Rész

 1  8|        Klárika megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, -
 2  8|        rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem
 3  9|    mától kezdve húszezer korona ura vagyok...~ ~Még egyszer
 4  9|       stílszerü...~ ~Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel
 5 10|         kissé megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan tette
 6 13|  lehetetlen... Ő, aki öt ország ura...~ ~- Én miattam száz ország
 7 13|          Én miattam száz ország ura is lehet, - mondta Elfrida
 8 13| Schoennichen, az udvari konyhák ura lépett szepegve a trón elé.~ ~-
 9 15|        Elvégre nem én vagyok az ura és így semmi közöm ahhoz,
10 15|         rám, akinek az imént az ura jellemezte. Kesztyüs kezét
11 15|  szaladt a tréfásan fenyegetőző ura karjába.~ ~- Félt, ugy–e,