Rész

  1  1|           meghalhatna maga miatt. Két és háromnegyed órája már, hogy
  2  1|              térdét a másikra vetette és rágyujtott egy cigarettre.~ ~-
  3  1|               ahová csupa mesterember és kishivatalnok jár, s jó
  4  1|         egészen egyszerü ruhát veszek és egy olcsó, imitált kalapot
  5  1|                   Német szép fiú volt és orvos, s egy lipótvárosi
  6  1|               mindig volt egy tréfája és vidám megjegyzése készletben,
  7  1|              csusza is van, tejföllel és tepertővel...~ ~- Tejföllel
  8  1|           tepertővel...~ ~- Tejföllel és tepertővel! - lelkesedett
  9  1|           kékruhás sürögve szaladt ki és be, egyszer maga a zömök,
 10  1|  szarvasfejből kinyúló britannikával. És a Német doktor széles mellét,
 11  1|           szólt, - a legjobb cimborám és iskolatársam. Engedd meg
 12  1|              postamester...~ ~Felállt és szépen kicirkalmazott beszédben
 13  1|             már két esztendeje...~ ~- És nincs kicsiny a házban?~ ~
 14  1|        háromnegyed órányira van innen és mi kocsin megyünk.~ ~- Ne
 15  1|              csókoltak az asszonynak, és csöndesen indultak meg a
 16  1|             én régi pajtásom felesége és csak az utolsó, a legutolsó
 17  2|       jelzőtüze. Délután esett az eső és most csodálatosan édes illat
 18  2|              asztalukat, az égő vörös és haragos–zöld sztanniol színesen
 19  2|           viruló énekesnőt meghódítja és esténként karonfogva járt
 20  2|               megitták a pertupoharat és a vendégek őszinte megbotránkozására,
 21  2|           nekem!~ ~Bossányi fölállott és a bonvivant szinész viharos
 22  2|         konstatálta, hogy az évszakok és a jó modor közt szoros kapcsolatok
 23  2|        hirtelen abbahagyta a mondatot és sápadtan nézett a terasz
 24  2|            szeméhez emelte a lorgnont és kutatva pillantott a gömbákác
 25  2|       láthatólag rövidlátó volt kissé és egy magas, némileg kamaszos
 26  2|           kacagott a szőke asszony, - és miért, ha tudni szabad?...~ ~
 27  2|                 félév előtt megkértem és kosarat adott. Úgyszólván
 28  2|            Májusban eljegyezte Ilonát és szeptember elején az oltárhoz
 29  2|              addig életben volna.~ ~- És nem lesz életben?~ ~- Megölöm
 30  2|         Mosolyogva hajlongott ide–oda és egy kiváncsi pillantást
 31  2|          fürdőhely külső részén, ezer és ezer tücsök ciripelt altatólag
 32  2|            énekelt a Fegyverkovácsból és Bossányi lelkesedve tapsolt:~ ~-
 33  2|              ez a Verdi, - mondotta - és a Faust igazán gyönyörü!~ ~
 34  2|       ragyogta be. Felállt a helyéből és katonásan összeütötte a
 35  2|             az Esterházy–huszároktól. És barátságosan folytatta: -
 36  2|       bemutatkozott minden idegennek, és a fizetőpincér előtt is
 37  3|              pillanataimat szomorúság és kétségbeesett meditációk
 38  3|            erre a gondolatra táncolni és kurjongatni szeretne...
 39  3|              Ne higgyen az újságoknak és az idegdoktoroknak: sohase
 40  3|           mint most vagyok. Oly józan és beszámítható vagyok, hogy
 41  3|          gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen kívül... Az
 42  3|              alaptermészetem a jókedv és a vidámság... Tudok mulatni,
 43  3|                    Ugy–e, érthetetlen és fölfoghatatlan hát így első
 44  3|     konstatálták rólam, hogy kiváncsi és tudnivágyó gyermek vagyok.
 45  3|               szüleim asztalának.~ ~- És miért nem? - folytattam
 46  3|              Hiszen Burkus becsületes és jólelkü teremtés. Anyámnak
 47  3|          cselédekkel, akik feleselnek és meglopják, de a Burkussal
 48  3|           sincs baja. Hűséges, komoly és lelkiismeretes állat, aki
 49  3|            volna: Értelek, kis gazdám és szeretlek is, csak éppen
 50  3|           Híven szolgállak benneteket és minden pillanatban készen
 51  3|               hogy meghaljak értetek. És lásd, nekem mégse engedik
 52  3|  kívánatosabbá tesz; holott a fiúk jó és hűséges pajtásaim, akikkel
 53  3|    tánciskolában, a barátaim hugainál és az előkelő zsúrok zongorái
 54  3|          komolyan gondolkodni az élet és a halál problémája fölött.
