Rész

1  2|        cincogását hallgatva.~ ~- Milyen nyugodt, - jegyezte meg
2  5|          látni huszonnégy óráig! Milyen rettentő végzet, hogy én
3  5| kénytelen eltölteni az életemet! Milyen boldog volnék, ha örökké
4  5|        elkeseredve dörmögte:~ ~- Milyen más ott minden, milyen boldogok
5  5|           Milyen más ott minden, milyen boldogok a gazdag emberek!~ ~
6 11|     szeretem magát, édes Albert, milyen sokat várok attól az új
7 11|      Irja csak tovább, meglássa, milyen borsos rétest kap nálam,
8 12|     lelkemben rémítő orkán dult. Milyen éjszaka volt ez, édes teremtőm!