Rész

  1  1|               tűzött egy fehér szegfűt s öt előtt megindult a Zrinyi–
  2  1|                széket a zongora mellől s a háziruhája hosszú uszályát
  3  1|              Német doktor szemei közé, s mint a gyermek, aki veszedelmes
  4  1|      mesterember és kishivatalnok jár, s jó kis vacsorát rendelünk
  5  1|             egy olcsó, imitált kalapot s mindenki a maga feleségének
  6  1|              várni fogja egy kocsival, s aztán kimennek valahova
  7  1|            teremtett lélek sem ismeri, s együtt vacsorálnak meg valami
  8  1|                szép fiú volt és orvos, s egy lipótvárosi barátja
  9  1|                a szép, ideges asszonyt s csodálatos, még a City gyakorlott
 10  1|           hajtás után a kocsi megállt, s a doktor kissé elfogultan
 11  1|               fiatalember vacsorázott, s egy kékruhás, fehérkötényes
 12  1|             sarkig érő gérokkot viselt s akit a többi kedélyesen
 13  1|              lecsillapult a szenzáció, s Német kezébe vehette a rossz
 14  1|                végigbetűzte az étlapot s könnyedén szólott Németnek
 15  1|           piros vendéglős is benézett, s tisztelettel hajolt meg
 16  1|            arányu loden-kabát tűnt elő s ragyogó szemekkel foglalt
 17  1|        kapaszkodott föl a kocsis mellé s erővel önmaga akart hajtani
 18  1|              sipolt a kocsi belsejében s udvariasan segítette ki
 19  1|               megszorította a kezemet, s a szemeivel akként intett,
 20  1|               a szőnyeges lépcsőházban s egy percig szemlét tartottam
 21  1|               bocsátja le szempilláit, s e szavakkal fordul a kísérő
 22  1|              úr is bámulva tekint rám, s a szépasszony így folytatja:~ ~-
 23  2|               még egynéhány pohár bort s tizenegy óra táján Bossányi
 24  2|               palástja elföd engemet,~ S ha nem szeretsz: hadd lássanak
 25  2|             karambolgolyók csattogása, s a fürdői hajdu baktatott
 26  2|          félpohár mózelit. Kocintottak s a tiszt előszedte valamelyik
 27  2|               csókolta a cigányprimást s egy idegennek, ki a szomszéd
 28  2|                asztal köré telepedtek, s most Bossányi hozatott egy
 29  2|               éledni kezdtek a yachtok s fehér vitorlájuk lomhán
 30  2|       összecsomagolták a hangszerüket, s cincogva indultak meg a
 31  3|               e vallomásommal végeztem s búcsúlevelem borítékjára
 32  3|          fiókjából a töltött revolvert s fejbe lövöm magamat.~ ~Ha
 33  3|                várom a végzetes percet s körülbelül úgy érzem magam,
 34  3|               a menyasszonyához utazik s megérkezett a legutolsó
 35  3|              világ legédesebb lánya, - s erre a gondolatra táncolni
 36  3|           hirdetni, hogy bolond voltam s hogy a tettemet pillanatnyi
 37  3|           vasból vannak, a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos, vagyis
 38  3|          szeretem az intim baráti kört s a poharazgatásban, meg a
 39  3|           állatok nem tudnak beszélni, s hogy a szakácsné egyszerüen
 40  3|               mélyen aludt körülöttem, s a tanyákról behallatszott
 41  3|                éjszaka rémeket láttam, s hogy ez a töprenkedés szomorúvá
 42  3|               volna kiáltani örömömben s bámulva gondoltam arra,
 43  3|          történik velem a halálom után s még egyszer se jutott az
 44  3|                a revolverem ravaszán - s ha van túlvilág, hát egyszerre
 45  4|           Gerence–Szent–Tamásnak írják s a lakosság összes száma
 46  4|                velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán
 47  4|        pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak,
 48  4|             kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi segédjegyző -
 49  4|         elkisért a központi pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral,
 50  4|              mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett
 51  4|              egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes, ezüst
 52  4|               közelebb húzódott hozzám s fejébe vágva egy puha selyemsipkát,
 53  4|          válaszoltam:~ ~- Egyedül.~ ~- S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~-
 54  4|                a huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel mutatkozott
 55  4|              kiugrott belőlem az ördög s olyan vidáman, hangosan
 56  4|                kolostori életünk felől s mire Fehérvárra értünk,
 57  4|         hosszas szüneteket tartottunk, s amikor az ablakon kitekintettem,
 58  4|               megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja
 59  4|              tovább baktatott valahogy s Andor (nini, már csak a
 60  4|           magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői
 61  4|            embereket is hozott magával s az akadályt délután egy
 62  4|          néhány homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, apró
 63  4|              kupé ajtaját fölnyitották s e percben egy bundába burkolt
 64  4|               vagy Gyurica? - karjából s könnyek közt borult a nyakamba.