 55  3|            Soha se gondoltam még erre és most egyszerre verejtékes
 56  3|          Reggel nehéz fejjel ébredtem és ettől az éjszakától kezdve
 57  3|             sincs róla. Mint egy nagy és gyönyörü kérdés érdekelt
 58  3|               a hasonlóképp nagyoknak és bölcseknek, akik a világegyetemben
 59  3|            rendszert látnak, egy erős és jóságos kezet, mely évezredek
 60  3|           egyszerre ott termek benne. És ha nincs?~ ~Ej, kedves Miklós
 61  4|       hitvallásu, 129 római katolikus és 9 a Mózes törvényét követi.
 62  4|      gondjaira bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó
 63  4|            vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte
 64  4|         rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás.
 65  4|               éjjeli szekrényemre. Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt
 66  4|           izgatottan szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony,
 67  4|              folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is hozott
 68  4|           hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről
 69  5|           atyja minimumos tanító volt és jobb szerette volna, ha
 70  5|             oroszlánkörmöket mutatott és egyre–másra nyerte az Önképzőkör
 71  5|              Önképzőkör összes díjait és jutalmait. A piaristák direktora
 72  5|               hivatta az öreg tanítót és így szólott hozzá:~ ~- Tudom,
 73  5|      gyermekekkel... Tizenegy gyermek és négyszáz forint jövedelem,
 74  5|              divatárus kisasszonyokat és a földszinten lévő kávémérést.
 75  5|          földszinten lévő kávémérést. És vádolják bár Samut a legprózaibb
 76  5|               s így Samunak, vasárnap és szerdán fényes ebédben volt
 77  5|               verőfényes napok jártak és az esernyőáruló nénihez
 78  5|          azonban nagy öröm érte Samut és az ő egész családját. Atyja,
 79  5|          fürdőzni jött föl Budapestre és egy délelőtt az Erzsébet–
 80  5|           izben szerencsésen kihúzták és legutóbb is az ő révén nyerte
 81  5|              a szerencsés nyerő nevét és a gépész hálálkodó levelet
 82  5|           közzé a lapok nyiltterében. És az Alster–cég hírneve és
 83  5|              És az Alster–cég hírneve és becsülete még inkább emelkedett
 84  5|         szemében.~ ~Alster megfordult és a következő pillanatban
 85  5|                   Bementek a kioszkba és cognac–ot ittak. Beszélgetés
 86  5|           közben szóba került Samu is és Alster így szólott:~ ~-
 87  5|              igen telt külön szalonra és hálószobára. A szobalány
 88  5|              A szobalány bejelentette és Alster, aki éppen feketéjét
 89  5|              aki éppen feketéjét itta és egy dohányból készült buzogányt
 90  5|         szervusz kis fiam... Üljön le és meséljen nekem valamit.
 91  5|         együtt kóboroltak az utcákon, és ha kávéházba mentek, ketten
 92  5|             hagyja abba a zongorázást és jöjjön be egy kissé hozzám.~ ~
 93  5|          könnyű lépteket hallott Samu és a függönyön át egy tizenöt
 94  5|           idegent. A leány szőke volt és kékszemü és egy csodálatosan
 95  5|          leány szőke volt és kékszemü és egy csodálatosan szép, himzett
 96  5|           Alster úr átölelte a leányt és ezt mondta:~ ~- Ime, Samuka,
 97  5|              én kis leányom, aki szép és jó magaviseletü, de nem
 98  5|                Pedig mit ér a szépség és a jó magaviselet, a kellő
 99  5|               föl fogsz járni hozzánk és az angolkisasszony jelenlétében
100  5|              botrányosan elhanyagolta és este gyakran járt a szinházba.
