Rész

 1  1|            három knikebájnt!~ ~Német ijedten tiltakozott:~ ~- De bocsáss
 2  2|            legjobb.~ ~A szép asszony ijedten fogta meg a kezét.~ ~- Ne
 3  4|            az ablakon kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy a szél,
 4  4|              kezem után nyúlt, de én ijedten dugtam el mindkettőt, nehogy
 5  8|             himzett kötény birtokosa ijedten dugott egy levelet a tükrös
 6  8|           boldog legyek...~ ~Klárika ijedten nézett az urára.~ ~- Ne
 7  9|           tájt sohase látta az urát, ijedten hagyta abba a szakácsnéval
 8  9|    megpukkadni? - kérdezte Cserna úr ijedten.~ ~- Azért, mert szebb ékszereim
 9 10|          nézi az alacsony Grünt, aki ijedten meglapul... Majd egy mozdulattal
10 11|              Mi történt? - kérdeztük ijedten.~ ~Jánosi dobolni kezdett
11 11|          valami szerelmes levelet!~ ~Ijedten néztem az Ancsa tágranyílt
12 12|      küszöbre lépett, Kertész doktor ijedten hátrált egy lépést, utóbb
13 12| észrevétlenül fölvegyem, de hirtelen ijedten álltam meg...~ ~Kertész
14 13|           vagyok...~ ~Hoys–Hopp gróf ijedten meghajolt és habozás nélkül
15 14|              Ne tréfáljon, - hebegte ijedten, - az ilyesmit még bolondságból
16 14|               hogy a gyáva irodamoly ijedten elhallgatott. Heinrich úr