Rész
1  3|    lelke, mint az embereknek. Óh, én tudtam, hogy van lelke!
2 10| tizenöt avagy húsz pengőt?... Óh, hazám, hazám - mily keserves
3 13|      azonban fölöttébb véges, óh, barátságos olvasóim; mert
4 13|    birodalma... Írd meg neki, óh, felséges atyám, hogy kikosarazom...~ ~
5 13| Aloyza Amália szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De
6 13|            Mert kikosarazott, óh, felséges anyám, - szólott
7 13|       a földet érintette.~ ~- Óh, Felség, mily kérdés!...
8 13|        Tivadar fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipítozta a kicsiny
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License