Rész

1  1| elfogultan szólt:~ ~- Helyben vagyunk.~ ~Az utcaajtó felől mentek
2  2|       bonvivantra.~ ~- Ha nem vagyunk alkalmatlanok, - folytatta
3  4|       hiszen mi már ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem volna fölkiáltani: “
4  8|  könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - holnap ki tudja,
5  9|    megtartjuk, ismét csak ott vagyunk, ahol eddig: a végrehajtó
6 12|   nevetséges előitélet rabjai vagyunk. Éljen tehát a sansculottizmus
7 15|     mint ő. Ha sokáig egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt,