Rész

  1  1|         veszedelmes kérést kockáztat meg, így szólott:~ ~- Hallja,
  2  1|              úgy, ha nem lesz gyáva. Meg kell tennie, mert különben
  3  1|          felállott.~ ~- Ha nem teszi meg, amire kérem, esküszöm,
  4  1|            jó kis vacsorát rendelünk meg kettősben... Bizonyos lehet,
  5  1|         ismeri, s együtt vacsorálnak meg valami apró korcsma fülkéjében,
  6  1|            petróleumlámpása csillant meg a szűkebb sikátorokban.
  7  1|           kékruhás fontoskodva súgta meg:~ ~- Túrós–csusza is van,
  8  1|      benézett, s tisztelettel hajolt meg az asztaluk előtt. Nagyszerűen
  9  1|              és iskolatársam. Engedd meg barátom, hogy a feleségemnek
 10  1|             a lakodalmadra sem hívsz meg...~ ~Német merészen szólott:~ ~-
 11  1|                 Még eddig nem áldott meg bennünket az Isten.~ ~Vas
 12  1|          tiltakozott:~ ~- De bocsáss meg, a feleségem csak nem ihatik
 13  1|    asszonynak, és csöndesen indultak meg a kávéház felé. Német nagyot
 14  2|          sztanniol színesen csillant meg az üvegburás lámpa körül.
 15  2|            abszolute nem akadályozta meg őt abban, hogy az életet
 16  2|            egypúput megöljem!...~ ~- Meg akarja ölni, - kacagott
 17  2|           szép asszony ijedten fogta meg a kezét.~ ~- Ne bolondozzon,
 18  2|              szeretsz: hadd lássanak meg ők!~ Végezze inkább éltemet
 19  2|           rágta a szivarját.~ ~- Tán meg is szökött eddig a gyáva.~ ~
 20  2|           Milyen nyugodt, - jegyezte meg a bonvivant elmerengve, -
 21  2|       prezumtiv gyilkos mereven állt meg az asztal mellett.~ ~- Bossányi
 22  2|      égboltozat, hűvös levegő suhant meg, sikongató madarak röpködtek
 23  2|            vitorlájuk lomhán libbent meg, mint egy ébredő galamb.~ ~
 24  2|    hangszerüket, s cincogva indultak meg a park homokos útjain a
 25  2|             csendes keringő csendült meg a földszintes ablakok alatt.
 26  2|         megvetéssel, - csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~
 27  3|           kilométert...~ ~Nem tudom, meg fogja–e tisztán érteni öngyilkosságom
 28  3|           problémát is könnyüszerrel meg tudnék oldani...~ ~Öngyilkosságom
 29  3|             egyetlen halandó se vált meg, az első emberpár óta, az
 30  3|            kört s a poharazgatásban, meg a cigány nótáiban örömet
 31  3|               holott senki se fizeti meg érte, hogy az állatok nem
 32  3|            lásd, nekem mégse engedik meg, hogy veletek együtt a mennyországba
 33  3|              mondani szokás - mindig meg nem érdemelt szerencséje
 34  3|            gondolatra, hogy nekem is meg kell halnom. Soha se gondoltam
 35  3|   gondolattól, hogy ma éjjel mindent meg fogok tudni... Olyanforma
 36  4|   társaságomban jóformán alig fordul meg más, mint a mama mosolygós
 37  4|         családban, abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban
 38  4|              fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos
 39  4|        szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- Gondol–e
 40  4|              talán... Az Isten áldja meg, Andor!...~ ~A kupé ajtaját
 41  4|            furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának
 42  4|               Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig felém
 43  4|        csaknem könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan
 44  4|                 idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen,
 45  5|             udvari szobában húzódott meg a fiatal jogász, s udvari
 46  5|        legutóbb is az ő révén nyerte meg a bécsi községi sorsjegyek
 47  5|            szobaleánynak.~ ~- Mondja meg a kisasszonynak, - szólt, -
 48  5|             fölugrott.~ ~- Bocsásson meg, - dadogta - igazán nehezen
 49  5|     bejelentsem, mert az engem illet meg a tömegből. Talán segítségemre
