Rész

  1  1|               Hallja, van egy tervem. De csak úgy, ha nem lesz gyáva.
  2  1|               csak bolondos szeszély, de önnek nincs joga ahhoz,
  3  1|             dobolt a cilinderjén.~ ~- De az istenért, gondolkozzék
  4  1|         Karambolt játszom a fejemmel, de nem bánom most már...~ ~
  5  1|           jégvirágos kocsiablakon át, de a lámpák mintha megritkultak
  6  1|              abbahagyta a beszédet... De csakhamar lecsillapult a
  7  1|     szemrehányásokat tett később:~ ~- De az Istenért, vigyázzon,
  8  1|              Német az órájára nézett, de a felesége megbotránkozva
  9  1|          voltak, a világ háta mögött, de a szomszéd utcában szerencsésen
 10  1|              ijedten tiltakozott:~ ~- De bocsáss meg, a feleségem
 11  1|           ebbe is beleegyezett volna, de Német leakasztotta a télikabátját.~ ~-
 12  1|           búcsúzni akart Vas Lacitól, de a jó cimbora élénken tiltakozott
 13  1|        hazakisérjelek benneteket?~ ~- De kérlek, az háromnegyed órányira
 14  1|             haza, nem engedhetem...~ ~De Vas Laci szó nélkül kapaszkodott
 15  1|             Laci búcsúzkodni kezdett, de a doktor odafordult az asszonyhoz:~ ~-
 16  1|              korhelyek mindannyian... De jó, nem tartóztatlak a barátodtól.
 17  1|   embertömegen át, nyájasan üdvözlöm, de az édes asszony büszkén
 18  1|           akar? Megütődve szólok:~ ~- De nagysád, nem emlékszik az
 19  2|        Bossányi egy hét óta volt itt, de az egész idő alatt jóformán
 20  2|             volt esve léhasága miatt, de ez abszolute nem akadályozta
 21  2|               kapcsolatok találhatók; de hirtelen abbahagyta a mondatot
 22  2|             asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült a régi
 23  2|                    Egy üveg pommeryt, de gyorsabban mozogjon a lábad!~ ~
 24  3|            emberpár óta, az életétől. De hogy bolond vagy idegbajos
 25  3|          ötven vagy hatvan esztendőt, de hogy az öngyilkosságom nem
 26  3|          várvavárt üzenetet elhozott. De boldogtalannak asszony miatt
 27  3|              feleselnek és meglopják, de a Burkussal senkinek sincs
 28  3|                Nem féltem a haláltól, de betegesen izgatott a kiváncsiság,
 29  3|             ejtesz értem egy könnyet, de biztosítlak, hogy nem jól
 30  3|       mondanám, hogy inkább irigyelj, de félek, hogy te se fogsz
 31  4|               hősnőjével megtörténik, de ami eddig, az én egész közönséges
 32  4|              ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigoru,
 33  4|               újságról referál ugyan, de alapjában véve, mégis csak
 34  4|      megbillentettem kissé a fejemet, de szó nélkül, büszkén, mintha
 35  4|         közönnyel néztem végig rajta, de ő föl sem vette ezt a szigoru
 36  4|               lesujtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt felelt volna,
 37  4|        hallgatással fogadtam mindezt, de utóbb - hiszen ismersz -
 38  4|        hasonlót találnék, kisasszony! De így! Innen–onnan már azt
 39  4|        érezzek.~ ~A kezem után nyúlt, de én ijedten dugtam el mindkettőt,
 40  4|              szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a
 41  4|            nehézkesen megindult újra, de csak lassan, fontolgatva,
 42  4|               nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében
 43  4|              egy jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, hogy
 44  5|          kereskedő vagy iparos válik. De Samu már gimnazista korában
 45  5|              mondom, nem bolondság... De mégis azt tanácsolom önnek,
 46  5|              sütemény–szörnyeteget!~ ~De ő nem volt ilyen nagy úr,
 47  5|            fényes ebédben volt része, de a többi napokon bizony nem
 48  5|               vele a Bodzafa–utcában, de azóta gazdag emberré lett.
 49  5|              feketét...~ ~Samu leült, de nem mesélt semmit. Alster
 50  5|              szép és jó magaviseletü, de nem tudja a természettant.
 51  5|             jobbra fordult e nap óta, de Samu, mindent megfontolva,
 52  5|             mert Samu korán lefeküdt, de sokszor késő éjfélig sem
 53  5|            együtt nézték a sétálókat. De szeptemberben újra vissza
 54  5|       megvallanám, hogy szeretem...~ ~De fájdalom, a jó Isten ma
 55  5|               Kilenc év nem nagy idő, de mikor egy délben az ajtaján
 56  5|          valaha a wörthi tó partjait. De még sem volt többé az ő
 57  5|      Elmondtam volna kilenc év előtt, de akkor nem volt egy tisztességes
 58  5|               ön aranyszőke udvarába. De most, hogy búsan és elhagyatva
 59  5|               szeretem, szeretem...~ ~De Samu nem mondta ezt, Samu
 60  6|             vénségéig lókupec maradt, de a leányait, kivétel nélkül,
 61  6|            mit beszéltek tánc közben, de Zsuzska másnap délben így
 62  6|             ezeket a kis érvágásokat, de a volt lókupec egész keserűsége
 63  6|                 Ha maga miatt nem is, de én miattam, aki nem szoktam
 64  7|          legelső falat a torkán akad; de az ebéd szerencsésen véget
 65  7|     parlamentbe is bejuthatott volna, de ő vidéki kiskirályságát
 66  7|               ma délben hazavittem... de a csendőrök jelentése ott
 67  7|             hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam, hogy a feleségem
 68  7|               se történt közöttünk... De mindegy, akárhogy volt,
 69  7|               véget vet... Egy kurta, de határozott levelecskét,
 70  8|               valami lágyszívü fickó, de most mégis megijesztette
 71  8|              olasz égbolt kékségén, - de Klárika lelkében egy rövid,
 72  8|          kedéllyel ette a vacsoráját, de később, a csemegénél, fölengedett.~ ~-
 73  8|      délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, mert
 74  8|            magát, nagyon szerettem... de a sors nem akarta, hogy
 75  8|          mindent bevalljon az urának, de ekkor eszébe jutott a tapasztalt
 76  8|             szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbanhagyta
 77  8|       kapitány nevetve rázta a fejét, de a ház úrnője szélvészként
 78  8|              volna meg ennyire...~ ~- De hiszen a huszár nem idegen
 79  8|        zokogva gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve simította
 80  9|    megdézsmálja... Jó asszony vagyok, de a tolvaj cselédet nem tűröm...
 81  9| haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz
 82  9|         hittem, összeesem az örömtől, de egy pohár hidegvíz magamhoz
 83  9|             villamos el nem gázolt... De elég az hozzá, hogy itt
 84  9|              rossz akart volna lenni, de Csernáné szerette az urát
 85  9|           mint a mesebeli hercegnő... De ha a drágaságokat megtartjuk,
 86  9|       simogatta meg a felesége arcát, de az asszony mogorván elhúzódott
 87 10|               géniuszát szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből
 88 10|         kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis boldog vagyok,
 89 10|            koszorut kéne csináltatni, de hol vegyen az ember tizenöt
 90 10|         átengedett az előadás végéig, de azzal a világos kikötéssel,
 91 10|        második sor megtelik valahogy, de a többiről szomoruan merednek
 92 10|          lassankint eléri a hét órát, de több vendég nem jelenik
 93 10|       meghosszabbítják tíz perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek
 94 11|              magamban.~ ~- Nincs sok, de talán mégis szánhatok neked
 95 11|      tejhabszerü állapotot, valami... de tudja az ördög, hogy minek
 96 11|     beszélhetnék magamról egyet–mást, de jobb lesz, ha a sanda Nacát
 97 11|           különb leveleket írt nálam, de ő rá nem igen számíthatsz,
 98 11|             Nem kenyerem a dicsekvés, de becsületemre, pompás levél
 99 11|        előidéztem egy kis pörpatvart, de a nyári permeteg után megint
100 11|        susogta szemérmetesen, - soha, de soha életemben nem írtam
101 11|              valami bolondot írnék, - de meg én, ha kerékbe törnek,
102 11|               tágranyílt szemébe.~ ~- De lelkecském, hogyan képzeli
103 11|             két szemem kiégjen...~ ~- De szívecském, - szóltam, -
104 12|          regényes apród–történeteket, de viszont Tennyson Alfréd,
105 12|             álarcosbáli kosztümjüket. De viszont Hohenlohe főudvarmester
106 12|              talán mondanom sem kell, de kettőt teszek egy ellen,
107 12|      mágnáskisasszonyok kolostorában. De egy bizonyos: ez a kis bizsu
108 12|        parfümös, kék levelet olvasva. De akárki írta, szerelmes és
109 12|              sorok állottak:~ ~“Valse de Clairette. Par Desirée Croce.”~ ~
110 12|        Clairette–valcer, - szóltak, - de bizonyos sovinizmussal a
111 12|           látott már fiatal életében, de csak keveset látott olyat,
112 12|          doktor rémülten nézett szét, de a házigazda most nyájasan
113 12|         Mindnyájan kezet fogtak vele, de e pillanatban egy másik,
114 12|               szikráztak a csillagok, de a lelkemben rémítő orkán
115 12|              böngésztem az újságokat, de - egyszerre megállt a szívverésem
116 12|              e a lábamhoz, nem tudom. De ez a huszas a büszke, emelt
117 12|              észrevétlenül fölvegyem, de hirtelen ijedten álltam
118 12|             fogtam megint az újságot, de az újság mögül gondosan
119 12|             lehajoltam a huszasért, - de furfangos vetélytársam erre
120 12|          huszast a márványasztalra, - de ki írja le rémületünket,
121 12|           fogja fizetni a pálinkáját. De nekem négy krajcár az összes
122 12|      szavaltam patétikusan, - op. 40, de te ehhez csacsi vagy, barátocskám.~ ~
123 12|           ugyan önnél az aranyórámat, de ugyanezen véletlen folytán
124 12|          összeget nyert az op. 40–en, de mi még azon az éjjelen utolsó
125 13|             kell neked, azt mondod... De hiszen ez lehetetlen, százszor
126 13|           Elfrida hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz,
127 13|             palota könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnő, mikor
128 13|             még ma este apáca leszek, de nem megyek hozzá feleségül...~ ~
129 13|               elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen
130 13|               Óh, ha csak az volna... De akit szeretek, maga is egy
131 13|             Hiszen, ha azt tudnám!... De nincs senki, senki, aki
132 13|              vagy az egész világon... De lehet, hogy csak az anyai
133 13|           sebére orvosságot találjon. De hiába volt minden töprengése
134 13|               XIX. Tivadar szomorúan, de azért bágyadtan intett Hoys–
135 13|         másnak látja, mint amilyen... De aki a csodapápaszemet az
136 13|         gyermek módjára kapott utána, de mielőtt a csodálatos pápaszemet
137 13|           csakugyan ilyen vagy...~ ~- De még akkor se szabad megmutatnod,
138 14|         levelező–osztály főnökéről... De azt hiszem, elmegy most
139 14|               akkor fogja elérni...~ ~De addig is majdnem jegyesekként
140 14|              hűtlen leányt agyonlövi, de Erzsike fitymálva ezt mondotta:~ ~-
141 14|            engedetlen gyermek volt... de már akkor is sok volt benne
142 15|               volt a csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá
143 15|    fürdőbiztos anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam magamban:
144 15|               száját.~ ~- Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék,
145 15|         mondom, úgy huszonnégy órára, de állandóan: attól mentsen
146 15|               nézem a különös idillt, de Gyurka közömbösen csevegett
147 15|           belefújt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, úgy látszik,
148 15|         hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan intett a
149 15|              következő pillanatban!), de a Gyurka arcáról a különös
150 15|             beszédem van Lászlóval... De jó lesz sietni, mert nem
151 15|        pillantottam a barátom arcába, de még mielőtt szólhattam volna,
152 15|           teremtés a föld kerekségén, de neki is megvan a maga bogara.
153 15|           végre megtalálja az igazit. De mert alapjában hűséges és
154 15|            tűröm, ha udvarolnak neki? De most jó lesz sietni, mert