Rész

 1  1|         kicsiny, puha kezét.~ ~- Oh, te rossz ember, - dörmögte, -
 2  1|         is volt a lakodalom?~ ~- Oh, már két esztendeje...~ ~-
 3  1|       megnyugtatólag intett:~ ~- Oh, csak hozzák ide.~ ~Egy
 4  2|          jelölt csodálkozva.~ ~- Oh, mindent tudok. Azon a májusi
 5  2|        felejtem el egyhamar.~ ~- Oh, hiszen a kegyed dolgait
 6  2|        Árpád, jellemszinész.~ ~- Oh, - válaszolt a kotelettes
 7  3|   idegbajos lennék, azt tagadom. Oh, erről szó sincs! Talán
 8  3|          megoldatlan probléma... Oh, ne hidd, hogy talán félve
 9  4|      fogja változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, most végre
10  4|     nyomon vagy! Hogy ismered–e? Oh hogyne, hogyne! Csak gondolj
11  4|     Istenem, mit tegyek hát?~ ~- Oh, fiam, azon nagyon könnyü
12  4|          nyúlt a kezem után:~ ~- Oh, hiszen mi már ismerősök
13  5|          álmodozott magában:~ ~- Oh, ha olyan nagy úr lehetnék
14  5|  Amerikába vitorlázó gőzhajón.~ ~Oh, Samuka már ebben az időben
15  5|        ezt kellene mondania:~ ~- Oh, nagyságos asszonyom, kilenc
16  9|       azt, hogy csúnya vagy?~ ~- Oh, nagyon is jól értem, hogy
17 14|         felelt:~ ~- Emlékszem... oh, hogyne... ifju és kissé
18 15|    tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág,
19 15| ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani semmitől...