Rész

 1  1|     vetette le a loden–kabátot, mely alól egy másik, kisebb arányu
 2  2|      ősznél tartasz, - szólt, - mely zamatos gyümölcsöket érlel...~ ~-
 3  3|         a levél az utolsó írás, mely a kezemből kikerül. Egy
 4  3|       találok... Azt a spleent, mely egy–egy bolond ángliusnak
 5  3|      egy erős és jóságos kezet, mely évezredek óta intézi a föld
 6  4|      préselt, fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles
 7  4|        alá. De a segélymozdony, mely a délután folyamán megjött,
 8  6|         jótékonysági egyletnél, mely a szemébe akadt, negyven
 9  7|         határozott levelecskét, mely minden félremagyarázást
10  8|    töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi délutánt követte.
11  8|         himzett kötényre esett, mely lelkesedve sürgött–forgott
12  9|       krajcárnyi különbözetről, mely a tételek végösszege és
13  9|  mögöttük, olyan dolog történt, mely az amúgy is izgatott asszonyt
14 10|  művirágokból készült koszorut, mely poros és vedlett volt már
15 10|       iparoslegény. A zenekar - mely teljes létszámában négy
16 13| készítette a “prima matériá”–t, mely az életet meghosszabbítja
17 14|       jutott a Heinrich-család, mely szintén az ő szülővárosából
18 14|       az Andrássy–uti köröndre, mely fehér fényben csillogott
19 15|       magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes