Rész

 1  1|            jól mulat...~ ~A doktor, mikor távozóban kezet csókolt,
 2  1|    veszedelem elszállt a levegőből, mikor egyszerre...~ ~Nem a férj
 3  1|           éli a világát... Tudod–e, mikor a kis Edinger Micinek fensztereztél,
 4  1|       pajkosan koccintott vele.~ ~- Mikor is volt a lakodalom?~ ~-
 5  1|             Német nagyot sóhajtott, mikor az utcasarkon befordultak.~ ~ ~ ~
 6  2|              A Margitszigeten volt, mikor az öreg Balló ötvenéves
 7  2|          fordult Bossányi felé.~ ~- Mikor hallott hírt a kis Malajthyné
 8  2|             Azon a májusi hajnalon, mikor önök a palotai csárdában
 9  2|           kiáltotta, - ne szundíts, mikor mulató emberek vannak az
10  4|        ismerősnek tetszett előttem. Mikor Andort, aki éppen leszállni
11  4|     névestéjének második négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen,
12  5|            adomákat a régi időkből, mikor atyjával együtt kóboroltak
13  5|    elviselhetetlenek voltak előtte, mikor az Andrássy–útra gondolt.
14  5|             a vasárnapi ozsonnákra, mikor a világos, ibolyaillatu
15  5|         minden tájékáról.~ ~Margit, mikor a bécsi úrnak, aki atyja
16  5|           arra a szenzációs esetre, mikor az Alster Emil és Tsa cég
17  5|            be egynéhány év alatt.~ ~Mikor az Alster Emil és Tsa cég
18  5|           Samu így szólott magában, mikor a legbelső irodában forgatta
19  5|          Kilenc év nem nagy idő, de mikor egy délben az ajtaján kopogtattak
20  6|             vejével és a leányával. Mikor a katonai liferálások mezejéről
21  6|         keserűsége feltámadt benne, mikor a veje, vagy a leánya észrevétették
22  6|          Parvenü eredete föllázadt, mikor az inas méltóságos úrnak
23  6|        asszony nem hagyta meg, hogy mikor tér haza?~ ~- Nem, nagyságos
24  6|            Istene; a kamarás pedig, mikor egyedül maradtak, dühtől
25  6|       Sárosdy fintorgatta az orrát, mikor a levesét kanalazni kezdte.~ ~-
26  6|            haladt le a lépcsőkön, s mikor a szobája ajtaját bezárta
27  7|            akkor lépett az udvarba, mikor a tollnokné ezt kiáltotta
28  7|             Mi szél hozta most ide, mikor minden jóravaló férfiu kéglit
29  8|                                I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves
30  8|           levelezések hangulatát... Mikor a templom színes mécseit,
31  8|  tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés,
32  8|             a garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta
33  8|         komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig sohasem látott csipkés
34  8|  zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy
35  8| takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, -
36  8|           öt közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén
37  8|          csuda, ha bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~-
38  8|             hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...Mondja
39  8|             késő délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét
40  8|         gondolhatott Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~
41  8|           akkor álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~-
42  9|          gorombasággal válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy lármával
43  9|           szólott:~ ~- Jőjj be...~ ~Mikor a szoba ajtaja bezárult
44  9|  Képzelheted, hogyan éreztem magam, mikor a kávéházban a nyertes sorsjegy
45  9|         hűtelenné legyen hozzá...~ ~Mikor a mámor első rohamán túlestek,
46  9|                kérdezte az asszony, mikor a cseléd után a konyhaajtót
47  9|            az ölébe telepedett.~ ~- Mikor kapod meg a pénzt? - kérdezte
48 10|          fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt
49 10|              hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - mondotta Sz.
50 11|     városligeti arénában, s később, mikor egy ligeti korcsmában együtt
51 11|             lebzseltem a nyáron át. Mikor délutánonként a puskámmal
52 11|            nagyszakállu ácslegényt. Mikor az ácslegényt katonának
53 11|      diópálinkát és szivart hozott. Mikor a szivart meggyujtottam,
54 11|           reménybeli boldogságáról. Mikor a levelet egy félóra mulva
55 11|             láttam életemben. Néha (mikor a szivarok fogyófélben voltak)
56 11|       hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~Mikor az elbeszélést bevégeztem,
57 11|      ugyanegy házban lakott velünk, mikor én a politechnikumról hazalátogattam
58 11|           fiatalember menyasszonya. Mikor estefelé a hátulsó udvar
59 11|               Mit szólhattam volna, mikor a kisleány ennyire könyörgött?
60 11|      megnyitni a lelkem előtt...”~ ~Mikor a levelet felolvastam, Anica
61 11|          nővér is megengedte volna, mikor magát a kolostorban nevelték...~ ~
62 11|        dobtuk be a levélszekrénybe. Mikor a finom, könnyed kis levél
63 11|            velem irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés ellen tiltakozni
64 11|          világoskék plüss–dobozban. Mikor reggel felé hazamentünk,
65 12|              A Clairette-keringő.~ ~Mikor hajnalfelé, hogy Gézát már
66 12|            urat vagy az életrajzát. Mikor később zöld chartreuset
67 12|         nézzetek föl kilenc felé.~ ~Mikor kilenckor az ügyvéd gránátposztós
68 12|       Clairette–keringő szerzője.~ ~Mikor tíz felé az előszoba villamos
69 12|             dohányzószalon ajtaját. Mikor az ismeretlen vendég a küszöbre
70 12|            ah, hogy dobog a szívem, mikor rágondolok, - a huszas hamis
71 13|       keblére, unottan így szólott, mikor királyi atyja a nagy szerencsét
72 13|            de a dacos kis hercegnő, mikor másnap délben megint kibocsátották,
73 13|        pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor esténként fényes termében
74 13|           nem evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek
75 13|      papiremberek boldogok lesznek, mikor magam meg elsorvadok a búbánattól?!~ ~
76 13|        végig a skót király levelét, mikor az udvarmester alázatosan
77 13|       rhetor, az udvari könyvtáros. Mikor mindannyian együtt voltak,
78 14|            hat esztendő óta Sós úr. Mikor Szombathelyről Budapestre
79 14|           csinált...~ ~Az igazgató, mikor utóbb vacsorára hazatért,
80 14|     szivarra gyujtott, utóbb pedig, mikor az előszoba csöngettyűjét
81 14|           kiállításon... Emlékszik, mikor libákkal és pávákkal firkálta
82 14|        oktogon sarkán... Emlékszik, mikor a Feuillet regényeit felolvasta...
83 14|         alakjaira?... És tudja még, mikor legelőször szerelmet vallott?...
84 14|         előtt... És emlékszik arra, mikor feleségül kért és azt ígérte,
85 14|       megyek?... És lássa, akkor... mikor a templomból kijöttem...
86 15|           uszodai hideg fürdő után, mikor a kis parti hajót kötelességszerűleg
87 15|          fordult oda a feleségéhez, mikor bort kellett önteni az asszony
88 15|             a zöld platánok között, mikor a Karolina–udvar felől a
89 15|   négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zúgó erdők, kopogó harkályok,
90 15|            e nyomorult földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál utolértük
91 15|           Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel értünk,