Rész

  1  1|            írta egy aranyos névjegyen, hogy öt óra után várja otthon,
  2  1|          zongorája mellett.~ ~- Csoda, hogy eljön, - mondta, - az ember
  3  1|              és háromnegyed órája már, hogy a szalmaözvegység bilincseit
  4  1|         kockáztatni értem? Tegyük föl, hogy ez csak bolondos szeszély,
  5  1|                önnek nincs joga ahhoz, hogy ilyen gúnyosan visszautasítsa.
  6  1|                 amire kérem, esküszöm, hogy hat hónapig nem beszélek
  7  1|                is, nevetett is, tudta, hogy ez ellen az elhatározás
  8  1|            kemény, fehér kezeivel.~ ~- Hogy lehet annyira gyáva?...
  9  1|           kettősben... Bizonyos lehet, hogy Kuno is kettősben vacsorál
 10  1|            kékruhás előtt:~ ~- Akarod, hogy együtt vacsoráljunk?~ ~A
 11  1|                  Hát talán azt akarja, hogy ne a feleségének nézzenek?~ ~
 12  1|              rohant a magányos párhoz, hogy a Doktorka egyszerre abbahagyta
 13  1|      iskolatársam. Engedd meg barátom, hogy a feleségemnek bemutassalak...~ ~
 14  1|                 nem is tudattad velem, hogy megnősülsz... Ha véletlenül
 15  1|               ugyan gondoltad–e akkor, hogy mással leszel boldog? Hej,
 16  1|             fiu, ezt nem vártam tőled, hogy még a lakodalmadra sem hívsz
 17  1|            felhői. Vas Laci elmesélte, hogy ő is házasodni készül a
 18  1|               szerint, azt proponálta, hogy az asztaltól a kasszáig
 19  1|                amaz inszinuáció ellen, hogy ily galádul elhagyja őket.~ ~-
 20  1|                 Talán csak megengeded, hogy hazakisérjelek benneteket?~ ~-
 21  1|               még egyszer megpróbálta, hogy lerázza a nyakáról.~ ~-
 22  1|            volt. Titokban megsúghatom, hogy az asztal alatt kétszer
 23  1|             fiúk, ha nem néztem volna, hogy a legjobb barátom felesége!...~ ~
 24  1|               veut–il, cet homme la?~ ~Hogy ez az ember mit akar? Megütődve
 25  1|        legutolsó percben vettem észre, hogy az orra mégis más szabású,
 26  2|               komolyan maga elé tűzte, hogy a viruló énekesnőt meghódítja
 27  2|              akadályozta meg őt abban, hogy az életet ostoba kényszernek
 28  2|            meggyőződéssel konstatálta, hogy az évszakok és a jó modor
 29  2|              ostobaság. Arról van szó, hogy azt a portepés egypúput
 30  2|           Becsületszavadra megfogadod, hogy kettőnk titka marad?~ ~-
 31  2|           leányt, - mondotta hangosan, hogy az egész asztal meghallotta, -
 32  2|                a szándékát fejezte ki, hogy a negyvennyolc óra nevetségesen
 33  2|               felől?~ ~- Honnan tudja, hogy ismerem? - szólt a gyilkos
 34  2|                Bossányi elégedetten, - hogy próbáltam az életben egyet–
 35  2|               szükségét érezték annak, hogy énekeljenek valamit. A huszár
 36  2|      erőszakosan azt akarta elhitetni, hogy Bonaparte Napóleonhoz hasonlít.~ ~
 37  2|               súgta, - itt van az idő, hogy végezz vele!~ ~- Kivel?~ ~-
 38  2|           mintha szó lett volna arról, hogy megölöd.~ ~- Csacsi, - válaszolt
