Rész

  1  1|              tervem. De csak úgy, ha nem lesz gyáva. Meg kell tennie,
  2  1|           kell tennie, mert különben nem beszél velem hat hónapig.~ ~-
  3  1|         Freywaldné felállott.~ ~- Ha nem teszi meg, amire kérem,
  4  1|           esküszöm, hogy hat hónapig nem beszélek önnel!~ ~Német
  5  1|     Karambolt játszom a fejemmel, de nem bánom most már...~ ~Német
  6  1|          elmaradtak. A havas utcákat nem igen lehetett látni a jégvirágos
  7  1|      levegőből, mikor egyszerre...~ ~Nem a férj lépett be, mint a
  8  1|          elsápadt:~ ~- Csakugyan, ha nem tévedek, Vas Laci vagy,
  9  1|                Igen, nagysád... Csak nem a felesége ennek a rossz
 10  1|           rossz ember, - dörmögte, - nem is tudattad velem, hogy
 11  1|      megnősülsz... Ha véletlenül ide nem tévedek a házigazdámért,
 12  1|               míg Bandi az egyetemre nem került... Belőlem szegény
 13  1|         leszel boldog? Hej, fiu, ezt nem vártam tőled, hogy még a
 14  1|             sóhajtott:~ ~- Még eddig nem áldott meg bennünket az
 15  1|              szólott:~ ~- Talán csak nem vagy álmos?... Remélem,
 16  1|           zenekar tagjai azonban már nem ültek fenn a büszke emelvényen,
 17  1|        bocsáss meg, a feleségem csak nem ihatik ilyesmit...~ ~Freywaldné
 18  1|             nyakáról.~ ~- Menj haza, nem engedhetem...~ ~De Vas Laci
 19  1|             cimborámmal... Oly régen nem láttuk egymást, annyi beszélni
 20  1|      korhelyek mindannyian... De jó, nem tartóztatlak a barátodtól.
 21  1|        Tetszel nekem!” Hej, fiúk, ha nem néztem volna, hogy a legjobb
 22  1|          elvégeztem a dolgomat, este nem igen tudtam, mit tegyek?
 23  1|              szólok:~ ~- De nagysád, nem emlékszik az estére?~ ~Hidegen,
 24  2|      léhasága miatt, de ez abszolute nem akadályozta meg őt abban,
 25  2|         poharát. Soha még drámai hős nem nézett vésztjóslóbban a
 26  2|          addig életben volna.~ ~- És nem lesz életben?~ ~- Megölöm
 27  2|            legyen egy kis esze. Csak nem csinál botrányt itt a világ
 28  2|        palástja elföd engemet,~ S ha nem szeretsz: hadd lássanak
 29  2|              bonvivant elmerengve, - nem is sejti, mennyire közel
 30  2|         nézett a bonvivantra.~ ~- Ha nem vagyunk alkalmatlanok, -
 31  2|          volt, - mondotta kacagva, - nem felejtem el egyhamar.~ ~-
 32  2|              most egy ideája.~ ~- Ha nem vagyok alkalmatlan, azt
 33  2|      keresztneved?~ ~- Kuno.~ ~- No, nem tesz semmit, azért becsületes
 34  2|        válaszolt megvetéssel, - csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~
 35  3|            életemen, - nagyon téved. Nem búsulok, nem gondolkodom,
 36  3|           nagyon téved. Nem búsulok, nem gondolkodom, egyszerüen
 37  3|            hátralevő kilométert...~ ~Nem tudom, meg fogja–e tisztán
 38  3|            de hogy az öngyilkosságom nem egy szigoru logika utolsó
 39  3|            közt keresse. A nyomorról nem panaszkodhatom, hiszen kétezer
 40  3|      Szerelmes sohase voltam, amivel nem azt akarom mondani, hogy
 41  3|              hogy az asszonyi grácia nem hatott volna rám annyira,
 42  3|              mióta az eszemet tudom, nem volt panasz; az idegeim
 43  3|          hatéves embert egyáltalában nem igen foglalkoztatják. Emlékszem,
 44  3|            meg érte, hogy az állatok nem tudnak beszélni, s hogy
 45  3|        Burkus, a mi házőrző kutyánk, nem jut a menyországba?~ ~-
 46  3|              jut a menyországba?~ ~- Nem, édes fiam, - válaszolta
 47  3|             asztalának.~ ~- És miért nem? - folytattam kissé csalódva. -
 48  3|             csak éppen hogy beszélni nem tudok. Híven szolgállak
 49  3|          mondani szokás - mindig meg nem érdemelt szerencséje volt
 50  3|              kezdve mind e mai napig nem hagyott el egy pillanatra
 51  3|        napsugártól búcsút veszünk... Nem féltem a haláltól, de betegesen
 52  3|        könnyet, de biztosítlak, hogy nem jól teszed, hiszen nem vagyok
 53  3|          hogy nem jól teszed, hiszen nem vagyok én sajnálatra méltó...
