Rész

  1  1|       önnel!~ ~Német bosszankodott is, nevetett is, tudta, hogy
  2  1|         bosszankodott is, nevetett is, tudta, hogy ez ellen az
  3  1|           vonva szólott.~ ~- Végre is, ha maga akarja...~ ~- Megteszi?~ ~
  4  1|          Bizonyos lehet, hogy Kuno is kettősben vacsorál ma Bécsben...
  5  1|          tanyáján. Talán kávéházba is benéznek, ahol női zenekar
  6  1|          gyakorlott őrszemei előtt is mindeddig titokban maradt
  7  1|        súgta meg:~ ~- Túrós–csusza is van, tejföllel és tepertővel...~ ~-
  8  1|       tegyen el két adagot.~ ~Maga is végigbetűzte az étlapot
  9  1|           a zömök, piros vendéglős is benézett, s tisztelettel
 10  1|           ember, - dörmögte, - nem is tudattad velem, hogy megnősülsz...
 11  1|         koccintott vele.~ ~- Mikor is volt a lakodalom?~ ~- Oh,
 12  1|         Vas Laci elmesélte, hogy ő is házasodni készül a jövő
 13  1|              Az asszony talán ebbe is beleegyezett volna, de Német
 14  1|           mellett. Akár ha Óbudáig is kellene gyalogolnom...~ ~
 15  1|            az asztal alatt kétszer is megszorította a kezemet,
 16  1|     hercegnő... A lapátszakállu úr is bámulva tekint rám, s a
 17  2|           megbotránkozására, össze is csókolóztak hamarosan, miközben
 18  2|      szeptember elején az oltárhoz is vezetné, ha még addig életben
 19  2|           a szivarját.~ ~- Tán meg is szökött eddig a gyáva.~ ~
 20  2|        bonvivant elmerengve, - nem is sejti, mennyire közel van
 21  2|   emlékszem, egyszer egy banketten is együtt voltunk. A Margitszigeten
 22  2|       csárdában reggeliztek, magam is ott ültem a verandán.~ ~-
 23  2|          ott volt?~ ~- Akaratlanul is tanuja voltam a tête–à–tête–
 24  2|            és a fizetőpincér előtt is komolyan pózba vágta magát:~ ~-
 25  2|   megölelte a huszárt.~ ~- Micsoda is a keresztneved?~ ~- Kuno.~ ~-
 26  3|  megérkezett a legutolsó állomásra is. Tizenöt perc mulva a keblére
 27  3|         kurjongatni szeretne... Én is ilyenformán vagyok, mint
 28  3|   akármilyen matematikai problémát is könnyüszerrel meg tudnék
 29  3|          többi emberfiára... Nekem is voltak kalandjaim, én is
 30  3|           is voltak kalandjaim, én is ittam teát egy–egy szőnyeges
 31  3|            szőnyeges fészekben, én is adtam forintos borravalót
 32  3|           még ezer más gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen
 33  3|    fejbelövöm magamat? Nehogy maga is azt gondolja, kedves Miklós
 34  3|         kamasz, hanem olyan dolgok is érdekeltek, amelyek a többi,
 35  3|     akármilyen derék jószág legyen is különben, csak állat, akinek
 36  3|          hitem szerint a Burkusnak is épp úgy volt lelke, mint
 37  3|            kis gazdám és szeretlek is, csak éppen hogy beszélni
 38  3| mennyországba kerüljek...~ ~Később is, amikor megnőttem, gyakran
 39  3|           jobban érdekelt, hogy mi is az voltaképpen, ami egy
 40  3|           a gondolatra, hogy nekem is meg kell halnom. Soha se
 41  3|         sorsa intézője. Néha magam is úgy hittem, hogy a tagadók
 42  3|           tavaly szegény édesanyám is meghalt; megszomorítani
 43  4|          titkári teendőket, nagyon is tudod: mennyire áhítoztam
 44  4|      meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, hogy
 45  4|     büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott
 46  4|     észrevennem. Ő azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá,
 47  4|       fiúkhoz való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki a kolostori
 48  4|       dolgozatot készítettem, maga is elborult volna erre a gondolatra,
 49  4|       hóekét és lapátoló embereket is hozott magával s az akadályt
 50  4|            borult a nyakamba. Neki is azonnal eszébe jutott a
 51  4|     fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást, ha néha
 52  4|      jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal
 53  4|            ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék,
 54  4|         találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem
 55  4|          férje van, míg én, - hogy is írtuk csak az iskolai gyakorlatban? -
 56  5|   nagybácsija vagy nénije? Samunak is volt. Egy néni, aki esernyőket
 57  5|         közt volt két jómódu ember is, s így Samunak, vasárnap
 58  5|  szerencsésen kihúzták és legutóbb is az ő révén nyerte meg a
 59  5|           közben szóba került Samu is és Alster így szólott:~ ~-
 60  5|          házában, hol az ebédlőben is ágyak álltak, mert bizony
 61  5|     kötényt viselt, amely a vállát is átfogta. Alster úr átölelte
 62  5|        ruhájánál, sőt a kelengyéje is ki volt állítva egy koronaherceg–
 63  5|          nefelejcses tálcakendőket is kapott és pompás asztalfutókat
 64  5|           És a népmesék hősnői nem is kapnak nyolcvanezer forintnyi
 65  5|             Remélem az új házamban is sokat látom, mert a férjem
 66  5|         sokat látom, mert a férjem is igazán kedveli magát.~ ~*~ ~
 67  5|    raktárokon belül már olyanfélét is suttogtak, hogy a city képviselői
 68  5|           el. Asszonyi szépségében is megmaradt valami a leányos
 69  5|   biztosított, hogy a kedves férje is kedvel, és nem szegődtem
 70  6|  fiatalkori bűneinek végső nyomait is eltüntesse. Minthogy Zsuzska
 71  6|               Remélem, hogy ezután is együtt ebédelsz velünk, -
 72  6|           Majd megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni benneteket...~ ~
 73  6|      megnyeri a derbit, - az amúgy is gyenge nyárspolgári rend
 74  6|      Sárosdy–palotában a kulcsárné is a lovakról beszélt. Az inasok
 75  6|         előtt... Ha maga miatt nem is, de én miattam, aki nem
 76  6|    bocsáthatom, s a magam részéről is elősegíthetem némiképp,
 77  6|            hogy újabb adományokkal is támogathatom nemesszívü
 78  7|         lenne, - mondta, - ha maga is arra ügyelne inkább, hogy
 79  7|        egész ház tudja, a cselédek is - csak maga nem. Jöjjön
 80  7|        boldogságot bitorol. Miképp is lehetett, hogy a kívánatos
 81  7|            vagy elkergetik. És mit is ért volna azzal, ha csakugyan
 82  7|        csakugyan elkergeti? Ő maga is mellének szögezhette volna
 83  7|             Gály már a parlamentbe is bejuthatott volna, de ő
 84  8|       tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva
 85  8|             pillantása legelsőbben is egy vállas himzett kötényre
 86  8|         azt hitte, hogy a pacsirta is csak tízfelé ébred, elkeseredve
 87  8|      ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet
 88  8|           ha a legutolsó poratomot is szerencsésen fölfedezte
 89  8|            aki a felesége csókjait is egy lusta óriás jóakaratával
 90  8|            kuksol a lakásában... Ő is egyedül van, én is egyedül
 91  8|               Ő is egyedül van, én is egyedül vagyok - oly szomoruan
 92  8|            nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~
 93  9|       dolog történt, mely az amúgy is izgatott asszonyt még inkább
 94  9|       miközben most már az asszony is elsápadt a fölindulástól.
 95  9|   háztartása egyensúlyát. Még most is a negyedéves télibundájában
 96  9|            semhogy még gondolatban is hűtelenné legyen hozzá...~ ~
 97  9|               Néhány jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi
 98  9|          vett elő:~ ~- Első sorban is kiváltjuk az ékszereidet.
 99  9|            Aztán?~ ~- Az adósságra is rámegy vagy kilencszáz forint...
100  9|        csúnya vagy?~ ~- Oh, nagyon is jól értem, hogy mit akarsz
101  9|            és háromforintos melltű is megteszi!... A drága ékszer
102  9|          ékszerekhez jussak, akkor is irigyled tőlem, hogy boldognak
103 10|        hogy a külvárosi korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt,
104 10|            és végre ez a summácska is valami!...~ ~Csapó közömbösen
105 10|           a fia sokszor négy hétig is szalonnán élt, hogy a színművészet
106 10|           sőt három hónapig együtt is lakott vele egy sötét udvari
107 10|            hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis
108 10|    reményében... Később még többen is megjelentek a homályos nézőtéren:
109 10| negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen közeledik, -
110 11|            Igen, sőt ha akarja, el is mesélem, hogyan történt.~ ~
111 11|           színt. Az ember utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának,
112 11|         tudja az ördög, hogy minek is nevezzem. Te hatéves korod
113 11|          ime láthatjátok, még most is itt hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~
114 11|   papirosra nézek. Istenem, hogyan is lépjek én ebbe a különös
115 11|            magunk közt szólva, nem is igen hiszem, hogy bármikor
116 11|         igen hiszem, hogy bármikor is valami alaposan értették.
117 11|          hiszen ezt a kedves nővér is megengedte volna, mikor
118 11|     gátolta meg abban, hogy tovább is velem irassa a leveleit.
119 11|            tud írni, és most már ő is megismerné, ha más fogalmazná
120 11|            állott vízzel könnyeket is preparáltam a levelembe.