 39  3|              jóakaróm volt, azt hiszi, hogy utolsó pillanataimat szomorúság
 40  3|           meditációk között töltöm el, hogy sírva csókolom valami szőke
 41  3|             tolni szeretném a vonatot, hogy gyorsabban fussa be azt
 42  3|   öngyilkosságom okát, - én igyekszem, hogy megmagyarázzam. A világ
 43  3|              világ azt fogja hirdetni, hogy bolond voltam s hogy a tettemet
 44  3|         hirdetni, hogy bolond voltam s hogy a tettemet pillanatnyi elmezavarban
 45  3|                és beszámítható vagyok, hogy akármilyen matematikai problémát
 46  3|               szokatlanok; azt hiszem, hogy ennyi az egész. Azt megengedem,
 47  3|              az egész. Azt megengedem, hogy ilyesmiért talán még egyetlen
 48  3|          emberpár óta, az életétől. De hogy bolond vagy idegbajos lennék,
 49  3|              vagy hatvan esztendőt, de hogy az öngyilkosságom nem egy
 50  3|            pillanatig síkra szállok.~ ~Hogy az öngyilkosság ötlete többnyire
 51  3|                nem azt akarom mondani, hogy az asszonyi grácia nem hatott
 52  3|               odább, abban a tudatban, hogy a világon még ezer más gyönyörüség
 53  3|  fölfoghatatlan hát így első hallásra, hogy negyvenöt vagy ötven perc
 54  3|        gondolja, kedves Miklós bátyám, hogy csakugyan elment az eszem,
 55  3|          elment az eszem, megkisérlem, hogy az elhatározásomat érthetővé
 56  3|           koromban konstatálták rólam, hogy kiváncsi és tudnivágyó gyermek
 57  3|            foglalkoztatják. Emlékszem, hogy amíg a barátaim naphosszat
 58  3|              fejemet: mi az oka annak, hogy a ló oly béketűréssel húzza,
 59  3|              senki se fizeti meg érte, hogy az állatok nem tudnak beszélni,
 60  3|         állatok nem tudnak beszélni, s hogy a szakácsné egyszerüen leöli
 61  3|               a szegény tyúkot, azért, hogy mindenkinek pompás pecsenyét
 62  3|              aki éppen úgy megérdemli, hogy a mennyországba kerüljön,
 63  3|             embereknek. Óh, én tudtam, hogy van lelke! A hűséges kutyaszemét
 64  3|               szeretlek is, csak éppen hogy beszélni nem tudok. Híven
 65  3|        pillanatban készen lennék arra, hogy meghaljak értetek. És lásd,
 66  3|               nekem mégse engedik meg, hogy veletek együtt a mennyországba
 67  3|                sokkal jobban érdekelt, hogy mi is az voltaképpen, ami
 68  3|             együtt töltöm. Azt hiszem, hogy a szerelem híres analitikusai,
 69  3|             hátamon arra a gondolatra, hogy nekem is meg kell halnom.
 70  3|               probléma... Oh, ne hidd, hogy talán félve gondoltam a
 71  3|             félve gondoltam a halálra, hogy éjszaka rémeket láttam,
 72  3|              éjszaka rémeket láttam, s hogy ez a töprenkedés szomorúvá
 73  3|                izgatott a kiváncsiság, hogy mi lesz velünk, ha a szemünket
 74  3|         szigoru logikával mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával
 75  3|          szívünkben azt a naiv örömet, hogy mindenki a maga sorsa intézője.
 76  3|              Néha magam is úgy hittem, hogy a tagadók részén van az
 77  3|              dolog; az jutott eszembe, hogy akár öt másodperc alatt
 78  3|                bámulva gondoltam arra, hogy mindaddig meddő találgatással
 79  3|               óta izgat a kiváncsiság, hogy mi történik velem a halálom
 80  3|          egyszer se jutott az eszembe, hogy akár a következő pillanatban
 81  3|          igazán olyan fontos dolog az, hogy tíz vagy húsz esztendővel
 82  3|            csípve attól a gondolattól, hogy ma éjjel mindent meg fogok
 83  3|          táncolni szeretnék örömömben, hogy ilyen közel, ilyen szörnyen
 84  3|               könnyet, de biztosítlak, hogy nem jól teszed, hiszen nem
 85  3|      sajnálatra méltó... Azt mondanám, hogy inkább irigyelj, de félek,
 86  3|             inkább irigyelj, de félek, hogy te se fogsz egészen megérteni...~ ~
 87  3|            megérteni...~ ~Isten veled, hogy a viszontlátásig–e: azt
 88  4|               jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét Gerence–Szent–
 89  4|                Mózes törvényét követi. Hogy a kis leány miképp került
 90  4|              napra azzal telik az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom
 91  4|                körülmények közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot
 92  4|        elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy Márta néni ismételt meghívása
 93  4|                is elhatároztuk otthon, hogy december elején kegyesen
 94  4|                 abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek
 95  4|           családja várakozni fog reám, hogy diadallal cipeljenek be
 96  4|                 gondolhatod - örültem, hogy ilyen érdekes útitársam
 97  4|              azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá, mivel a szemeimet
 98  4|               makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy
 99  4|              szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesujtó gúnnyal mondom,
100  4|             onnan már azt kell hinnem, hogy bennem pompás agglegény–
101  4|              embert a sírba visznek... Hogy a reuma kínozni fog, az
102  4|   kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy a szél, a vasúti vonatok
103  4|           fogott el arra a gondolatra, hogy valahol megrekedünk a hófúvásban
104  4|            határozott célzásokat tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán
105  4|               lettem volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~
106  4|            szólna a mama, ha megtudná, hogy nekem valaki kezet csókolt?~ ~
107  4|                megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának szólították),
108  4|                szólították), hanem az, hogy ebben a fiatal nőben egy
109  4|             van, a helyes nyomon vagy! Hogy ismered–e? Oh hogyne, hogyne!
110  4|            azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly férjhez mentem?~ ~-
111  4|             könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan
112  4|               szemforgatással fogadja, hogy sohasem fog megnősülni?
113  4|              De végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán
114  4|                a fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom
115  4|              tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és
116  4|          idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan házaspár még
117  4|                még mindig ébren van, s hogy az én kolostorbeli szomszédságomat
118  4|         találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem volt valaha
119  4|               kárpótolja. Szóval bánt, hogy ennek a leánynak már férje
120  4|               már férje van, míg én, - hogy is írtuk csak az iskolai
121  5|                     Tudom, Gärtner úr, hogy az ég önt bőven megáldotta
122  5|            mégis azt tanácsolom önnek, hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos
123  5|               nagy úr lehetnék valaha, hogy minden uzsonnakor a kávémba
124  5|                az ifjukori barátainál, hogy a fiú hét különböző házban
125  5|                így szólott:~ ~- Derék, hogy ilyen szorgalmas fiad van.
126  5|              énekét. Úgy rémlett neki, hogy ő a valódi Odiot Maxime,
127  5|                Milyen rettentő végzet, hogy én gumiszagu könyvtárakban,
128  5|        borulnék előtte és megvallanám, hogy szeretem...~ ~De fájdalom,
129  5|               olyanfélét is suttogtak, hogy a city képviselői székébe
130  5|               van. Azért jöttem önhöz, hogy a hozományomat és kelengyémet
131  5|                 Samu világosan érezte, hogy ezt kellene mondania:~ ~-
132  5|           napot, amelyen megvallhatom, hogy szeretem... Elmondtam volna
133  5|            kívül. Mint kivántam akkor, hogy önnek se legyen többje egyetlen
134  5|                el, holott biztosított, hogy a kedves férje is kedvel,
135  5|          aranyszőke udvarába. De most, hogy búsan és elhagyatva áll
136  6|              nábob, aki már megszokta, hogy semmibe se vegyék, telehintette
137  6|               megengedi a gondviselés, hogy egy léhűtő adósságait kifizessem...~ ~
138  6|                forintot áldozott arra, hogy a veje fiatalkori bűneinek
139  6|            kocsiszíneket.~ ~- Remélem, hogy ezután is együtt ebédelsz
140  6|                 s büszkén elmondhatta, hogy a világegyetemben ő ad ki
141  6|             leánya észrevétették vele, hogy nem igen tartják úriembernek.
142  6|                asszony nem hagyta meg, hogy mikor tér haza?~ ~- Nem,
143  6|             uram helyzete megköveteli, hogy mindenütt ott legyünk...
144  6|               hanem nyugodj bele abba, hogy a vőd előkelő gentleman...~ ~
145  6|           iszen várj. Majd megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni
146  6|       tremolázó hangon jelentették ki, hogy Sárosdy Jánost jókedvében
147  6|               komolyan pályázott arra, hogy Pitt–tel megnyeri a derbit, -
148  6|               Jóformán senki se tudta, hogy mit eszik, csak az öreg
149  6|               nagyságos szakács úrnak, hogy charlatán... A méltóságos
150  6|                 A méltóságos úr lehet, hogy a hideg levest szereti,
151  6|         paraszt izlésemmel megszoktam, hogy a leves megégesse a szájamat...
152  6|         tányérokat. Azt hiszem, látja, hogy az öreg nagyságos úr csak
153  6|                  lehetne annyi izlése, hogy nem beszélne ostobaságokat
154  6|        viselkedtem... Ezentúl, ígérem, hogy nem lesz panasza ellenem...~ ~
155  6|               írta kísérő levelében, - hogy ezt a csekélységet az Excellenciád
156  6|                elősegíthetem némiképp, hogy a szegény lelencekből tisztességes
157  6|            gondviselésnek úgy tetszik, hogy még meghosszabbítja egy
158  6|              vénember életét, remélem, hogy újabb adományokkal is támogathatom
159  6|           elején, - két nappal azután, hogy Pitt egy nyakhosszal második
160  7|                tért haza a hivatalból, hogy az udvart hatalmas patália
161  7|                is arra ügyelne inkább, hogy a felesége ne szarvazza
162  7|            akkor majd nem szorul arra, hogy tőlem halljon részleteket.~ ~
163  7|                folytonosan úgy érezte, hogy ő egy nem neki szánt boldogságot
164  7|           bitorol. Miképp is lehetett, hogy a kívánatos ifju teremtés
165  7|              át mindig csak azt leste, hogy egy reggel föl fog ébredni
166  7|         kötelességnek élt, attól félt, hogy a legelső falat a torkán
167  7|        szerencsésen véget ért anélkül, hogy valamely végzetes baj történt
168  7|             majd benézett a kávéházba, hogy újságot olvasson. A betűk
169  7|               Jánostól.~ ~- Azt vélem, hogy csak most végeztek az ebéddel, -
170  7|                 mert úgy rémlett neki, hogy azonnal összeesik.~ ~- Itthon
171  7|              bajom. De most hallottam, hogy a feleségem megcsal s hogy
172  7|             hogy a feleségem megcsal s hogy a tekintetes főszolgabíró
173  7|             igaza van. Ostobaság volt, hogy ilyesmi az eszembe jutott,
174  7|                 ámbár szavamra mondom, hogy semmi se történt közöttünk...
175  7|             Mondjon hát valami okosat, hogy mit tegyünk?...~ ~Az irnok
176  7|                írni kegyeskednék neki, hogy mindennek véget vet... Egy
177  7|                gondolja, Szalóky apám, hogy ez különös és szokatlan
178  8|                  Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska
179  8|              arra a furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias
180  8|               volna arra a gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel
181  8|                csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják,
182  8|               smirglivel tisztogatják, hogy reggel hét órakor komolyan
183  8|              fordult a másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~Ádám
184  8|            kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse
185  8|          mindeddig komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is csak tízfelé
186  8|            szentül azt gondolta eddig, hogy csak az ifjúság bolondítására
187  8|             szívvel kell kijelentenem, hogy a himzettkötényes kis perszóna
188  8|        meglehetősen furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt
189  8|              úr nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse,
190  8|           valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat
191  8|              hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári
192  8|             holnap, - holnap ki tudja, hogy leszünk–e?~ ~A t. olvasó
193  8|            olvasó bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet,
194  8|             tenni az uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~-
195  8|             időm sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam. Mondja, hogy
196  8|             hogy gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt a nagy huszárt?~ ~-
197  8|                Miért? Az kellene csak, hogy magának megmondjam... Furcsa
198  8|           megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat idehaza kuksol
199  8|             tehát mindjárt megértette, hogy miről van szó - és így felelt
200  8|               oly szerény, oly félénk, hogy csak a szemével mer szólni
201  8|         őszintén a titkát... gondolja, hogy egy bizalmas barátnője ül
202  8|               szomoru egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére megszerettem...
