Rész

 1  1|     kocsin megyünk.~ ~- Ne félts engem, én megülök a kocsis mellett.
 2  4|          közönséges életem alatt engem makacsul elkerült. A kolostorban
 3  4|  mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig
 4  5| kelengyémet bejelentsem, mert az engem illet meg a tömegből. Talán
 5  7|    mintha egy szivarra gyujtana, engem, hitvány ördögöt pedig a
 6 11|    előttem öntötte ki a szívét s engem nevezett ki prokuristául
 7 11|           ugy–e mindig szeretett engem egy picurkát?~ ~- Hogyne,
 8 11|     változtatja?~ ~- És ön akart engem erős karjaival az élet viharai
 9 13|         lelkedre: szerethetnek–e engem magamért az asszonyi népek?~ ~
10 13|     csodálkozva így szólott:~ ~- Engem okolsz,- engem hibáztatsz
11 13|      szólott:~ ~- Engem okolsz,- engem hibáztatsz a pápaszemért?