 54  4|         környezetben - természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon,
 55  4|              legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se mernék
 56  4|        tartanak a helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban
 57  4|             utazó leánynak bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén–
 58  4|            látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem.
 59  4|           észrevennem. Ő azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek
 60  4|              Egyedül.~ ~- S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~- Dömjén–
 61  4|          Egész nap.~ ~- Pedig az idő nem valami barátságos.~ ~Válasz
 62  4|              tette, így szólott:~ ~- Nem mondom, ha önhöz hasonlót
 63  4|              van. Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet
 64  4|            kisasszony, még ma reggel nem lettem volna arra képes,
 65  4|         lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni
 66  4|        mindig a fölött töprenkednék: nem volna–e okosabb dolog megállani?~ ~
 67  4|      Gyuricám?~ ~Az első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás
 68  4|            naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig
 69  4|              Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán tovább menni ebben
 70  4|            míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen
 71  4|              laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy én tavaly férjhez
 72  4|           fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom
 73  4|              hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra,
 74  4|           azt is, hogy Irma - akinek nem volt valaha előttem titka -
 75  5|      jövedelem, ez, szavamra mondom, nem bolondság... De mégis azt
 76  5|           jogász, s udvari ablakából nem igen láthatott mást, mint
 77  5|        sütemény–szörnyeteget!~ ~De ő nem volt ilyen nagy úr, mert
 78  5|            de a többi napokon bizony nem igen étkezett úgy, mint
 79  5|            Vacsorára pedig abszolute nem telt bőven, mert állandóan
 80  5|            ágyak álltak, mert bizony nem igen telt külön szalonra
 81  5|          feketét...~ ~Samu leült, de nem mesélt semmit. Alster úr
 82  5|          szép és jó magaviseletü, de nem tudja a természettant. Pedig
 83  5|           esernyőárus nénike napokig nem hallotta a szavát, mert
 84  5|             magában:~ ~- Most megint nem fogom látni huszonnégy óráig!
 85  5|         zongorázását, hallgathatnám! Nem enném, nem innám, mindig
 86  5|            hallgathatnám! Nem enném, nem innám, mindig csak őt hallgatnám.~ ~
 87  5|         juttatná a Margit atyját. Ha nem volna egyebe a rajta levő
 88  5|          fájdalom, a jó Isten ma már nem kedveli a népmesei motívumokat.
 89  5|     Lipótváros. És a népmesék hősnői nem is kapnak nyolcvanezer forintnyi
 90  5|   pongyolákat. És a népmesék hősnőit nem esketik fényes segédlettel
 91  5|          segédlettel és üdvözlésükre nem érkezik négyszáz telegram,
 92  5|            Az öreg Alster heteken át nem mozdult ki a lakásából és
 93  5|           Samuka már ebben az időben nem evett napokat. Samuka nagy
 94  5|        természettanra...~ ~Kilenc év nem nagy idő, de mikor egy délben
 95  5|               nagyságos asszony?~ ~- Nem ismer? - kérdezte a vendég.~ ~
 96  5|            kilenc év előtt, de akkor nem volt egy tisztességes kabátom
 97  5|            szoknyájánál. A zsúrjaira nem jártam el, holott biztosított,
 98  5|           kedves férje is kedvel, és nem szegődtem lovagul az ön
 99  5|      szeretem, szeretem...~ ~De Samu nem mondta ezt, Samu cigarettára
100  5|   cigarettára gyujtott, mert Samuban nem volt többé semmi a napokat
101  6|     gondolkodó közönséget, bizonyára nem végzek fölösleges munkát,
102  6|          kifizessem...~ ~A kifakadás nem volt túlzott, mert Sárosdy
103  6|            utolsó leánya, a házaspár nem költözött el az aggastyán
104  6|             észrevétették vele, hogy nem igen tartják úriembernek.
105  6|                 A méltóságos asszony nem hagyta meg, hogy mikor tér
106  6|             hogy mikor tér haza?~ ~- Nem, nagyságos úr.~ ~- Akkor
107  6|              állát.~ ~- Mi, apuskám, nem élhetünk úgy, mint te éltél
108  6|     örvendett túlságos tekintélynek, nem egyszer olyan fogások kerültek
109  6|           lehetne annyi izlése, hogy nem beszélne ostobaságokat a
110  6|    cselédjeim előtt... Ha maga miatt nem is, de én miattam, aki nem
111  6|           nem is, de én miattam, aki nem szoktam meg az ilyesmit...~ ~
112  6|                Ezentúl, ígérem, hogy nem lesz panasza ellenem...~ ~
113  6|                  A kamarás ebéd után nem fogott kezet az apósával,
114  7|      kiáltotta a feleségének:~ ~- Ha nem hallgat, rögtön odavágom
115  7|              cselédek is - csak maga nem. Jöjjön egyszer haza délután
116  7|           három óra felé, akkor majd nem szorul arra, hogy tőlem
117  7|   folytonosan úgy érezte, hogy ő egy nem neki szánt boldogságot bitorol.
118  7|           fulladozva. Mert ő valóban nem tartozott ama hősök közé,
119  7|              ő vidéki kiskirályságát nem igen volt hajlandó elcserélni
120  7|           főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam,
121  7|              és biztosabb.~ ~- Maga? Nem gondolja, Szalóky apám,
122  8|          esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni róla ebben az ünnepies
123  8|                    Ádám Jenő tényleg nem igen ismerte eddig a hímzőrámák,
124  8|            léha, céltalan életére... Nem volt valami lágyszívü fickó,
125  8|           Most már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~
126  8|             töprenkedés...~ ~Klárika nem tudott olvasni a lelkekben,
127  8|              körül. A himzett kötény nem pihent egy pillanatra sem;
128  8|   reggeliztek...~ ~A lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött a kőmívesek
129  8|             szomoru némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, nem
130  8|              Nem szeret az uracskám, nem szeret, nem szeret...~ ~
131  8|             az uracskám, nem szeret, nem szeret...~ ~
132  8|           komoly meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid vagy,
133  8|        gondolkodott, kis bolond?~ ~- Nem gondolkodtam, - felelte
134  8|          inkriminált fiók előtt.~ ~- Nem engedem, nem szabad tudnia...
135  8|              előtt.~ ~- Nem engedem, nem szabad tudnia... Vagy bízik
136  8|               Vagy bízik bennem vagy nem... Ámbár (tette hozzá kacérul)
137  8|       bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~- Egek, maga
138  8|             a huszárt szereti...~ ~- Nem - nem szabad rólam rosszat
139  8|         huszárt szereti...~ ~- Nem - nem szabad rólam rosszat gondolnia...
140  8|             Klárikától szelíden.~ ~- Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~
141  8|       szerelmes belé?... A szerelmet nem lehet erőltetni, gyermekem...
142  8|  délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~-
143  8|          megolvastam...~ ~- És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~-
144  8|             a fejét.~ ~- Ha szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém
145  8|        nagyon szerettem... de a sors nem akarta, hogy boldog legyek...~ ~
146  8|                  Ne beszéljen így... nem akarom... hátha még segíthetnénk
147  8|         segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek vége...~ ~
148  8|              hogy az igazat mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának
149  8|              kezéből az újságot.~ ~- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, -
150  8|             elfogadnia, - dadogta, - nem engedem... a hozzám való
151  8|              Mit gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva
152  8|          tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El fogok
153  8|        cigarettázik, ez teringettét, nem tartozik a mindennapi látnivalók
154  8|       padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi
155  8|             ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- Ugyan mivel?~ ~-
156  8|             az idegen ember előtt... Nem szeretsz, nem szeretsz,
157  8|         ember előtt... Nem szeretsz, nem szeretsz, nem szeretsz, -
158  8|              szeretsz, nem szeretsz, nem szeretsz, - folytatta sírva, -
159  8|     folytatta sírva, - mert különben nem szégyenítettél volna meg
160  8|                   De hiszen a huszár nem idegen ember... Százkilencvennyolc
161  8|              kis csacsi, - mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal...
