Rész

 1  2|   asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült a régi helyén, egyedül,
 2  2|           bonvivant szinész!~ ~A huszár komoly arcát jókedvü mosolygás
 3  2|          poharat az uraknak.~ ~A huszár lekötelezőleg öntött egy
 4  2|      hogy énekeljenek valamit. A huszár hamarosan fölébresztette
 5  2|    ismerem a nagyságos urat!~ ~A huszár türelmetlenül dobolt az
 6  2|    elérzékenyülten szorongatta a huszár kemény kezét.~ ~- Nézd csak,
 7  7| előszobában a hajdútól.~ ~György huszár bejelentette az irnokot
 8  8|             Miért akarja tudni a huszár nevét?~ ~- Miért? Az kellene
 9  8|     magának megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat idehaza
10  8|       huszárság, - mondta, - egy huszár többet ér, mint öt közönséges
11  8|     rólam rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, oly félénk,
12  8|     visszafojtani a szerelmet? A huszár oly ragaszkodással vett
13  8|               Csitt... itt van a huszár...~ ~Kopogtattak az ajtón -
14  8|      zavartan.~ ~- Persze...~ ~A huszár meghajolt a himzett kötény
15  8|     föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár, aki naphosszat
16  8|        és unatkozó huszár... Egy huszár, aki naphosszat a lakásán
17  8|     mondta a kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~
18  8|       ennyire...~ ~- De hiszen a huszár nem idegen ember... Százkilencvennyolc