Rész

 1  1|     fensztereztél, ugyan gondoltad–e akkor, hogy mással leszel boldog?
 2  1|              meghívót a cimedre.~ ~- Akkor elsikkasztotta a postamester...~ ~
 3  4|           megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondolni,
 4  4|               mert ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék,
 5  5|            volna kilenc év előtt, de akkor nem volt egy tisztességes
 6  5|     kelengyéjén kívül. Mint kivántam akkor, hogy önnek se legyen többje
 7  6|               Nem, nagyságos úr.~ ~- Akkor tálaljanak nekem odalenn
 8  7|          tollnoknéval, s Szalóky épp akkor lépett az udvarba, mikor
 9  7|              délután három óra felé, akkor majd nem szorul arra, hogy
10  8|             gondjait és délután csak akkor feküdt le, ha a legutolsó
11  8|            sem gondolt, mert én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor
12  9|          vagy ötszáz forintot...~ ~- Akkor mennyi pénzünk marad?~ ~-
13  9|     tisztességes ékszerekhez jussak, akkor is irigyled tőlem, hogy
14 11| hazalátogattam évenként. A kis Anica akkor egy tizenhét esztendős kárpáti
15 12|             hagy, ha nem, - nos, hát akkor kidobnak az utcára. És e
16 13|       kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~- Akkor egy–kettő, ne habozz, hanem
17 13|             ilyen vagy...~ ~- De még akkor se szabad megmutatnod, hogy
18 13|       elhatott. És mivel a posta még akkor lassabban járt valamivel,
19 14|             fizetést, fájdalom, csak akkor fogja elérni...~ ~De addig
20 14|    engedetlen gyermek volt... de már akkor is sok volt benne az igazi
21 14|        leányokat, akik jóformán csak akkor öltözködnek, ha vendég jön,
22 14|          máshoz megyek?... És lássa, akkor... mikor a templomból kijöttem...