Rész

  1  1|          Hallja, van egy tervem. De csak úgy, ha nem lesz gyáva.
  2  1|          értem? Tegyük föl, hogy ez csak bolondos szeszély, de önnek
  3  1|  visszautasítsa. Vagy itthon kellek csak, a biztos négy fal között,
  4  1|           kis életét?~ ~- Fájdalom, csak ez egy fölött rendelkezem...~ ~
  5  1|               Freywaldné pisze orra csak úgy remegett az izgatottságtól.~ ~-
  6  1|      mosolyogva nézett rá:~ ~- Adja csak a kalapot, naccsága, majd
  7  1|     meghajolt.~ ~- Igen, nagysád... Csak nem a felesége ennek a rossz
  8  1|   megbotránkozva szólott:~ ~- Talán csak nem vagy álmos?... Remélem,
  9  1|            bocsáss meg, a feleségem csak nem ihatik ilyesmit...~ ~
 10  1|      megnyugtatólag intett:~ ~- Oh, csak hozzák ide.~ ~Egy óra után
 11  1|            elhagyja őket.~ ~- Talán csak megengeded, hogy hazakisérjelek
 12  1|           régi pajtásom felesége és csak az utolsó, a legutolsó percben
 13  2|        melyet az együgyüek vehetnek csak komolyan. Ő neki misem imponált
 14  2|   bolondozzon, legyen egy kis esze. Csak nem csinál botrányt itt
 15  2|             ásított a lombok közül. Csak a kávéházból hallatszott
 16  2|        fáradtan húzódtak a sarokba, csak egy–két asztalnál poharaztak
 17  2|       huszár kemény kezét.~ ~- Nézd csak, fiam, - szólt, - mit mondanál,
 18  2|            válaszolt megvetéssel, - csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~
 19  3|            mérget a kezébe adta, én csak az olvasmányaimból ismerem...~ ~
 20  3|  megsimogatott:~ ~- A mennyországba csak az jut, kis fiam, akinek
 21  3|          jószág legyen is különben, csak állat, akinek nincs lelke,
 22  3|          állat, akinek nincs lelke, csak párája...~ ~Sokáig gondolkoztam
 23  3|             gazdám és szeretlek is, csak éppen hogy beszélni nem
 24  3|           kutyák ugatása, egyszerre csak hideg borzongott át a hátamon
 25  3|             a viszontlátásig–e: azt csak öt perc mulva tudnám biztosan
 26  4|            de alapjában véve, mégis csak közönséges, poézis nélkül
 27  4|      elhomályosult ajtaja egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes,
 28  4|         valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom)
 29  4|       nehézkesen megindult újra, de csak lassan, fontolgatva, mintha
 30  4|             kitalálnád–e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat,
 31  4|       ismered–e? Oh hogyne, hogyne! Csak gondolj vissza a kolostorbeli
 32  4|           Utazom Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán tovább menni
 33  4|             míg én, - hogy is írtuk csak az iskolai gyakorlatban? -
 34  5|            volt ilyen nagy úr, mert csak napokat evett. Az atyja
 35  5|             az esernyőáruló nénihez csak elvétve tévedt be egy–egy
 36  5|      meggörnyedt néptanítót:~ ~- Ni csak, te vagy csakugyan... Ej,
 37  5|    kávéházba mentek, ketten ehettek csak egy kiflit, mert pénz éppen
 38  5|             kiflit, mert pénz éppen csak ennyire jutott. Szép napok
 39  5| tudományokban. Nos, leányom, nyujts csak kezet a jövendőbeli tanítódnak!~ ~
 40  5|            enném, nem innám, mindig csak őt hallgatnám.~ ~Samut néha
 41  6|         szólította Gyorokyt, míg őt csak mintegy kegyelemképp nagyságolta.
 42  6|            reggeli galoppokra. Néha csak ebéd után tértek haza, néha
 43  6|           homlokon csókolta, a veje csak minden ötödik–hatodik nap
 44  6|           se tudta, hogy mit eszik, csak az öreg Sárosdy fintorgatta
 45  6|           hogy az öreg nagyságos úr csak tréfál...~ ~A kamarás, aki
 46  7|              magát. Mindenki tudja, csak épp maga dugja a fejét strucc
 47  7|          ház tudja, a cselédek is - csak maga nem. Jöjjön egyszer
 48  7|          lakásába. Az ebédnél egyre csak a feleségét nézte: a karcsu,
 49  7|          életét? Két éven át mindig csak azt leste, hogy egy reggel
 50  7|        lámpa körül, aztán egyszerre csak odavetődött a megyeház elé.
 51  7|       Jánostól.~ ~- Azt vélem, hogy csak most végeztek az ebéddel, -
 52  7|     emeletén lakott. A dúsgazdag úr csak passzióból szolgálta a vármegyét,
 53  7|      karjaiba hullik, míg én...? Én csak szegény nyomorult kutya
 54  7|       tekintetes főszolgabíró úrnak csak annyi ez, mintha egy szivarra
 55  8|      rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat
 56  8|           hitte, hogy a pacsirta is csak tízfelé ébred, elkeseredve
 57  8|            azt gondolta eddig, hogy csak az ifjúság bolondítására
 58  8|       háztartás gondjait és délután csak akkor feküdt le, ha a legutolsó
 59  8|          majd a flegmából...~ ~- Ha csak az kell, - mondta Klárika
 60  8|        nevét?~ ~- Miért? Az kellene csak, hogy magának megmondjam...
 61  8|           szerény, oly félénk, hogy csak a szemével mer szólni hozzám...~ ~-
 62  8|            megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, most
 63  8|          majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál akadályozta
 64  8|                    IV.~ ~A hadsegéd csak késő délután távozott s
 65  8|         semmit sem gondolt, mert én csak akkor álltam az ablakhoz,
 66  9|         keserves küzdelmekkel tudta csak fönntartani a háztartása
 67  9|             árú ékszer?... Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők
 68  9|                 A diadémod láttára? Csak nem kívánod, hogy az ékszereket
 69  9|            készpénzre váltjuk be... Csak nem reflektálsz talán arra,
 70  9|         megteszi!... A drága ékszer csak a Partichné fejedelmi arcvonásaihoz
 71  9|      drágaságokat megtartjuk, ismét csak ott vagyunk, ahol eddig:
 72  9|          boldognak érezzem magam... Csak addig szeretsz, míg semmiféle
 73 10|          ment, a színházban sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte
 74 10|             gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük, hogy
 75 10|         minden kisvárosban beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek
 76 10|              Én miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén
 77 10|           ki a leslyukon, mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát,
 78 10|             a nézőtérről még mindig csak a Steiner–gyerekek rakoncátlan
 79 11|        ilyeneket nem írhatok le, ha csak azt nem akarom, hogy mind
 80 11|        fogalmazná a leveleket. Irja csak tovább, meglássa, milyen
 81 12|                Ime, ez a keringő is csak azt bizonyítja, amit régen
 82 12|       valami külföldi attasé, talán csak zongoramester a mágnáskisasszonyok
 83 12|             vacsora előtt... Várjon csak a méltóságos úr, egyszerre
 84 12|           Budapesten van?~ ~- Igen, csak nézzetek föl kilenc felé.~ ~
 85 12|             már fiatal életében, de csak keveset látott olyat, amilyen
 86 12|            a lármás társaságot.~ ~- Csak üljetek le, majd szép sorjában,
 87 12|           értékes pénzdarabra. Ő is csak tőlem félt, mert ő is észrevette,
 88 12|      vetélykedés. Háromfelé egyszer csak úgy rémlett előttem, hogy
 89 12|             a gazdagabb, mert nekem csak két krajcárom van.~ ~- Hát
 90 12|        festő álmodozva szólott:~ ~- Csak már kidobtak volna bennünket...~ ~
 91 12|            és öt óra közt egyszerre csak így szóltam Drávaihoz:~ ~-
 92 13|               Hív szolgám, olvassad csak el fennszóval: mit közöl
 93 13|       Amália szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit szeretek,
 94 13|           világon... De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek...
 95 13|         szólott nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed
 96 13|         mily kérdés!... Ha Felséged csak egyszerü földmíves lenne,
 97 13|      Alávaló hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, míg ezek az
 98 13|          sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja begyógyítani, -
 99 13|               A királykisasszony is csak olyan asszony, mint a többi...
100 13|           valamivel, mint manapság, csak kerek három hét múlva ért
101 14|         leányok, akik a banknak még csak a táján se jártak, közelről
102 14|        összeszólalkozás történetét, csak a jó Heinrichné mondotta
103 14|               hiszen utóvégre mégis csak a följebbvalója... hátha
104 14|          előírt fizetést, fájdalom, csak akkor fogja elérni...~ ~
105 14|          Gyulának...~ ~- Jesszusom, csak nem? - kacagott föl a szépasszony
106 14|            leányokat, akik jóformán csak akkor öltözködnek, ha vendég
107 14|            szólott:~ ~- Lássa, hogy csak nálunk volt a legjobb dolga...~ ~
108 14|             feleségül kérés azonban csak tréfa volt... én legalább
109 15|         mondta olyan hangon, mintha csak az imént váltunk volna el
110 15|             jó asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban
111 15|            a régi jó idők emlékére, csak néha fordult oda a feleségéhez,
112 15|           hát én tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a
113 15|          földre terített plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tűntek
114 15|       sietni, mert nem kapunk mást, csak csirkecsontot...~ ~Az asszony
115 15|             ez? Úgy éreztem, mintha csak álmomban láttam volna a