Rész

 1  1|         Tavaszmező–utcába? Maga édes, sokkal édesebb, mint hittem...~ ~
 2  1|        nyájasan üdvözlöm, de az édes asszony büszkén bocsátja
 3  2|        eső és most csodálatosan édes illat szállt ide a nedves
 4  3|        a menyországba?~ ~- Nem, édes fiam, - válaszolta mosolyogva
 5  3|    senkit se fogok... Talán te, édes Miklós bátyám, ejtesz értem
 6  4|    volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~A
 7  4|        csaló! Hát ön, egy ilyen édes asszony birtokában még vasúti
 8  5|    leányos bájból, a kis Margit édes gráciájából, akivel együtt
 9  6|         a fejét a papirról.~ ~- Édes öregem, - mondta, - lehetne
10  8| atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés, aki
11  8|     Klárika lelkében egy rövid, édes, leírhatatlan álommá folyt
12  8|     szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés fogja megosztani
13  9|    közelebb húzódott hozzá:~ ~- Édes kis asszonykám, tudod, hogy
14 11|      meg senki. Ugy–e megteszi, édes, aranyos Gyurica? Tegye
15 11|        Mennyire szeretem magát, édes Albert, milyen sokat várok
16 11|     kicsiny kézre, amely ezt az édes levelet megfogalmazta. Szégyenkezve
17 12|        a cigányok egyszerre egy édes keringőbe fogtak, Kertész
18 12|  művészt, akinek szívéből ez az édes ária kibuggyant.~ ~- Hát
19 12|         Milyen éjszaka volt ez, édes teremtőm! Két napja nem
20 14| feleségéhez:~ ~- Hát lefekszik, édes?~ ~- Eszembe sincs, - mondotta
21 15|       mely a tó felől ideáradt. Édes nyári délután volt, a nap
22 15|       karjába.~ ~- Félt, ugy–e, édes, hogy elvesztem! Nem kell
23 15|       Őszintén szólva, nem.~ ~- Édes fiam, normális asszony épp