Rész

 1  1|     kettősben vacsorál ma Bécsben... Én egészen egyszerü ruhát veszek
 2  1|           naccsága, majd fölakasztom én...~ ~A vendégek közül egy–
 3  1|         megyünk.~ ~- Ne félts engem, én megülök a kocsis mellett.
 4  1|            Hagyd Miska, jobban értek én ahhoz...~ ~A komfortábli
 5  1|    szakasztottan olyan volt, mint az én régi pajtásom felesége és
 6  3|              kurjongatni szeretne... Én is ilyenformán vagyok, mint
 7  3|        érteni öngyilkosságom okát, - én igyekszem, hogy megmagyarázzam.
 8  3|        kezébe a töltött fegyvert. Az én motivumaimat, kedves Miklós
 9  3|          Nekem is voltak kalandjaim, én is ittam teát egy–egy szőnyeges
10  3|             egy szőnyeges fészekben, én is adtam forintos borravalót
11  3|            ölő mérget a kezébe adta, én csak az olvasmányaimból
12  3|     hancuroztak a szederfás udvaron, én a legfurcsább dolgokon törtem
13  3|         mennyországba kerüljön, mint én, vagy a tanító úr, vagy
14  3|  gondolkoztam ezen a dolgon, mert az én hitem szerint a Burkusnak
15  3|              mint az embereknek. Óh, én tudtam, hogy van lelke!
16  3| objektivebben ezzel a tárggyal, mint én, a tizennyolc éves kamasz,
17  3|            teszed, hiszen nem vagyok én sajnálatra méltó... Azt
18  4|        megtörténik, de ami eddig, az én egész közönséges életem
19  4|       kisasszonynak jó napot kívánt. Én természetesen megbillentettem
20  4|          azonban mit sem törődött az én látszólagos közönyömmel,
21  4|            fiúkhoz való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki
22  4|              agglegény–anyag van. Az én öregségemben nem a női szeretet
23  4|              az éjjeli szekrényemre. Én és Brigitta asszony - a
24  4|               A kezem után nyúlt, de én ijedten dugtam el mindkettőt,
25  4|                  Hát nem tudod, hogy én tavaly férjhez mentem?~ ~-
26  4|    Mosolyogva - hiszen te ismered az én borzasztó mosolyomat! -
27  4|          mindig ébren van, s hogy az én kolostorbeli szomszédságomat
28  4|          leánynak már férje van, míg én, - hogy is írtuk csak az
29  4|          iskolai gyakorlatban? - míg én egyedül bolyongok az élet
30  5|                   Ime, Samuka, ez az én kis leányom, aki szép és
31  5|         Milyen rettentő végzet, hogy én gumiszagu könyvtárakban,
32  5|               Bolond dolog volna, ha én még egyszer napokat ehetném
33  6|                 Előkelő gentleman az én pénzemért; no iszen várj.
34  6|          várj. Majd megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni
35  6|              a hideg levest szereti, én azonban a paraszt izlésemmel
36  6|             Ha maga miatt nem is, de én miattam, aki nem szoktam
37  7|    főszolgabíró úr hozzánk jár, amíg én a hivatalban körmölök...
38  7|   szerelmesen a karjaiba hullik, míg én...? Én csak szegény nyomorult
39  7|          karjaiba hullik, míg én...? Én csak szegény nyomorult kutya
40  7|            szokatlan lesz? Egyébként én azt sem bánom, ha maga jónak
41  8|           tizennyolc esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni róla
42  8|       lakásában... Ő is egyedül van, én is egyedül vagyok - oly
43  8|             semmit sem gondolt, mert én csak akkor álltam az ablakhoz,
44 10|             Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden
45 10|          közömbösen vállat vont.~ ~- Én miattam jubilálhat, csak
46 10|     kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis boldog vagyok, hogy
47 10|            üzletéből... Előadás után én fogom visszavinni az ékszereket
48 11|        szögezte rám csillogó szemét, én pedig elmondtam neki a szerelmi
49 11|     percnyire lakott a székvárostól, én pedig mint vakációzó diák,
50 11|          nagyszakállu ácslegény után én vagyok a század legkülönb
51 11|          olvasott.~ ~Azontúl naponta én írtam az Albert szerelmes
52 11|          házban lakott velünk, mikor én a politechnikumról hazalátogattam
53 11|            Istenem, hogyan is lépjek én ebbe a különös Tündérországba?
54 11|             bolondot írnék, - de meg én, ha kerékbe törnek, sem
55 11|            hogyan képzeli maga, hogy én egy szép leány nevében levelezzek
56 11|                   Mindegy az, hiszen én a saját írásommal küldöm
57 11|    kiváncsian hajlott a vállamon át, én ilyeneket firkáltam az innen–
58 11|      fogalmazványait, Anica pedig az én rapszódiáimat rendezgeti
59 12|            lehet kapucinert kapni és én sanda irigységgel kóboroltam
60 12|      magamban: Gyalázat, hogy csupán én legyek kizárva minden földi
61 12|           mert ő is észrevette, hogy én szemet vetettem a bitangban
62 12|         szólt bennem: Böjtöld ki! És én kezembe fogtam megint az
63 12|           Hát miből fizetünk?~ ~- Ha én tudnám...~ ~Rezignáltan
64 12|                 Ideadta a ceruzát és én dúdolgatni kezdtem a Clairette–
65 12|         kótaolvasáshoz. E keringőnek én vagyok a szerzője és a tulajdonjogot
66 13|             aki öt ország ura...~ ~- Én miattam száz ország ura
67 13|       hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~-
68 13|              miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem akarom
69 13|            hited szerint: hogy állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~
70 13|               az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~Hoys–Hopp gróf
71 13|             a szíved sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja
72 13|            az igazat megmondaná...~ ~Én tehát készítettem számodra
73 13|        hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek,
74 14|     legelőször szerelmet vallott?... Én az Ella kabátját steppeltem
75 14|              a fiatalkori regénye... én együgyűen azt vettem a fejembe,
76 14|           azonban csak tréfa volt... én legalább sohse mertem volna
77 15|              vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve
78 15|         azért nem nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében.
79 15|               szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és így semmi
80 15|       őnagysága miképpen viselkedik? Én tőlem ugyan azzal kacérkodhatik,
81 15|           maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze csak
82 15|         szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak
83 15|      bakonybéli apátság tornyát, bár én nem igen láttam mást, mint
84 15|            bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a lelkét.
85 15|              ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet,