Rész

 1  1|            A történet.~ ~Freywald úr a délutáni vonattal Bécsbe
 2  1|     fiatalasszonyt, egy szakállas úr, ki sarkig érő gérokkot
 3  1|                Talán földid ez az úr?~ ~Vas Laci meghajolt.~ ~-
 4  1|         egy idegen, lapátszakállu úr karján. Örömmel szaladok
 5  1|         szavakkal fordul a kísérő úr felé:~ ~- Que me veut–il,
 6  1|       hercegnő... A lapátszakállu úr is bámulva tekint rám, s
 7  2|            válaszolt a kotelettes úr barátságosan, - ismerem
 8  2|          ajánlom, dobjuk sutba az úr cimet. Ti sem vagytok különb
 9  3|            mint én, vagy a tanító úr, vagy mások, akik a földön
10  4|    dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban mit sem törődött
11  5|         hozzá:~ ~- Tudom, Gärtner úr, hogy az ég önt bőven megáldotta
12  5|    magában:~ ~- Oh, ha olyan nagy úr lehetnék valaha, hogy minden
13  5|          De ő nem volt ilyen nagy úr, mert csak napokat evett.
14  5|        ismerősen nézett rá. Ez az úr Alster Emil volt, aki fiatal
15  5|         nem mesélt semmit. Alster úr mondott el adomákat a régi
16  5|         Mielőtt fölkeltek, Alster úr csöngetett a szobaleánynak.~ ~-
17  5|         vállát is átfogta. Alster úr átölelte a leányt és ezt
18  6|        veje, Gyoroky Emil kamarás úr ő méltósága a feleségével
19  6|         így rendezték be: az öreg úr Gyorokyéknél ebédelt, az
20  6|          haza?~ ~- Nem, nagyságos úr.~ ~- Akkor tálaljanak nekem
21  6|        irtózott.~ ~- A méltóságos úr meg fogja keserülni ezt
22  6|         charlatán... A méltóságos úr lehet, hogy a hideg levest
23  6|            hogy az öreg nagyságos úr csak tréfál...~ ~A kamarás,
24  6| elmosolyodott...~ ~- A méltóságos úr meg fog pukkadni, - mondta,
25  7|  megrendülve.~ ~- Magát, tisztelt úr, magát. Mindenki tudja,
26  7|           tekintetes főszolgabíró úr? - kérdezte a pöfékelő Tóth
27  7|      emeletén lakott. A dúsgazdag úr csak passzióból szolgálta
28  7|           tekintetes főszolgabíró úr? - kérdezte az előszobában
29  7|         perc mulva a főszolgabíró úr barátságos ebédlőjének ajtajában
30  7|           Tekintetes főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom.
31  7|           tekintetes főszolgabíró úr hozzánk jár, amíg én a hivatalban
32  8|      mellette egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta
33  8|     bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának találta,
34  8|          az emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta, hogy
35  8| közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén hazatért,
36  8|          megzavarom... A fenséges úr akaratából történik, aki
37  8|          az élettől... A fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba
38  9|     lármával fölnyílott, s Cserna úr, a ház feje tünt föl váratlanul
39  9|    megpukkadni? - kérdezte Cserna úr ijedten.~ ~- Azért, mert
40  9|      holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~Cserna
41 10|   színházi titkárt.~ ~- Hallja az úr, - mondta neki sötéten, -
42 10|          frányát? - szólott Csapó úr türelmetlenül. - A darabok
43 10|       húsz krajcár.~ ~- Hallja az úr, - szólt Pataky János habozva, -
44 10|          amikor hó esik...~ ~- Az úr ki fogja nyomatni a színlapokat, -
45 10|  toalettjeit igazítja - Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái),
46 10|     cédulák fekete számai... Maga úr, a súgó, öt perccel félhét
47 10|        mosolygó emberkére.~ ~Grün úr alázatosan vigyorog.~ ~-
48 10|          zálogházból... a Steiner úr üzletéből... Előadás után
49 10|           az ékszereket a Steiner úr lakására...~ ~Sz. Pataky
50 11|        együtt vacsoráltunk, Gyuri úr elmesélte, hogy két hónap
51 11|  mindezeket elolvassa...~ ~Albert úr azonban, mint a folytatásból
52 12|          Várjon csak a méltóságos úr, egyszerre kiszedem a nyelvem
53 12|         Itt a kottája, méltóságos úr, éppen hazaviszi a kisbőgős.~ ~
54 12|    megmaradt amellett, hogy Croce úr francia attasé. Minthogy
55 12|        vagyis szerzői néven Croce úr, a Clairette–valcer szerzője...~ ~
56 12|          küszöbén. A vörös–sapkás úr egy fehér márványasztalt
57 12|   kérdezte kissé ostobán.~ ~Croce úr udvariasan meghajolt.~ ~-
58 12|           a háta mögé állt, Croce úr pedig egy vértanu szelídségével
59 12|           volt kis kabát, s Croce úr ingujjban állt a megdöbbent
60 12|           ki a télikabátot, Croce úr pedig néhány pohár bor után
61 12|        Leültem, - folytatta Croce úr, - és a kávéból csakhamar
62 12|       lábaimtól?~ ~- Nos?~ ~Croce úr most izgatottan emelte föl
63 12|          óráig, - folytatta Croce úr, - eredménytelen maradt
64 12|         tiszteletdíját...~ ~Croce úr mosolyogva hajolt meg:~ ~-
65 12|         mint egy sündisznó. Croce úr pedig fölemelte a poharát
66 13|           így, nemhogy a felséges úr termeibe...~ ~A vén peregrinus
67 13|      belépett hozzá.~ ~- Felséges úr, - mondta Hoys–Hopp gróf
68 14|      kisasszony ingerkedve.~ ~Sós úr együgyü és elkeseredett
69 14|       lakott hat esztendő óta Sós úr. Mikor Szombathelyről Budapestre
70 14|    kérdéssel halmozták el, és Sós úr még aznap este elfoglalhatta
71 14|          fiatal földijüket és Sós úr esténként híven referált
72 14|    személyiségeket, akiknek a Sós úr életében részük volt; Salamont,
73 14|    ijedten elhallgatott. Heinrich úr és a leányok megdöbbenve
74 14|           bosszút forral...~ ~Sós úr, bár később rohamosan előrehaladt
75 14|          szerint taposhatta a Sós úr hevülékeny szívét. A szülők
76 14|         hála, biztosítva van. Sós úr később maga is kijelentette,
77 14|         Erzsike kisasszony.~ ~Sós úr, mint föntebb már megírtuk,
78 14|          Salamon Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához,
79 14|     leánya számára... És Heinrich úr az ijesztően sápadt fiatalembert
80 14|           helyében lenne...~ ~Sós úr köszönés nélkül elrohant, -
81 14|    Parancsolatjára,- mondotta Sós úr, aki időközben egészen csinos
82 14|     kopogtatott valaki és Salamon úr vidáman így szólott:~ ~-
83 14|        szólott:~ ~- Szabad!~ ~Sós úr szenzációs redingot–kabátot,
84 14|          téli esték, melyeken Sós úr legendás türelemmel benzinezte
85 14|         egyszer meghódít...~ ~Sós úr azonban mély tisztelettel
86 14|          igazi művészből...~ ~Sós úr, aki utóbb belemelegedett
87 14|           mosolygott rá, hogy Sós úr lesütötte a szemét. És Erzsike
88 14|  melankólikusan elhallgatott, Sós úr pedig alázatosan így felelt:~ ~-
89 14|               És miközben Salamon úr lépései ismét az ebédlő
90 15|         fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits úr fitymálva húzta félre a