203  8|                megharagszik.~ ~- Ugyan hogy gondolhat ilyesmit?~ ~-
204  8|             szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém maradjon... Az
205  8|                  de a sors nem akarta, hogy boldog legyek...~ ~Klárika
206  8|              kétségbeesés mutatkozott, hogy a bolond Klárikának majd
207  8|         hajszál akadályozta meg abban, hogy mindent bevalljon az urának,
208  8|               mélyén:~ ~- Hadd higyje, hogy az igazat mondtam, nem szabad,
209  8|            igazat mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~
210  8|          hozzám való szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~Ádám
211  8|                 mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva módon visszautasítsam...
212  8|              Ne tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El
213  8|                  mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~
214  8|               asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom...
215  8|              távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot
216  8|                hagyom önöket... tudom, hogy van miről beszélgetniük...~ ~-
217  8|             fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az
218  8|              csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~-
219  8|        fölsikoltott.~ ~- Úgy beszélik, hogy komoly lépésre szánod el
220  8|             lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés fogja
221  8|                szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~
222  8|               mert ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- Ugyan
223  8|        tartozom azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban
224  9|                ne igen számítson arra, hogy a konyhapénzt megdézsmálja...
225  9|               csipőjére tette a kezét, hogy valami mázsás gorombasággal
226  9|               vettem... Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra dobom
227  9|           hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmü és pazarló voltam...
228  9|            ajtón s miképp kerültem ki, hogy a villamos el nem gázolt...
229  9|            gázolt... De elég az hozzá, hogy itt állok és élek és hogy
230  9|              hogy itt állok és élek és hogy mától kezdve húszezer korona
231  9|     hallhatólag susogta:~ ~- Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban?~ ~-
232  9|             volt hiba az újságban?~ ~- Hogy bizonyos–e? Gondolhatod,
233  9|               bizonyos–e? Gondolhatod, hogy nem jöttem egyenesen haza,
234  9|          hihetetlen és álomszerü volt, hogy e perctől minden bajuknak
235  9|           minden bajuknak vége szakad, hogy a végrehajtó nem lesz többé
236  9|         mindennapos vendég a házukban, hogy a mészáros nem zaklatja
237  9|        zaklatja őket a hússzámlával, s hogy a szép fiatalasszony új
238  9|                voltak alkalmasak arra, hogy előkelő barátnői között
239  9|      kilencszáz forint... Természetes, hogy mindent az utolsó krajcárig
240  9|               adósság sem; azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve az
241  9|             pénzt?... Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény ékszerekből
242  9|               szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy a gőgös Partichné meg fog
243  9|             diadémom láttára, fogadok, hogy enni fogja a méreg... Húszezer
244  9|             láttára? Csak nem kívánod, hogy az ékszereket megtartsuk?~ ~-
245  9|              hiszem, mondtam az imént, hogy a drágaságokat készpénzre
246  9|                reflektálsz talán arra, hogy húszezer koronás diadémot
247  9|           diadém...~ ~- Ki mondta azt, hogy csúnya vagy?~ ~- Oh, nagyon
248  9|               Oh, nagyon is jól értem, hogy mit akarsz mondani... Nekem
249  9|            Édes kis asszonykám, tudod, hogy a százezer forintos ékszert
250  9|              méltóbb lenne nálad arra, hogy e gyémántokat viselje...