 65  4|               egymás mellett állottak, s ahol egész éjeken át elbeszélgettünk
 66  4|             Ehhez az úrhoz, itt, ni!~ ~S megkapva az útitársamat,
 67  4|         nőtelen embernek adta ki magát s nekem majd csaknem könnyek
 68  4|             most udvariasan meghajolt, s zavar nélkül nyúlt a kezem
 69  4|              vasúti kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával
 70  4|           udvarol? Sőt szerelmet vall, s ábrándos szemforgatással
 71  4|         házaspár még mindig ébren van, s hogy az én kolostorbeli
 72  5|              kis Kerepesi–úti boltban, s a Hársfa–utcában lakott,
 73  5|          húzódott meg a fiatal jogász, s udvari ablakából nem igen
 74  5|              volt két jómódu ember is, s így Samunak, vasárnap és
 75  5|   nyolcszázezer forintnyi aktiv vagyon s a nagy, európai hírű bankcég
 76  5|          délben az ajtaján kopogtattak s egy molett, szőke asszony
 77  6|               vett a Dessewffy–utcában s a vasrácsos kapu tükörüvege
 78  6|         negyvenhatos szerièst csinált, s diadallal vitte haza a Ferdinánd
 79  6|                A verseny után bál volt s Gyoroky a szőke Sárosdy
 80  6|             ebédelt, az első emeleten, s büszkén elmondhatta, hogy
 81  6|            villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal, inasokkal,
 82  6|            elmaradtak a rendes időnél, s ő éhesen járt fel s alá
 83  6|            időnél, s ő éhesen járt fel s alá az ebédlőben, haragosan
 84  6|                hálószobája kanapéjára, s míg a lábait gondosan betakargatta
 85  6|             előkereste a címjegyzéket, s az első jótékonysági egyletnél,
 86  6|        pillantással húzta össze magát, s ravasz kenetességgel válaszolt:~ ~-
 87  6|            trainer–telepeken futkosott s komolyan pályázott arra,
 88  6|              gyorsan feltűzte a haját, s rövid reggeli után könnyü
 89  6|          hatodik nap fogott kezet vele s félvállról tudakozódott
 90  6|         ebédelt a földszinti lakásában s mivel a szakács előtt se
 91  6|            ember alázatosan meghajolt, s bűnbánó arccal dörmögte:~ ~-
 92  6| összezsugorodva haladt le a lépcsőkön, s mikor a szobája ajtaját
 93  6|            rendelkezésére bocsáthatom, s a magam részéről is elősegíthetem
 94  6|             fogadta a megjelent urakat s mialatt Laczffy gróf lendületes
 95  7|       szomszédos rendőri tollnoknéval, s Szalóky épp akkor lépett
 96  7|              erre élénken közbelépett, s többek közt “szájas kígyó”–
 97  7|            lebocsátotta a cirokseprőt, s míg az irnokné diadalmasan
 98  7|                fog ébredni az álmából; s a reggel ime könyörtelenül
 99  7|             naponkint tíz órát körmölt s aki talán születése óta
100  7|                bejelentette az irnokot s Szalóky pár perc mulva a
101  7|               hogy a feleségem megcsal s hogy a tekintetes főszolgabíró
102  7|             fölegyenesedett a székében s ridegen, száraz hangon kérdezte:~ ~-
103  7|           otthon volt a saját lakásán, s lihegve, titkos diadallal
104  8|          smirglinek hírét sem hallotta s tizenegy óra tájban szokta
105  8|          kötény ilyenkor föléje hajolt s egy kisleányos hang így
106  8|                olvasókönyvek tanácsait s érthetetlen gyűlölettel
107  8|                járta az élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett
108  8|               királyi herceg adjutánsa s mivel a fenség az olasz
109  8|           jutott a tapasztalt nagynéni s így szólott dacosan a lelke
110  8|                 Kopogtattak az ajtón - s a következő percben már
111  8|           vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora,
112  8|               hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik
113  8|             csak késő délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét
114  9|              konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleánnyal számolta
115  9|              nagy lármával fölnyílott, s Cserna úr, a ház feje tünt
116  9|                a haja a szemébe lógott s a szeme zavaros fényben
117  9|               felesége nyakába borult, s a könnyei gyermek módjára
118  9|            hogyan rohantam ki az ajtón s miképp kerültem ki, hogy
119  9|          zaklatja őket a hússzámlával, s hogy a szép fiatalasszony
120  9|   jövedelmezett, mint egy szatócsüzlet s a szegény asszony keserves
121  9|        negyedéves télibundájában járt, s két év óta jóformán egészen
122  9|               visszatért a szivarokkal s Cserna rágyujtott egy világos
123  9|                 Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel telepedett
124  9|                házibarát marad nálunk, s a mészáros a kapu előtt
125 10|            gentry–családból származott s édesapja határozott óhajtása
126 10|               diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg
127 10|          Tamásvár derék értelmiségével s az öreg művész a lelkes
128 10|          vedlett volt már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer,
