Rész

 1  1|            itt?~ ~Német elsápadt:~ ~- Csakugyan, ha nem tévedek, Vas Laci
 2  3|            kedves Miklós bátyám, hogy csakugyan elment az eszem, megkisérlem,
 3  4|              kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem egy hamisítatlan
 4  4| örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~
 5  5|      néptanítót:~ ~- Ni csak, te vagy csakugyan... Ej, Albert, Albert, mennyire
 6  7|            mit is ért volna azzal, ha csakugyan elkergeti? Ő maga is mellének
 7  9|      pénztárcájából: a 42.311–es szám csakugyan ott ragyogott a sárgás papiron.
 8 10|         színpadon... Az első vendégek csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége
 9 12|                A tulajdonjogot később csakugyan eladta egy zenekereskedőnek,
10 13|       elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas
11 13|       tüntettelek föl ilyennek, hanem csakugyan ilyen vagy...~ ~- De még
12 14|             magában:~ ~- Úgy látszik, csakugyan a fejébe vette, hogy még
13 15|         kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak
14 15|            cigarettáját (Istenem, hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s
15 15|             most jó lesz sietni, mert csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~