251  9|                Egyszer volna alkalmam, hogy tisztességes ékszerekhez
252  9|               akkor is irigyled tőlem, hogy boldognak érezzem magam...
253  9|            semmilyen félreértés, most, hogy a szerencse ilyen váratlanul
254  9|                 amikor arról volt szó, hogy barátnői megpukkadjanak...~ ~ ~
255 10|      színtársulatra, már–már úgy volt, hogy a külvárosi korcsmáros is
256 10|              mert annyi pénzünk sincs, hogy Ujházi urat a vasútról behozhassuk...
257 10|                csak azt nem hirdetjük, hogy nyílt jelenés közben agyonlövöm
258 10|               A jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek a maga színészkedésével?~ ~-
259 10|       színészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének...
260 10|          napszámosaiért... Ha kiírjuk, hogy most lesz ötven éve annak,
261 10|             most lesz ötven éve annak, hogy a színpadra léptem...~ ~-
262 10|             vastag betűkkel hirdették, hogy Sz. Pataky János, a veterán
263 10|              mindeneknek tudtára adta, hogy Sz. Pataky János vagyonos
264 10|                hétig is szalonnán élt, hogy a színművészet géniuszát
265 10|               ideált, nyugodtan tűrte, hogy előkelő családja kitagadja,
266 10|              mondta el művésztársának, hogy később a csata mezején fog
267 10|               alkalommal kijelentette, hogy csupán Sz. Pataky Jánost
268 10|            odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom
269 10|                én mégis boldog vagyok, hogy ötvenéves jubileumomat e
270 10|             csillag alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén
271 10|                 írta a szerkesztőség - hogy a színház zsúfolásig megtelend
272 10|            reggelén.~ ~- Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor
273 10|            azzal a világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt helyet
274 10|            dolgoztam, ezért vesződtem, hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam
275 10|             föl... Végre itt az ideje, hogy az előadást megkezdjék;
276 11|      vacsoráltunk, Gyuri úr elmesélte, hogy két hónap előtt helyezték
277 11|        Hallgass ide, - szólt. - Tudod, hogy paraszt voltam egész életemben
278 11|         írhatja azt a menyasszonyának, hogy a csürjét új szalmával födette
279 11|             szalmával födette be, vagy hogy egy béresét éppen tegnap
280 11|           valami... de tudja az ördög, hogy minek is nevezzem. Te hatéves
281 11|          meggyőződéssel jelentette ki, hogy a nagyszakállu ácslegény
282 11|             behajtatott a székvárosba, hogy nekem sajátkezűleg vegyen
283 11|              jelentette ki válaszában, hogy ennél gyönyörübb levelet
284 11|                 Jánosi olyat kiáltott, hogy az összes pincérek odasereglettek
285 11|              egész ház azzal fogadott, hogy Anica egy dunántúli fiatalember
286 11|            szólva, nem is igen hiszem, hogy bármikor is valami alaposan
287 11|        segítsen rajtam, ha nem akarja, hogy kétségbeessem...~ ~- Hát
288 11|       lelkecském, hogyan képzeli maga, hogy én egy szép leány nevében
289 11|                ha csak azt nem akarom, hogy mind a két szemem kiégjen...~ ~-
290 11|              lelkesedve jelentette ki, hogy száz millió csókot küld
291 11|         azonban nem gátolta meg abban, hogy tovább is velem irassa a
292 11|         pillanatban rajtam volt a sor, hogy egy nagyot üssek az asztalra.~ ~-
293 11|                  Ön biztosított arról, hogy kis fészkünket paradicsommá
294 11|                 majd Jánosi elmesélte, hogy Németék még most is boldog
295 12| Clairette-keringő.~ ~Mikor hajnalfelé, hogy Gézát már a századik felköszöntőben
296 12|         bizonyítja, amit régen mondok: hogy a szellemi termékek minőségébe
297 12|           keringő kottáit leírja, kell hogy maga is szépasszonyoknak
298 12|             menuettet. Bizonyos tehát, hogy az ügyes - ember akár látatlanban
299 12|                 mondta - és nem félek, hogy nagyon messze járok a valóságtól.
300 12|            asszonyokkal bizalmaskodik. Hogy francia, azt talán mondanom
301 12|               kettőt teszek egy ellen, hogy mindig krizantémumot hord
302 12|           vakargatta a fejebúbját.~ ~- Hogy is hívják, - mondta, - pedig
303 12|             már a kutyafülü...~ ~- Hát hogy hívják?~ ~- Kelrét–valcer...
304 12|        csökönyösen megmaradt amellett, hogy Croce úr francia attasé.
305 12|                ügyvéd vállalkozott rá, hogy a kiadó segítségével előkeríti
306 12|            szóltam magamban: Gyalázat, hogy csupán én legyek kizárva
307 12|         öröklött joga minden embernek, hogy egy forró kávét felhörpinthessen...~ ~-
308 12|                    Föl akartam ugrani, hogy a pénzdarabot észrevétlenül
309 12|            félt, mert ő is észrevette, hogy én szemet vetettem a bitangban
310 12|              csak úgy rémlett előttem, hogy az idegen bágyadtan dől
311 12|            pénzdarabot! A huszas - ah, hogy dobog a szívem, mikor rágondolok, -
312 12|             volnék abban a helyzetben, hogy egy briliáns üzletet ajánljak
313 13|            Elfrida hercegnő, ahelyett, hogy túláradó szívvel borult
314 13|              neki, óh, felséges atyám, hogy kikosarazom...~ ~A skót
315 13|                máris büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót
316 13|         Elfrida hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt
317 13|           tudatta felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok súlyos
318 13|             pókhálónál... Az is lehet, hogy mire a hold megújul, már
319 13|               szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos üzenetet
320 13|                tudnád, felséges anyám, hogy mennyire szeretem!... Annyira
321 13|             Annyira tele van a szívem, hogy szinte szégyellek az emberek
322 13|             egész világon... De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek...
323 13|           láttam...~ ~A király intett, hogy távozhat s tekintetével
324 13|                részét azzal töltötted, hogy egy csomag tarokkártyát
325 13|               igazán, a hited szerint: hogy állok én a műveltséggel
326 13|            tanácstalanul járt föl–alá, hogy a fia sebére orvosságot
327 13|           szeme közé nézett.~ ~- Igaz, hogy a király szerelmes? - kérdezte
328 13|               Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától kosarat
329 13|                 És még most sem tudja, hogy miért kapta a kosarat?~ ~-
330 13|          udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus Balthasarius
331 13|            várakozik, aki azt állítja, hogy be tudná gyógyítani a szíved
332 13|              intett Hoys–Hopp grófnak, hogy vezesse be hozzá az ismeretlen
333 13|        végigsimította.~ ~- Azt hallom, hogy még most sem ismered az
334 13|     királykisasszonyt arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~
335 13|            hajolt, mintha attól félne, hogy meghallja valaki, amit a
336 13|               alkhimista, - arra való, hogy mindenki a saját értékét
337 13|             vele? A király úgy érezte, hogy valami láthatatlan erő leemeli
338 13|              siránkozót? Van jó dolga, hogy egy igazi férfi után vágyakozzék,
339 13|           akkor se szabad megmutatnod, hogy ilyen vagyok! - kiáltotta
340 13|             okvetetlen hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok
341 13|              országban és így történt, hogy a kegyetlen ítélet híre
342 13|                állott:~ ~“Most hallom, hogy Felséged a vérpadra küldte
343 13|             ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~
344 13|               szerelmes~ ~Elfridád.”~ ~Hogy XIX. Tivadar azonnal útra
345 14|         Egyelőre abban állapodtak meg, hogy a gyakornok a reggelit és
346 14|        részletesen mondott el mindent, hogy a leányok, akik a banknak
347 14|               szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy nem teszi ki az ablakába,
348 14|             velem kezd, tudom istenem, hogy jóval kezd...~ ~- Kiről