101  5|           Odiot Maxime–ján könnyezett és kalligrafikus betűkkel írta
102  5|            órák végük felé közeledtek és Margit reá függesztette
103  5|              ebben a ragyogó lakásban és a szőke tanítványom zongorázását,
104  5|            egy csapat fiatal leánynak és a kisasszonyok bátyjainak
105  5|            minden csodálatosan fényes és szép volt. Samu, ha ilyenkor
106  5|             kellett jönnie Budapestre és az esernyőárus néni felbontatlan
107  5|    kurjantását. A szíve elszomorodott és ezt gondolta:~ ~- Ha az
108  5|      egyszerre térdre borulnék előtte és megvallanám, hogy szeretem...~ ~
109  5|               tálcakendőket is kapott és pompás asztalfutókat és
110  5|               és pompás asztalfutókat és a konyharuháinak csodájára
111  5|      csodájára jött az egész Belváros és Lipótváros. És a népmesék
112  5|               Belváros és Lipótváros. És a népmesék hősnői nem is
113  5|      nyolcvanezer forintnyi hozományt és százötven forintos kashmir–
114  5|         forintos kashmir–pongyolákat. És a népmesék hősnőit nem esketik
115  5|            esketik fényes segédlettel és üdvözlésükre nem érkezik
116  5|           kezét a Samu erős tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~-
117  5|          esetre, mikor az Alster Emil és Tsa cég egy őszi napon csődbe
118  5|            nem mozdult ki a lakásából és Bay Leon, a veje, ki a rossz
119  5|              mondott a Hársfa–utcának és a Nádor–utca egy üveges
120  5|             belül ütötte föl tanyáját és széles, világos angol pantallókat
121  5|       Lipótváros megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon belül
122  5|                  Mikor az Alster Emil és Tsa cég nagy csődtömegét
123  5|         előtte az Andrássy–úti palota és egy csodálatosan himzett,
124  5|               egyszer napokat ehetném és tizenötéves leányokat taníthatnék
125  5|            önhöz, hogy a hozományomat és kelengyémet bejelentsem,
126  5|              egy tisztességes kabátom és önnek nyolcvanezer forintnyi
127  5|               kedves férje is kedvel, és nem szegődtem lovagul az
128  5|         udvarába. De most, hogy búsan és elhagyatva áll itt, most
129  5|            térdre borulhatok ön előtt és elmondhatom, amit forró
130  5|           napokat evő diákból. Papirt és ceruzát vett elő és így
131  5|            Papirt és ceruzát vett elő és így szólott:~ ~- Diktálja
132  6|            éve együtt lakik a vejével és a leányával. Mikor a katonai
133  6|           Dessewffy–utcai palota első és második emeletén. Sárosdy
134  6|     birtokukba az udvart, az istállót és a kocsiszíneket.~ ~- Remélem,
135  6|             lovászokkal, kulcsárnővel és francia szakáccsal népesítették
136  6|    betakargatta a különböző plüssökbe és prémekbe, a bosszúvágytól
137  6|             semhogy mindenféle léhűtő és stréber fejéhez dobálja...
138  6|           pénzen, amit a szegényeknek és a nyomorultaknak adunk...~ ~
139  6|        haragtól.~ ~- Tegye le a pénzt és vigye ki a tányérokat. Azt
140  6|           bécsi derbin, - mágnásokból és képviselőkből álló küldöttség
141  6|           szalonjában. A nábob a veje és leánya társaságában fogadta
142  7|            neki szentelje a szépségét és az életét? Két éven át mindig
143  7|              születése óta a munkának és a kötelességnek élt, attól
144  7|               aztán szivarra gyujtott és kisétált a levegőre. Céltalanul
145  7|          megfojtják, vagy elkergetik. És mit is ért volna azzal,
146  7|            bizalmasan köszönt neki, - és Szalókynak ekkor különös
147  7|            Gály, aki kávé mellett ült és igen vastag szivart szítt,
148  7|          nekem, nyomorultnak, az élet és halál kérdése...~ ~Szalóky
149  7|              Helyes, azonnal megírom. És rögtön, még ma délután,
150  7|          saját kezemmel. Igy gyorsabb és biztosabb.~ ~- Maga? Nem
151  7|         Szalóky apám, hogy ez különös és szokatlan lesz? Egyébként
152  7|               küldték, olvasd el...~ ~És míg az asszony feltépte
153  8|               hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája
154  8|               tizennyolc esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni
155  8|           oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében
156  8|         hímzőrámák, az Ohnet–regények és a penzióbeli levelezések
157  8|         fátyol végigomlott a termetén és mellette egy frakkos szótlan
158  8|               Hogyan történt mindez - és most már mindörökké így
159  8|               pikniken vele táncolt - és most sírni szeretett volna
160  8|       konstatálta) a fürdőszoba sötét és kicsiny volt egy hétszáz
161  8|           kicsomagolta a koffereket - és csodálatos vállas kötényeket
162  8|               tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével
163  8|             vígan dalol a levegőben - és ön úgy alszik, mint a havasi
164  8|               könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről
165  8|          nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről közölt
166  8|            gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - holnap ki tudja,
167  8|          intézte a háztartás gondjait és délután csak akkor feküdt
168  8|            könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony,
169  8|              asszony, aki egy korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni
170  8|        himzésre, a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a
171  8|          búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy komoly
172  8|             szalonasztalt, egy komoly és tapasztalt nagynéninek mondta
173  8|          megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
174  8|              lélek pszihológiájával - és még sohasem talált olyan
175  8|      megértette, hogy miről van szó - és így felelt az ő arrogáns
176  8|              Maga oly jó, - mondta, - és lehet–e visszafojtani a
177  8|          csókot... megolvastam...~ ~- És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~-
178  8|            fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, jókedvűen
179  8|               régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár,
180  8|       tartanak vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges
181  8|            lett a leomló könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~-
182  8|         előszobában csöngetett...~ ~- És a százkilencvennyolc csók?~ ~-
183  8|          nyujtotta Klárika asszonynak és diadalmenetben vonult le
184  9|             mely a tételek végösszege és a tényleges pénzmaradvány
185  9|            ajkára tette a mutatóujját és remegő hangon így szólott:~ ~-
186  9|              Istennek, hogy könnyelmü és pazarló voltam... Húszezer
187  9|              az hozzá, hogy itt állok és élek és hogy mától kezdve
188  9|                hogy itt állok és élek és hogy mától kezdve húszezer
189  9|               nyakába. Oly hihetetlen és álomszerü volt, hogy e perctől
190  9|             Csernáné szerette az urát és inkább százszor meghalt
191  9|               Szaladjon le a trafikba és hozzon öt darab regalitászt...
192  9|             bezárta.~ ~Cserna ceruzát és Papirt vett elő:~ ~- Első
193  9|                  Ez mindössze egyezer és egyszáz forint...~ ~- Ruhanemüekre
194  9|                Tizennégyezer korona - és egyetlen fillérnyi adósság
195  9|               gyűrűből, egy diadémből és egy melltűből. Mindannyi
196  9|               Mindannyi csupa gyémánt és rubint... Az értékük összesen
197  9|             Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők hordanak.
198  9|             Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltű is
199  9|      gyémántokat viselje... Szép vagy és bájos vagy, mint a mesebeli
200  9|             húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik
201  9|            kirúgta maga alól a széket és elrohant. Ötéves házasságuk
202  9|         mindenesleányt, egyszerre hiú és szívtelen teremtéssé lett,
203 10|              az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták.
204 10| borotválatlanul játszotta el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt...
205 10|               Kerekszámban egy forint és húsz krajcár.~ ~- Hallja
206 10|             forint bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is
207 10|         színlapok árát se veszi be, - és a garderobe–ját úgy itt
208 10|         kitagadja, míg ő félszerekben és kocsiszínekben játszotta
209 10|    kocsiszínekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... Negyvennégy–
210 10|          Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el,
211 10|           lovait több izben kifogták. És Alridge pedig egy alkalommal
212 10|         tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban volt részem,
213 10|          megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén boldognak
214 10|          készült koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől
215 10|               színésztől, - a melltűt és az ezüst evőeszközöket nem
216 10|               robognak be a színpadra és a nézőtérre. Mózes helyet
217 10|              fölfelé néhány szakácsnő és iparoslegény. A zenekar -
218 10|            kezd s a teremben a festék és petróleum különös illata
219 10|   bonvivanttal, egy asztalon a melltű és az evőeszközök etuije, melyet
220 10|            hatan: Steiner, a felesége és a négy gyermek... Ők hangosan
221 10|               szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... Később
222 10|               igazítja - Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái),
223 10|         házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... Az első
224 10|               boltoslegény... Az első és második sor megtelik valahogy,
225 10|     Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja ...