162  8|             szólott elkeseredve:~ ~- Nem igaz, semmit sem gondolt,
163  9|         vagyok, de a tolvaj cselédet nem tűröm... Két hét múlva mehet
164  9|      kerültem ki, hogy a villamos el nem gázolt... De elég az hozzá,
165  9|          susogta:~ ~- Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban?~ ~-
166  9|        bizonyos–e? Gondolhatod, hogy nem jöttem egyenesen haza, hanem
167  9|            szakad, hogy a végrehajtó nem lesz többé mindennapos vendég
168  9|            házukban, hogy a mészáros nem zaklatja őket a hússzámlával,
169  9|             utcán. Mert eddig bizony nem igen telt új kabátra: a
170  9|       egyedül élt, mert a toalettjei nem igen voltak alkalmasak arra,
171  9|    pillantással.~ ~- A pénzt?... Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény
172  9|        koronánál.~ ~- Bizony, efélét nem igen viselhet a magunkfajta
173  9|            Húszezer koronás holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~
174  9|             A diadémod láttára? Csak nem kívánod, hogy az ékszereket
175  9|        készpénzre váltjuk be... Csak nem reflektálsz talán arra,
176  9|              Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~-
177  9|            míg semmiféle áldozatodba nem kerül...~ ~Cserna mérgesen
178  9|              Ötéves házasságuk alatt nem zavarta meg az életüket
179 10|       türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt
180 10|   lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem telik, mert annyi pénzünk
181 10|     gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük, hogy nyílt jelenés
182 10|                 Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden
183 10|              csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek úgy, ahogy illett
184 10|             bánja... Május végén már nem lelkesednek a kisvárosban...
185 10|         szárazan, - a többivel pedig nem törődik...~ ~Csapó tehát
186 10|            szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált,
187 10|           veterán színész tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban
188 10|              a zenekarból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei
189 10|            és az ezüst evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő
190 10|             hét órát, de több vendég nem jelenik meg a nézőtéren.~ ~
191 11|             ostorával.~ ~- Bolondos, nem hetekről van szó, hanem
192 11|          színt. Az ember utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának,
193 11|           van az egész. Jobb emberre nem találhattál volna, ha tizenkét
194 11|         leveleket írt nálam, de ő rá nem igen számíthatsz, mert Nacával
195 11|             kezembe vettem a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés, de
196 11|             kezdett az asztalon.~ ~- Nem volt még ilyen eset, - szólott
197 11|              soha, de soha életemben nem írtam még szerelmes levelet.
198 11|          Tündérországba? Apát, anyát nem kérdezhetem meg, mert ők
199 11|               és magunk közt szólva, nem is igen hiszem, hogy bármikor
200 11|           bácsi, segítsen rajtam, ha nem akarja, hogy kétségbeessem...~ ~-
201 11|           saját írásommal küldöm el. Nem tudja meg, sohasem tudja
202 11|      kipirulva szólt néha közbe:~ ~- Nem, ezt nem lehet, ilyeneket
203 11|             néha közbe:~ ~- Nem, ezt nem lehet, ilyeneket nem írhatok
204 11|             ezt nem lehet, ilyeneket nem írhatok le, ha csak azt
205 11|              írhatok le, ha csak azt nem akarom, hogy mind a két
206 11|             a folytatásból látszott, nem gondolt semmi rosszra, mert
207 11|                    A félelem azonban nem gátolta meg abban, hogy
208 12|          királynékról ír novellákat, nem királynékat alkot, hanem
209 12|         Megpróbálhatom - mondta - és nem félek, hogy nagyon messze
210 12|              föl - a télikabát alatt nem volt kis kabát, s Croce
211 12|             édes teremtőm! Két napja nem ettem és babonás félelemmel
212 12|          jóakaratúlag futni hagy, ha nem, - nos, hát akkor kidobnak
213 12|               és a kávéból csakhamar nem maradt más, mint a csésze
214 12|           tündér tolta–e a lábamhoz, nem tudom. De ez a huszas a
215 12|              körülöttem a levegőben. Nem telt bele félóra, - s a
216 12|         helyiségében, ha szerencsére nem volnék abban a helyzetben,
217 13|             rázta meg ősz fejét.~ ~- Nem kell neked, azt mondod...