349 14|                most már a kedve attól, hogy velem tovább is hepciázzék...~ ~
350 14|           Lassankint végre kitudódott, hogy Terényi hónapok óta formálisan
351 14|              sem alkalmas médium arra, hogy egy brutális feljebbvaló
352 14|                a lovagiasság mezejére, hogy a gyáva irodamoly ijedten
353 14|      egyértelműen megállapodtak abban, hogy az Erzsike jövője, Istennek
354 14|           később maga is kijelentette, hogy Erzsikét másfél év mulva
355 14|      amennyiben komolyan kijelentette, hogy a hűtelen leányt gondolkodás
356 14|               folytatta:~ ~- Esküszöm, hogy nem tréfálok, amikor ezt
357 14|               alaposan bebizonyította, hogy nem gyáva leány, - e párbeszéd
358 14|             jönni egyik tisztviselőnk, hogy a mérleg összeállításában
359 14|          kilenc után lefekhetik...~ ~- Hogy hívják azt a tisztviselőt? -
360 14|       jókedvűen.~ ~- Talán ismeri?~ ~- Hogy ismerem–e?... Hat teljes
361 14|              volt belém és azt igérte, hogy agyonlő, ha máshoz megyek...~ ~-
362 14|                mondja...~ ~- Láthatja, hogy még van a világon égő és
363 14|                    Úgy van... Nem fél, hogy agyonlő az elhagyott ideálom?~ ~
364 14|               lapot s gondosan ügyelt, hogy cipőcskéjének hegye kikandikáljon
365 14|              csakugyan a fejébe vette, hogy még egyszer meghódít...~ ~
366 14|               szólott:~ ~- Úgy hallom, hogy már ismeri a feleségemet, -
367 14|                így szólott:~ ~- Lássa, hogy csak nálunk volt a legjobb
368 14|             oly kacérul mosolygott rá, hogy Sós úr lesütötte a szemét.
369 14|          feleségül kért és azt ígérte, hogy agyonlő, ha máshoz megyek?...
370 14|              voltam, mint annyi más... Hogy is gondolhattam volna komolyan
371 14|      gondolhattam volna komolyan arra, hogy a nagyságos asszony... Mindenkinek
372 14|        együgyűen azt vettem a fejembe, hogy a nagyságos asszony egy
373 15|          életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt feleségül
374 15|            mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle
375 15|         ismerkedni vele, mert remélem, hogy velünk ebédelsz.~ ~Délben
376 15|                    Engedd meg, szívem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori
377 15|         mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?),
378 15|               nem vett tudomást arról, hogy a feleségének egy fiatal
379 15|         megláthatjuk... Nem kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli
380 15|               hű, egyszerü és jólelkü, hogy az egyetlen gyöngeségét
381 15|               a Gyurka helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, úgy huszonnégy
382 15|              és így semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik?
383 15|           tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju
384 15|                  Előbb köhögni fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~
385 15|           szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy itt lesznek valahol... Katának
386 15|             Katának már régi óhajtása, hogy a Kinizsi–várat megnézze...~ ~
387 15|                 Hiába figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~
388 15|                     Félt, ugy–e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni,
389 15|               Miért nem akarta Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha
390 15|                észrevegye? Ha szereti, hogy tűrheti el, hogy egy idegen
391 15|              szereti, hogy tűrheti el, hogy egy idegen férfi a kezét
392 15|              maga bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a
393 15|           reménységet kelt a szívében, hogy végre megtalálja az igazit.
394 15|            irántam. Ilyenkor úgy érzi, hogy kárpótlással tartozik nekem,
395 15|           boldogságát. Érted most már, hogy miért tűröm, ha udvarolnak
396 15|             pillantásából az látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ .