19 11| kacérságból hidegebb voltam kissé, néha merészen belekötöttem egy–
20 14|           bank színhelye volt. Sós néha kipirulva jött haza, s vacsoraközben
21 14|          jegyesekként viselkedtek, néha - különösen este - karonfogva
22 15|        régi jó idők emlékére, csak néha fordult oda a feleségéhez,
23 15|        Gyurka helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, úgy huszonnégy