Rész

 1  2|     bizalmasan közelebb húzódott hozzá.~ ~- Mi bajod, fiacskám, -
 2  3|       ilyen szörnyen közel állok hozzá...~ ~Rokonaim nincsenek,
 3  4|       elején kegyesen elküldenek hozzá, a Sopron megyei Dömjén–
 4  5|      öreg tanítót és így szólott hozzá:~ ~- Tudom, Gärtner úr,
 5  5|         tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~- Köszönöm,
 6  7|    félénken közelebb sompolygott hozzá.~ ~- Ha megengedi, magam
 7  8|      kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram, a
 8  8|         vagy nem... Ámbár (tette hozzá kacérul) az se volna csuda,
 9  8| visszautasítsam... Talán - tette hozzá, mosolyogva, - éppen a kezét
10  9|         nem gázolt... De elég az hozzá, hogy itt állok és élek
11  9|  gondolatban is hűtelenné legyen hozzá...~ ~Mikor a mámor első
12  9|      békítőleg közelebb húzódott hozzá:~ ~- Édes kis asszonykám,
13 11|      Nohát, - ösztönzött, - fogj hozzá öregem, iziben...~ ~Ittam
14 13|      apáca leszek, de nem megyek hozzá feleségül...~ ~A skót király
15 13|          ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~Hoys–Hopp gróf föltette
16 13|     kopott, tolakodó öreget.~ ~- Hozzá? Téged? Ebben a ruhában?
17 13|  udvarmester alázatosan belépett hozzá.~ ~- Felséges úr, - mondta
18 13|         grófnak, hogy vezesse be hozzá az ismeretlen orvos–doktort...~ ~
19 15|        aztán apailag így szólott hozzá:~ ~- Menjenek előre, még