226 10|              fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, aki időközben
227 10|               hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást
228 10|              Grün urat, aki a melltűt és az evőeszközöket őrzi.~ ~-
229 10|              ember lábához lódítja... És a Duval Armand lesujtó pózával
230 10|            minden itt van... vigye... És a gazdája öt perc alatt
231 11|                            A tengelic és a mackó.~ ~Egy közös barátunk
232 11|         sohasem láttam életemben.~ ~- És szerelmes leveleket írt
233 11|        Fölültetett maga mellé a bakra és gyorsan behajtattunk a sárga,
234 11|        paraszt voltam egész életemben és soha sem bíbelődtem az írással.
235 11|             volt az édesanyám házában és harmincötéves szíve egész
236 11|             fejemre, majd diópálinkát és szivart hozott. Mikor a
237 11|              megjött az Anica válasza és Német direkt behajtatott
238 11|                   Mint a Német Albert és a Plecht Anica szerelmi
239 11|             Tátra havánál. Fehér volt és kívánatos, mint a molett
240 11|         megkérni egy szívességre.~ ~- És mi az?~ ~- Egy nagy, igen
241 11|            elfelejtették az ilyesmit, és magunk közt szólva, nem
242 11|          Leültem a kerti filagóriában és ceruzával írtam meg negyven
243 11|             Anica lemásolta a levelet és másnap reggel együtt dobtuk
244 11|         Hiszen olyan szépen tud írni, és most már ő is megismerné,
245 11|                egyetlen tengelic?~ ~- És ön a cukros, imádott mackó?~ ~-
246 11|         paradicsommá változtatja?~ ~- És ön akart engem erős karjaival
247 11|               Legyen udvarias kicsike és nyujtsa szépen a jobb karját...~ ~ ~
248 12|            volna okosan, ha csőszöket és falusi bakterokat szerepeltet
249 12|            voltaképpen selyemcipellőt és térdig érő harisnyákat hordanának.
250 12|               a becsületes kereskedő. És aki egy finom, graciózus
251 12|               a karosszékek öbléből - és mondja el, milyennek képzeli
252 12|             Megpróbálhatom - mondta - és nem félek, hogy nagyon messze
253 12|               aki csinos kabátban jár és főrangú asszonyokkal bizalmaskodik.
254 12|             De akárki írta, szerelmes és ábrándos volt, mint a René
255 12|            cigány felhúzta a homlokát és zavartan vakargatta a fejebúbját.~ ~-
256 12|          tudott a kérdésre válaszolni és Kertész doktor csökönyösen
257 12|              fogadásra került a dolog és az egyik ügyvéd vállalkozott
258 12|              chartreuset kezdtek inni és Szekér Marci duhaj nótákat
259 12|     elfelejtették a Clairette-valcert és azt a titokzatos idegent,
260 12|            középfajt képezett a dunna és a lópokróc között, mert
261 12|           hord?... A kis kabát ostoba és fölösleges viselet s mi
262 12|               tehát a sansculottizmus és a sanssmokingizmus...~ ~
263 12|         teremtőm! Két napja nem ettem és babonás félelemmel őriztem
264 12|            sem lehet kapucinert kapni és én sanda irigységgel kóboroltam
265 12|         föltámadt bennem a kommunista és így szóltam magamban: Gyalázat,
266 12|          velem? Iszom egy forró kávét és azután rávetem magam a sors
267 12|             akkor kidobnak az utcára. És e föltevéssel merészen beléptem
268 12|                 folytatta Croce úr, - és a kávéból csakhamar nem
269 12|             maradt más, mint a csésze és az alpakka–kanál. A kávé
270 12|       egyszerre megállt a szívverésem és a lélegzetem elakadt. Sápadtan
271 12|             szólt bennem: Böjtöld ki! És én kezembe fogtam megint
272 12|               a Times kemény papirján és míg látszólag az angol újságot
273 12|          húzta közelebb a székét.~ ~- És kié lett a huszas?~ ~- Reggel
274 12|       bágyadtan dől a márványasztalra és kimerülve, álmosan hunyja
275 12|        Fölhasználtam ezt a pillanatot és hirtelen lehajoltam a huszasért, -
276 12|           Letelepedett az asztalomhoz és udvariasan bemutatkozott:~ ~-
277 12|                  Ekkor - hajnali négy és öt óra közt egyszerre csak
278 12|              ide!~ ~Ideadta a ceruzát és én dúdolgatni kezdtem a
279 12|               ajánljak fel önnek.~ ~- És mi az?~ ~- Ime, - és a márványasztalra
280 12|                  És mi az?~ ~- Ime, - és a márványasztalra mutattam -
281 12|       keringőnek én vagyok a szerzője és a tulajdonjogot mától számított
282 12|               A kávés nagyot nevetett és kifizette a negyven krajcárt.
283 12|              exotikus dolgozószobáról és az ezüsttel kivert zongoráról
284 12|             pedig fölemelte a poharát és így szólt:~ ~- Mecénásom,
285 13|          hercegnő, bármilyen filigrán és bájos is lett volna különben,
286 13|              lesz, azt fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- Tudom is
287 13|             Nem lesz, mert nem akarom és ezzel punktum. Inkább még
288 13|            egyet a selyemcipellőjével és makacsul így szólott:~ ~-
289 13|           bezárkózott az írószobájába és sajátkezűleg megfogalmazta
290 13|               perszóna, akit kenyéren és vízen fog tartani egy teljes
291 13|              olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta.
292 13|               a szerelmes pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor esténként
293 13|        legkívánatosabb nyalánkságokat és Joannes rhetor, az udvari
294 13|                XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben
295 13|        Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek
296 13|        schwarzwaldi kastélyban szokta és elkeseredve így szólott:~ ~-
297 13|               tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban,
298 13|       nappalom három hónap óta...~ ~- És miért nem szeret az a kis
299 13|                   Nekem te a legszebb és legjobb vagy az egész világon...
300 13|              grófot, az udvarmesterét és harsányan így szólott a
301 13|               végig a királyi palotát és csődítsd ide haladék nélkül
302 13|       Schoennichen, az udvari szakács és Joannes rhetor, az udvari
303 13|         végignézett a hajlongó urakon és elszántan közelebb intette
304 13|             gróf alázatosan meghajolt és a bámulat őszinte hangján
305 13|       főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte karakter vagy, -
306 13|               Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: mit
307 13|               tartasz a bátorságomról és az energiámról?~ ~Kanonenstein
308 13|               elvonult a többiek után és Schoennichen, az udvari
309 13|               évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~- Tudós
310 13|               állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~Joannes
311 13|              tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~
312 13|          hiába volt minden töprengése és búbánata, hiába a könyörgés,
313 13|             amit az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, XIX.
314 13|             ha egy nap - már tél volt és hó borította a székváros
315 13|            ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától
316 13|              kapott?~ ~- Úgy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy
317 13|            gróf föltette a pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott,
318 13|            legelső alkhimistájával... És ha szegény urad bajára valaki
319 13|           Hopp gróf ijedten meghajolt és habozás nélkül elvezette
320 13|           széttárta a szárnyasajtókat és a következő percben a király
321 13|             az életet meghosszabbítja és tetszése szerint aranyat
322 13|              tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az értéktelen
323 13|              asszony, mint a többi... És hol az a bölcsességben megőszült
324 13|              királynak csöndet intene és hidegen így folytatta:~ ~-
325 13|             bajodon segíthetne...~ ~- És mit készítettél? - kérdezte
326 13|     csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva susogta:~ ~- Egy
327 13|            remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő
328 13|               Schoennichen, a szakács és Joannes rhetor, az udvari
329 13|           odaintette őket a trón köré és - ekkor egyszerre föltette
330 13|          pillantást vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében!
331 13|             ezer darabra törött szét) és rekedten, magánkívül kiáltotta:~ ~-
332 13|           gyalázatos játékot űzött... És félóra múlva okvetetlen
333 13|          sokat beszéltek az országban és így történt, hogy a kegyetlen
334 13|          király udvarába is elhatott. És mivel a posta még akkor
335 13|      csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges feleségét. És
336 13|               és szépséges feleségét. És amíg ők, rózsaillatos tavaszi
337 14|                           I.~ ~- Nos, és ha mégis máshoz mennék feleségül? -
338 14|          ingerkedve.~ ~Sós úr együgyü és elkeseredett arcot vágott.~ ~-
339 14|                 Magát is agyonlőném - és magamat is, akár a pintyet...
340 14|            Szombathelyen nyakkendőket és selyemszalagokat árult,
341 14|               kérdéssel halmozták el, és Sós úr még aznap este elfoglalhatta
342 14|           hogy a gyakornok a reggelit és a vacsorát is otthon kapja,
343 14|         tekintették fiatal földijüket és Sós úr esténként híven referált
344 14|           szóváltásokról, intrikákról és üzletekről, amelyeknek a
345 14|        magának mindennemü sértegetést és oly érthetően célzott a
346 14|             elhallgatott. Heinrich úr és a leányok megdöbbenve hallgatták
347 14|              gesztenyeszínü haja volt és friss, pirospozsgás arcocskája;
348 14|          arcocskája; többnyire ugrált és villásreggeli után kutatott, -
349 14|            szóval egészséges, jókedvű és bájos volt, aki lakkcipőjével
350 14|               volt, aki lakkcipőjével és karcsu kamáslijával tetszése
351 14|               vasárnap délben ibolyát és tearózsát hozott a kisleánynak...
352 14|               hozott a kisleánynak... És Erzsike kebelére tűzvén
353 14|             Sós urat, s férfiasságára és méltányosságára hivatkozva,
354 14|            csapodár leánya számára... És Heinrich úr az ijesztően
355 14|          Nálunk issza meg a teáját... és később nekifekszünk a mérlegnek...
356 14|              fogja hát küldeni a teát és maga akár kilenc után lefekhetik...~ ~-
357 14|             évig szerelmes volt belém és azt igérte, hogy agyonlő,
358 14|            hogy még van a világon égő és romantikus szerelem... Asszonykorom
359 14|            délutánonként az iskolából és az utcasarkon tíz krajcárért
360 14|              magukkal együtt a teámat és ha lehet, újra magamba bolondítom
361 14|           félénken kopogtatott valaki és Salamon úr vidáman így szólott:~ ~-
362 14|            nadrágot, csinos lakkcipőt és puha, levantei nyakkendőt
363 14|        Előkelőbb volt, mint valaha, - és Erzsike asszonynak hirtelen
364 14|             Ferenc József–kabátját... És dévajul ezt gondolta magában:~ ~-
365 14|             ebédlő asztala mellett... És a házigazda mosolyogva így
366 14|         mosolygott az elnöki titkárra és utóbb barátságosan megkérdezte
367 14|              Vagy találkozott Ellával és Karolinával?... Azok is
368 14|               is jócskán megnőttek... és Karolin már pompás tájképet
369 14|             Emlékszik, mikor libákkal és pávákkal firkálta tele a
370 14|          francia regényeit?... Pajkos és engedetlen gyermek volt...
371 14|              háziasszonyok ridegségét és kapzsiságát, a puccos, cifrálkodó
372 14|               a garzonélet ezer baját és nyomorúságát...~ ~És Erzsike
373 14|            baját és nyomorúságát...~ ~És Erzsike asszony diadalmasan
374 14|            ment át a dolgozószobájába és a faliszekrényben hosszadalmasan
375 14|            Sós úr lesütötte a szemét. És Erzsike asszony így szólott:~ ~-
376 14|              karba öltve mentünk haza és maga az utolsó tíz krajcárjáért
377 14|               regényeit felolvasta... és tanítói komolysággal oktatott
378 14|             az être ige alakjaira?... És tudja még, mikor legelőször
379 14|             kicsike varrógép előtt... És emlékszik arra, mikor feleségül
380 14|            arra, mikor feleségül kért és azt ígérte, hogy agyonlő,
381 14|         agyonlő, ha máshoz megyek?... És lássa, akkor... mikor a
382 14|       Emlékszem... oh, hogyne... ifju és kissé bolondos voltam, mint
383 14|             mint az üdvösségemet...~ ~És miközben Salamon úr lépései
384 15|           hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben is
385 15|           Mióta nem láttam, meghízott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~-
386 15|        Istentől. Annyira hű, egyszerü és jólelkü, hogy az egyetlen
387 15|          Elvégre nem én vagyok az ura és így semmi közöm ahhoz, hogy
388 15|           asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával
389 15|       udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos szivarszó
390 15|           buja pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer
391 15|       csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték;
392 15|            egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai és
393 15|             és lehangolt, mert prózai és közönséges lénynek tart.
394 15|           eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyít. Minden
395 15|             De mert alapjában hűséges és korrekt asszony, hát az
396 15|            fölébred, csupa gyöngédség és szeretet irántam. Ilyenkor