121 11|   elmesélte, hogy Németék még most is boldog házaséletet élnek
122 12|            századik felköszöntőben is szerencsésen elbúcsúztatták
123 12|     fiúkhoz:~ ~- Ime, ez a keringő is csak azt bizonyítja, amit
124 12|       szellemi termékek minőségébe is belejátszik a fogantatás
125 12|   hangulata a szellemi munkálatait is általlengi. Aki fűtetlen
126 12|     kottáit leírja, kell hogy maga is szépasszonyoknak udvaroljon
127 12|            meg a legnagyobb mester is egy etikettes menuettet.
128 12|             ember akár látatlanban is meg tudná konstruálni azt
129 12|  vakargatta a fejebúbját.~ ~- Hogy is hívják, - mondta, - pedig
130 12|          nyelvem alul... Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~-
131 12|     sovinizmussal a Kelrét–valcert is el lehet fogadni...~ ~-
132 12|         ennek a föltevésnek, végre is fogadásra került a dolog
133 12|             Ugyan, - mondta, - van is abban valami... Szeretném
134 12|            földi élvezetből. Végre is mi történhetik velem? Iszom
135 12|     Természetes, - mondta, - végre is öröklött joga minden embernek,
136 12|          az értékes pénzdarabra. Ő is csak tőlem félt, mert ő
137 12|            csak tőlem félt, mert ő is észrevette, hogy én szemet
138 12|    motivumait. A zene muzsája maga is bohém asszony s meg tudja
139 12|      véletlen folytán az aranyórám is otthon maradt. Kénytelenek
140 13|        bármilyen filigrán és bájos is lett volna különben, aligha
141 13|  szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma...
142 13|            ez lehetetlen, százszor is lehetetlen... Ő, aki öt
143 13|            miattam száz ország ura is lehet, - mondta Elfrida
144 13|            És miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem
145 13|    levegőben úszó pókhálónál... Az is lehet, hogy mire a hold
146 13|         volna a legutolsó apróddal is, akit a kedvese meghallgatott.
147 13|          az özvegy anyakirálynőnek is feltünt fejedelmi fia bánata.
148 13|             De akit szeretek, maga is egy király lánya...~ ~Az
149 13|            fruskára... Azután maga is elcsüggedve suttogta:~ ~-
150 13|          ami királyi palástom alól is kitűnik?~ ~- Az erények
151 13|        ekkora híre...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek után
152 13|   ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától
153 13|                 A királykisasszony is csak olyan asszony, mint
154 13|          igazán, a saját személyét is mindenki másnak látja, mint
155 13|      hódolattal nézik őt. A király is egy pillantást vetett a
156 13|            míg a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekképp
157 13|        híre a skót király udvarába is elhatott. És mivel a posta
158 13|      felség! A királykisasszonynak is éppúgy az erő imponál, mint
159 13|         kelt, azt talán fölösleges is elmesélnem. Négy hét mulva
160 14|      hiszen egyéb se kéne... Magát is agyonlőném - és magamat
161 14|            agyonlőném - és magamat is, akár a pintyet... Jó lesz
162 14|           Jó lesz még e gondolatot is kiverni a fejéből.~ ~Az
163 14|           a reggelit és a vacsorát is otthon kapja, s a Heinrich–
164 14| vasárnaponként a Városligetbe. Igy is történt, a szülők is, a
165 14|           Igy is történt, a szülők is, a leányok is családtagnak
166 14|             a szülők is, a leányok is családtagnak tekintették
167 14|           attól, hogy velem tovább is hepciázzék...~ ~Lassankint
168 14|            van. Sós úr később maga is kijelentette, hogy Erzsikét
169 14|         fogja elérni...~ ~De addig is majdnem jegyesekként viselkedtek,
170 14| feleségemet, - sőt sok időn át ott is lakott a sötét udvari szobában...
171 14|            és Karolinával?... Azok is jócskán megnőttek... és
172 14|       gyermek volt... de már akkor is sok volt benne az igazi
173 14|             mint annyi más... Hogy is gondolhattam volna komolyan
174 15|          és a legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét.
175 15|          életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt feleségül
176 15|            titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta az ebéd végén, -
177 15|         bakonybéli apátság tornyát is megláthatjuk... Nem kérdeztem,
178 15|        ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem csodálkozva.~ ~
179 15|       nagybajuszu, komoly cincérek is vannak e nyomorult földtekén...
180 15|          magányosan haladó pár nem is vett tudomást a társaság
181 15|       Negyedóra, vagy talán félóra is eltelt, amikor az uzsonnát
182 15|      pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer méternyire
183 15|           sűrűségből, az öreg urak is letelepedtek a kövér fűre,
184 15|     semmitől... Hiszen Gál hadnagy is vele van...~ ~Gyurka nyugodtan
185 15|          az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is meglepetve fordult felénk,
186 15|        kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár
187 15|           föld kerekségén, de neki is megvan a maga bogara. Az
188 15|       fogadta. Amíg a fűben magunk is helyet foglaltunk, egy pillanatig