129 10|              művirágai megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal
130 10|       megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan tette le az ócska
131 10|             tölti be, szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. Miska
132 10|                 hangosan cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum
133 10|               ember dühösen néz körül, s eközben hirtelen megpillantja
134 10|           ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához
135 11|                a városligeti arénában, s később, mikor egy ligeti
136 11|                egyik furcsa epizódját, s borozás közben megkérdeztem
137 11|              volt a káptalan birtokán, s huszonöt percnyire lakott
138 11|                rózsaszínü levélpapirt, s dugóhúzóval bontott ki egy
139 11|            előttem öntötte ki a szívét s engem nevezett ki prokuristául
140 11|               a kis Ancsa iránt érzek, s megható szavakban emlékeztem
141 11|          Albert szerelmes episztoláit, s hetenkint hétszer vallottam
142 11|               szerelmes Plecht Anicát, s amikor nászútjáról visszatért,
143 11|                adótárnok volt Kubinban s ugyanegy házban lakott velünk,
144 12|              dohányszagu fauteuilekben s a cigányok egyszerre egy
145 12|              alatt nem volt kis kabát, s Croce úr ingujjban állt
146 12|           ostoba és fölösleges viselet s mi valamennyien egy nevetséges
147 12|       koccintgattunk a vizespoharakkal s túláradó hangulatban ittuk
148 12|            lassanként egészen kiürült, s a pincérek gyanakodva néztek
149 12|          muzsája maga is bohém asszony s meg tudja érteni a bohémeket.
150 12|                hullámozni a szívemben, s pajkos dallamok, melódiák
151 12|                Nem telt bele félóra, - s a Clairette–valcer az utolsó
152 13|           íródiák felolvasta a levelet s ekkor különös meglepetés
153 13|             nagyot csapott az asztalra s magából kikelve ordította:~ ~-
154 13|              Tivadar sápadtan járt föl s alá a királyi park fái alatt
155 13|               a királyi park fái alatt s az olasz költők szonettjeit
156 13|              belekarolt az édesanyjába s míg a hervadó park magányos
157 13|                alázatosan elsomfordált s pár perc mulva - mialatt
158 13|           király intett, hogy távozhat s tekintetével Lázsiás herceghez
159 13|         vékonypénzü konyhai diplomatát s kegyesen intett Joannes
160 13|            szomorúan rázta meg a fejét s a kezével kétségbeesve intett.~ ~-
161 13|                kulccsal elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, drágamívü
162 13|         leemeli az aranyos trónszékről s odahelyezi a hajlongó udvaroncok
163 13|          pillantást vetett a trónusra, s ime: saját magát látta ott
164 13|               megborzadt a látványtól, s míg a többivel együtt ő
165 13|              megtartották a lakodalmat s a király csakhamar hazahozta
166 14|         Szombathelyről Budapestre jött s háromszáz forintnyi fizetéssel
167 14|                az oktalan konkurencia, s mivel a felesége inkább
168 14|               a derék Heinrich–család, s nagy utánjárással szerencsésen
169 14|              vacsorát is otthon kapja, s a Heinrich–családdal együttesen
170 14|          levelező–osztály szolgáját, - s bár a valóságban még egyiket
171 14|              néha kipirulva jött haza, s vacsoraközben önérzetesen
172 14|          gyermek fejlődő bizalmasságát s este, lefekvés után, egyértelműen
173 14|            hazafelé a zeneakadémiából, s a prezumtiv–vőlegény vasárnap
174 14|             sírva ölelte meg Sós urat, s férfiasságára és méltányosságára
175 14|             kezébe fogta az esti lapot s gondosan ügyelt, hogy cipőcskéjének
176 14|       szembenézett egykori imádójával, s oly kacérul mosolygott rá,
177 15|            pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott egyet–mást
178 15|        szívesen elfogadtam a meghívást s négy után ott vártam az
179 15|            úrról elnevezett pihenőnél, s karonfogva magával vitte
180 15|      szalmaszálon a hideg narancslevet s most úgy éreztem, mintha
181 15|               erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek
182 15|              hadnagy karjai alá füzte, s kipirult arccal, ragyogó
183 15|      méternyire a tenger színe fölött) s az egyik balatoni tengernagy
184 15|       csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal szólott
185 15|             várának kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam
186 15|            szemmel ült egy mohos kövön s napernyőjével álmodozva
187 15|          lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva csókolgatta a
188 15|             hadnagy hirtelen felugrott s mire egy–két perc mulva
189 15|          valamit a régi építkezésekről s bennünket megpillantva,
190 15|             meglepetve fordult felénk, s boldogan szaladt a tréfásan
191 15|           kárpótlással tartozik nekem, s két–három hétre újra átéljük