Rész

  1  1|              már...~ ~Német szép fiú volt és orvos, s egy lipótvárosi
  2  1|           híres háztulajdonos leánya volt, Freywald pedig uralkodott
  3  1|      szőkebajuszu fiu, akinek mindig volt egy tréfája és vidám megjegyzése
  4  1|    megmaradni a helyén, oly izgatott volt, mint a gyerek, akit először
  5  1|             A paprikás–csirke kitünő volt, a túrós csusza egyszerüen
  6  1|        koccintott vele.~ ~- Mikor is volt a lakodalom?~ ~- Oh, már
  7  1|     kaszinóban.~ ~...Szóval gyönyörű volt. Titokban megsúghatom, hogy
  8  1|             márványos terem zsúfolva volt, az ezerkarú csillár égett,
  9  1|       hagytak, mint egy bolondot. Mi volt ez, álmodtam? Utánuk siettem,
 10  1|          asszony szakasztottan olyan volt, mint az én régi pajtásom
 11  2|         felől. A terasz egészen tele volt vendégekkel, az egész fürdő
 12  2|            szinészek asztalánál nagy volt a lárma, borosüvegek borították
 13  2|                 Bossányi egy hét óta volt itt, de az egész idő alatt
 14  2|     vadgesztenyét. Az atyja kétségbe volt esve léhasága miatt, de
 15  2|         szemmel láthatólag rövidlátó volt kissé és egy magas, némileg
 16  2|                  A fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt,
 17  2|        szökött eddig a gyáva.~ ~Alig volt odafenn valaki, a pincérek
 18  2|            voltunk. A Margitszigeten volt, mikor az öreg Balló ötvenéves
 19  2|         verandán.~ ~- Hogyan, ön ott volt?~ ~- Akaratlanul is tanuja
 20  2|            szemei.~ ~- Pompás reggel volt, - mondotta kacagva, - nem
 21  2|       fényben égtek. Nagy csöndesség volt köröskörül, még az egész
 22  2|              egész fürdő mély álomba volt merülve. A park széle felé
 23  3|              egyetlen igazi jóakaróm volt, azt hiszi, hogy utolsó
 24  3|          mióta az eszemet tudom, nem volt panasz; az idegeim vasból
 25  3|          tanító, aki gyakran vendége volt a szüleim asztalának.~ ~-
 26  3|       szerint a Burkusnak is épp úgy volt lelke, mint az embereknek.
 27  3|             nem érdemelt szerencséje volt a tánciskolában, a barátaim
 28  3|            amíg végre - tegnap éjjel volt, amikor magával, Miklós
 29  4|      valóságos pikáns, bizarr kaland volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű
 30  4|            dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csunya homály, amikor
 31  4|            formáju állomás előtt föl volt gyujtva a zöld lámpás. A
 32  4|              igen, a kis fekete Irma volt, aki olyan ábrándos megjegyzéseket
 33  4|            ez a jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, -
 34  4|               hogy Irma - akinek nem volt valaha előttem titka - most
 35  5|            Az atyja minimumos tanító volt és jobb szerette volna,
 36  5|              vagy nénije? Samunak is volt. Egy néni, aki esernyőket
 37  5|             szörnyeteget!~ ~De ő nem volt ilyen nagy úr, mert csak
 38  5|             Az ifjukori barátok közt volt két jómódu ember is, s így
 39  5|            és szerdán fényes ebédben volt része, de a többi napokon
 40  5|             rá. Ez az úr Alster Emil volt, aki fiatal korában együtt
 41  5|    megijesztette kissé. Mennyire más volt itt, mint az ő protektorai
 42  5|            az idegent. A leány szőke volt és kékszemü és egy csodálatosan
 43  5|          mindent megfontolva, mégsem volt boldogabb. A kávémérés sütemény–
 44  5|          csodálatosan fényes és szép volt. Samu, ha ilyenkor egyedül
 45  5|              Margitnak sokkal többje volt a rajta levő ruhájánál,
 46  5|               sőt a kelengyéje is ki volt állítva egy koronaherceg–
 47  5|          Köszönöm, köszönöm, maga jó volt hozzám mindig... Remélem
 48  5|          napokat. Samuka nagy partie volt, ügyvédi irodája tizennyolcezer
 49  5|         Margit leült, haja még szőke volt, mint régen, mosolygó kék
 50  5|              tó partjait. De még sem volt többé az ő Margitja, aki
 51  5|        kilenc év előtt, de akkor nem volt egy tisztességes kabátom
 52  5|     nyolcvanezer forintnyi hozománya volt, a kelengyéjén kívül. Mint
 53  5|           gyujtott, mert Samuban nem volt többé semmi a napokat evő
 54  6|   arany-serlegét. A verseny után bál volt s Gyoroky a szőke Sárosdy
 55  6|      kifizessem...~ ~A kifakadás nem volt túlzott, mert Sárosdy közel
 56  6|         eltüntesse. Minthogy Zsuzska volt az utolsó leánya, a házaspár
 57  6|              a kis érvágásokat, de a volt lókupec egész keserűsége
 58  6|     mindeddig egy titkos számítással volt elfoglalva, szintén felütötte
 59  7|           férj.~ ~Szalóky, aki irnok volt a szolgabíróságnál, egy
 60  7|          asztalos leányára szerencse volt a szolgabírósági irnokkal
 61  7|            pedig igazi mintagazdaság volt. Gály már a parlamentbe
 62  7|              kiskirályságát nem igen volt hajlandó elcserélni a nagyvárosi
 63  7|          Isten, igaza van. Ostobaság volt, hogy ilyesmi az eszembe
 64  7|                 De mindegy, akárhogy volt, most már örökre vége...
 65  7|             Öt perc mulva már otthon volt a saját lakásán, s lihegve,
 66  8|              céltalan életére... Nem volt valami lágyszívü fickó,
 67  8|             őket... Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
 68  8| ibolyaillatos világ; Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott
 69  8|          fürdőszoba sötét és kicsiny volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~
 70  8|          előírják...~ ~Ebben azonban volt némi túlzás, mert Ádám,
 71  8|               Szóval, Klárika komoly volt, mint egy akadémikus, Ádám
 72  8|       gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...
 73  9|           ékszer.~ ~Délelőtt tíz óra volt; Csernáné, a második emeleti
 74  9|        váratlanul a küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe lógott
 75  9|                   Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban?~ ~- Hogy
 76  9|              hihetetlen és álomszerü volt, hogy e perctől minden bajuknak
 77  9|        teremtéssé lett, amikor arról volt szó, hogy barátnői megpukkadjanak...~ ~ ~
 78 10|              aki állítólag főhadnagy volt a szabadságháborúban, néha
 79 10|          színtársulatra, már–már úgy volt, hogy a külvárosi korcsmáros
 80 10|            sikerekben és diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam
 81 10|      koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet
 82 10|            zenekarból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei
 83 11|            Német Albert. Német bérlő volt a káptalan birtokán, s huszonöt
 84 11|             esztendő előtt szakácsné volt az édesanyám házában és
 85 11|           becsületemre, pompás levél volt! Lángoló sorokkal festettem
 86 11|         kezdett az asztalon.~ ~- Nem volt még ilyen eset, - szólott
 87 11|          öreg Plecht Antal adótárnok volt Kubinban s ugyanegy házban
 88 11|             esztendős kárpáti tündér volt, borzas, vörös hajerdejéből
 89 11|    tündöklőbb a Tátra havánál. Fehér volt és kívánatos, mint a molett
 90 11|                 E pillanatban rajtam volt a sor, hogy egy nagyot üssek
 91 11|         asztalra.~ ~- Hogyan, hát ön volt a drága, egyetlen tengelic?~ ~-
 92 12|           aki kóborló vidéki színész volt, aligha írhatott volna regényes
 93 12|          írta, szerelmes és ábrándos volt, mint a René király legszőkébb
 94 12|                a télikabát alatt nem volt kis kabát, s Croce úr ingujjban
 95 12|           orkán dult. Milyen éjszaka volt ez, édes teremtőm! Két napja
 96 12|         rágondolok, - a huszas hamis volt, uraim. Egy érték nélkül
 97 12|             való, jellemtelen huszas volt, amely a becsületes huszasok
 98 12|             az utolsó hangjegyig meg volt rögzítve a márványasztalon.~ ~
 99 13|              hetedhét országon híres volt, ellenben Elfrida hercegnő,
100 13|             király, aki máris büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi
101 13|        orvosságot találjon. De hiába volt minden töprengése és búbánata,
102 13|      bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó borította a székváros
103 13|              pápaszemét...~ ~...Álom volt–e, ami most egyszerre játszott
104 14|             a Sós úr életében részük volt; Salamont, az igazgatót,
105 14|    amelyeknek a híres bank színhelye volt. Sós néha kipirulva jött
106 14|     hosszasabb tűnődés után:~ ~- Kár volt... talán mégsem kellett
107 14|          hosszu, gesztenyeszínü haja volt és friss, pirospozsgás arcocskája;
108 14|         egészséges, jókedvű és bájos volt, aki lakkcipőjével és karcsu
109 14|            Hat teljes évig szerelmes volt belém és azt igérte, hogy
110 14|         nyakkendőt viselt. Előkelőbb volt, mint valaha, - és Erzsike
111 14|         Pajkos és engedetlen gyermek volt... de már akkor is sok volt
112 14|          volt... de már akkor is sok volt benne az igazi művészből...~ ~
113 14|              Lássa, hogy csak nálunk volt a legjobb dolga...~ ~Salamon
114 14|             kérés azonban csak tréfa volt... én legalább sohse mertem
115 15|             aki a gimnáziumban híres volt a csinytevéseiről, de később
116 15|         ideáradt. Édes nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak
117 15|        vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Úgy éreztem, mintha
118 15|      érthetetlen, szinte megdöbbentő volt! Miért nem akarta Gyurka,