Rész

 1  2|    Malajthyné felől?~ ~- Honnan tudja, hogy ismerem? - szólt a
 2  4| hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondolni, mi történik
 3  5|         jó magaviseletü, de nem tudja a természettant. Pedig mit
 4  5|         Margit így szólott:~ ~- Tudja a mi nagy szomorúságunkat,
 5  6|  táncolta a kotillont. Az Isten tudja, mit beszéltek tánc közben,
 6  7|    tisztelt úr, magát. Mindenki tudja, csak épp maga dugja a fejét
 7  7|   menyecske körül. Az egész ház tudja, a cselédek is - csak maga
 8  8|  vagyunk és holnap, - holnap ki tudja, hogy leszünk–e?~ ~A t.
 9  8| tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El fogok süllyedni
10 11|         állapotot, valami... de tudja az ördög, hogy minek is
11 11|            No, ki vele hát!~ ~- Tudja, - susogta szemérmetesen, -
12 11|        írásommal küldöm el. Nem tudja meg, sohasem tudja meg senki.
13 11|          Nem tudja meg, sohasem tudja meg senki. Ugy–e megteszi,
14 12|     maga is bohém asszony s meg tudja érteni a bohémeket. A hangulatok
15 13|        van.~ ~- És még most sem tudja, hogy miért kapta a kosarat?~ ~-
16 13|         én sebemet csak a halál tudja begyógyítani, - szólott
17 14|       être ige alakjaira?... És tudja még, mikor legelőször szerelmet
18 15|         mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?),