218 13|        dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~-
219 13|              fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem
220 13|              nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem akarom és
221 13|              is én... Nem lesz, mert nem akarom és ezzel punktum.
222 13|             ma este apáca leszek, de nem megyek hozzá feleségül...~ ~
223 13|            siheder leányok szeszélye nem több a levegőben úszó pókhálónál...
224 13|                Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos
225 13|      poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segített a szegény
226 13|             regényeket. XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor
227 13|            XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben
228 13|        bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~- Talán
229 13|            tehát? Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- Mert
230 13|            hónap óta...~ ~- És miért nem szeret az a kis zöldség? -
231 13|          bárónak, aki a világért föl nem vette volna a szemét a király
232 13|           pingálj... A világi hiúság nem igen ronthatott meg, mert
233 13|              meg, mert te úgyszólván nem ismered az embereket...
234 13|           kopott, sasorrú öreg ember nem jelentkezik Hoys–Hopp grófnál,
235 13|             aki a szegény emberekkel nem igen szokott udvariaskodni.~ ~
236 13| udvariaskodni.~ ~A jött–ment vendég; nem felelt mindjárt az udvarmester
237 13|           szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből készült, mint
238 13|        többet ér... Aki fölteszi, az nem a világot látja vele, hanem
239 13|          egész világ szemével...~ ~- Nem értem, - dadogta XIX. Tivadar
240 13|            hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek,
241 14|        szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy nem teszi ki az ablakába, amit
242 14|           Valljuk meg őszintén: neki nem a homályos, ócskán bútorozott
243 14|        folytatta:~ ~- Esküszöm, hogy nem tréfálok, amikor ezt mondom...
244 14|        alaposan bebizonyította, hogy nem gyáva leány, - e párbeszéd
245 14|      Gyulának...~ ~- Jesszusom, csak nem? - kacagott föl a szépasszony
246 14|                 Asszonykorom óta még nem láttam a leánykori ideálomat,
247 14|          maga ötvenforintos bukétája nem tett oly boldoggá, mint
248 14|              lesz?...~ ~- Úgy van... Nem fél, hogy agyonlő az elhagyott
249 14|              ideálom?~ ~Salamon, aki nem igen hitt a szerelmi gyilkosságokban,
250 14|              gondolni reá...~ ~- Hát nem szeretett? - kérdezte Erzsike
251 15|             keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, meghízott és főjegyzővé
252 15|            neki. Egyébként abszolute nem vett tudomást arról, hogy
253 15|           tornyát is megláthatjuk... Nem kérdeztem, hogy mire lesz
254 15|      kérdeztem csodálkozva.~ ~Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre,
255 15|                 Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék, ha én lennék
256 15|           helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, úgy huszonnégy órára,
257 15|          barátom, szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és így
258 15|            Gyurka felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak
259 15|              A magányosan haladó pár nem is vett tudomást a társaság
260 15|            vagyok a férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt,
261 15|              apátság tornyát, bár én nem igen láttam mást, mint néhány
262 15|           szép asszony, úgy látszik, nem reagált a hívásra. Szeniczeyné,
263 15|           kicsiny száját.~ ~- Vajjon nem történt–e valami baj a kedves
264 15| ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani semmitől...
265 15|        kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam a rémülettől...
266 15|             e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének
267 15|              De jó lesz sietni, mert nem kapunk mást, csak csirkecsontot...~ ~
268 15|              megdöbbentő volt! Miért nem akarta Gyurka, hogy a felesége
269 15|          vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, ugy–e? - kérdezte
270 15|     mosolyogva.~ ~- Őszintén szólva, nem.~ ~- Édes fiam, normális
271 15|         bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a lelkét.
272 15|          lesz sietni, mert csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~
273 15|      pillantásából az látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ .