Rész

 1 12|     kiszedem a nyelvem alul... Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~-
 2 13|    tróntermébe, behívatta Hoys–Hopp grófot, az udvarmesterét
 3 13|     igazat megmondja...~ ~Hoys–Hopp gróf alázatosan elsomfordált
 4 13|     udvari notabilitások: Hoys–Hopp gróf, az udvarmester, Lázsiás
 5 13|  közelebb intette magához Hoys–Hopp grófot, az udvarmestert.~ ~-
 6 13|    férfias szépségéről?~ ~Hoys–Hopp gróf alázatosan meghajolt
 7 13|     ember nem jelentkezik Hoys–Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~-
 8 13|       kérdezte az előkelő Hoys–Hopp gróf, aki a szegény emberekkel
 9 13|        vezess hozzá!...~ ~Hoys–Hopp gróf föltette a pápaszemét
10 13| bizonyosan én vagyok...~ ~Hoys–Hopp gróf ijedten meghajolt és
11 13|     Felséges úr, - mondta Hoys–Hopp gróf félénken, - az ajtóban
12 13|    azért bágyadtan intett Hoys–Hopp grófnak, hogy vezesse be
13 13| bevonulnak a trónterembe; Hoys–Hopp gróf, Lázsiás herceg, Gránát