 50  6|       mindössze három szobát tartott meg magának a földszinten, míg
 51  6|        méltóságos asszony nem hagyta meg, hogy mikor tér haza?~ ~-
 52  6|       szervezetnek... Inkább fogadja meg ötezer forinttal Numa II–
 53  6|           pedig mosolyogva simogatta meg az öregember tüskés állát.~ ~-
 54  6|        később hosszú cikkek jelentek meg a lapokban az öreg Sárosdy
 55  6|        irtózott.~ ~- A méltóságos úr meg fogja keserülni ezt a viselkedést, -
 56  6|           diszkrét lenézéssel állott meg előtte, - mondja meg a nagyságos
 57  6|          állott meg előtte, - mondja meg a nagyságos szakács úrnak,
 58  6|             miattam, aki nem szoktam meg az ilyesmit...~ ~A vén ember
 59  6| elmosolyodott...~ ~- A méltóságos úr meg fog pukkadni, - mondta,
 60  6|             gyönyörü cikkek jelentek meg a napilapokban az öreg Sárosdy
 61  6|        lendületes beszédben köszönte meg a nemesszívü adományt, titokban
 62  7|       verejtékes homlokkal fogódzott meg a bársonyos karfában, mert
 63  7|      Teringettét, hát emiatt zavarta meg a vasárnapját? Szalóky apám,
 64  7|              a hála könnyei jelentek meg, aztán gyorsan lesietett
 65  7|            titkos diadallal csókolta meg a felesége piros ajkát.~ ~-
 66  8|             a jó Isten nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~
 67  8|             életre magára vállalt... Meg fogja–e érteni ezt a finom,
 68  8|              érzelmes kis perszónát? Meg fogja–e valósítani leánykori
 69  8|             mer szólni hozzám...~ ~- Meg fogom ölni a félénk huszárt, -
 70  8|          szét a szemében.~ ~- Mondja meg az igazat... mit ér, ha
 71  8|          feleségemmé lett. ...Mondja meg őszintén a titkát... gondolja,
 72  8|              egy hajszál akadályozta meg abban, hogy mindent bevalljon
 73  8|        Nagyságos asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom...
 74  8|         fensége távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot
 75  8|            halálos rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám
 76  8|          homályos kuckójában találta meg a vállas kötény tulajdonosát...
 77  8|             nem szégyenítettél volna meg ennyire...~ ~- De hiszen
 78  8|           most kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~-
 79  9|         aztán görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét.~ ~- Tegnap
 80  9|              a 42.311–ik szám nyerte meg a húszezer koronás főnyereményt...
 81  9|        adósság sem; azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve az állapottal...~ ~
 82  9|          telepedett.~ ~- Mikor kapod meg a pénzt? - kérdezte ragyogó
 83  9|               hogy a gőgös Partichné meg fog pukkadni dühében.~ ~-
 84  9|                 Hizelkedve simogatta meg a felesége arcát, de az
 85  9|         házasságuk alatt nem zavarta meg az életüket semmilyen félreértés,
 86 10|             színpadi kabátban jelent meg délutánonként a kávéházban.
 87 10|              Különben hányadszor üli meg most az ötvenéves jubileumát?~ ~-
 88 10|             miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén
 89 10|              több vendég nem jelenik meg a nézőtéren.~ ~Csapó hangtalanul
 90 11|                Német tréfásan bökött meg ezüstcsillagos ostorával.~ ~-
 91 11|            ha a sanda Nacát kérdezed meg egyenesen.~ ~- Ki az a sanda
 92 11|         megható szavakban emlékeztem meg jövendőnk reménybeli boldogságáról.
 93 11|           Vajda Péter sem írta volna meg különben.~ ~Harmadnap megjött
 94 11|           Anica szemlesütve köszönte meg az üdvözlésemet, majd kérőleg
 95 11|          Apát, anyát nem kérdezhetem meg, mert ők régen elfelejtették
 96 11|          valami bolondot írnék, - de meg én, ha kerékbe törnek, sem
 97 11|       írásommal küldöm el. Nem tudja meg, sohasem tudja meg senki.
 98 11|             tudja meg, sohasem tudja meg senki. Ugy–e megteszi, édes,
 99 11|               aranyos Gyurica? Tegye meg, a jó Isten meg fogja áldani
100 11|       Gyurica? Tegye meg, a jó Isten meg fogja áldani a jóságáért!~ ~
101 11|      filagóriában és ceruzával írtam meg negyven vagy ötven sort.
102 11|          félelem azonban nem gátolta meg abban, hogy tovább is velem
103 11|              ismét esengve simította meg a kezemet forró, fehér tenyerével.~ ~-
104 12|          söntése mellett aligha írna meg a legnagyobb mester is egy
105 12|            ember akár látatlanban is meg tudná konstruálni azt a
106 12|      kibuggyant.~ ~- Hát konstruálja meg, - kiáltották többen a karosszékek
107 12|              a nyelvem alul... Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~-
108 12|          szónokolt, kiváncsian kapta meg az ügyvéd karját.~ ~- Hát
109 12|              hirtelen ijedten álltam meg...~ ~Kertész doktor kétségbeesve
110 12|              dadogta:~ ~- Miért állt meg?~ ~- Két lépésnyire az asztaltól
111 12|          megdöbbenve, - hanem mondja meg gyorsan, mit kiván?~ ~Titokzatosan
112 12|        hajolt a fülemhez.~ ~- Osszuk meg, uram, - súgta halkan, -
113 12|               súgta halkan, - osszuk meg testvériesen a talált pénzösszeget.~ ~-
114 12|          huszasok ábrázatával jelent meg a világ előtt.~ ~Drávai
115 12|           túláradó hangulatban ittuk meg a testvér–kelyhet.~ ~A kávéház
116 12|              maga is bohém asszony s meg tudja érteni a bohémeket.
117 12|          valcer az utolsó hangjegyig meg volt rögzítve a márványasztalon.~ ~
118 12|           Croce úr mosolyogva hajolt meg:~ ~- Ime, tisztelt uraim,
119 13|             Kell is nekem a koronája meg a birodalma... Írd meg neki,
120 13|      koronája meg a birodalma... Írd meg neki, óh, felséges atyám,
121 13|        nevezheti, elszörnyedve rázta meg ősz fejét.~ ~- Nem kell
122 13|        boldogok lesznek, mikor magam meg elsorvadok a búbánattól?!~ ~
123 13|           tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban,
124 13|            bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~-
125 13|           anyai szem lát ilyennek... Meg kell tehát kérdezned másoktól,
126 13|             nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi
127 13|            udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek–
128 13|           hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül:
129 13|           hiúság nem igen ronthatott meg, mert te úgyszólván nem
130 13|             embereket... Mondjad hát meg igazán, a hited szerint:
131 13|             udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus
132 13|            kovakőből. A tudós mester meg sem hajolt a király előtt,
133 13|             A király szomorúan rázta meg a fejét s a kezével kétségbeesve
134 13|                    Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva Gärtnerius
135 14|            Egyelőre abban állapodtak meg, hogy a gyakornok a reggelit
136 14|           udvari szobájában. Valljuk meg őszintén: neki nem a homályos,
137 14|    zeneakadémia legelső díját nyerte meg, hosszu, gesztenyeszínü
138 14|           Heinrich–mama sírva ölelte meg Sós urat, s férfiasságára
139 14|            jövedelme van, - gondolja meg, micsoda szerencse ez reánk
140 14|         dolgozhatunk... Nálunk issza meg a teáját... és később nekifekszünk
141 14|       érdeklődhetik... Az agyonlövés meg a feleségül kérés azonban
142 15|            lelkébe. Egyébként délben meg fogsz ismerkedni vele, mert
143 15|   fiatalember hajlongott.~ ~- Engedd meg, szívem, hogy Pap Lacit,
144 15|           két matrózsipkás úriember, meg a leányok édesmamái. Molnár
145 15|        megindult.~ ~- Hála Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal.
146 15|             magunkfajta öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől.
147 15|             állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes
148 15|              tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju
149 15|             plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tűntek el valahol
150 15|              ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani
151 15|        értünk, susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan