Rész

 1  1|        cigarettre.~ ~- Egyszerűbb volna, - szólt, - ha holnap délben
 2  1|        lámpák mintha megritkultak volna, itt–ott egy kis szatócsüzlet
 3  1|        talán ebbe is beleegyezett volna, de Német leakasztotta a
 4  1|          intett, mintha így szólt volna: “Tetszel nekem!” Hej, fiúk,
 5  1|          Hej, fiúk, ha nem néztem volna, hogy a legjobb barátom
 6  2|      mintsem éppen szükséges lett volna.~ ~A bonvivant fölemelte
 7  2|     vezetné, ha még addig életben volna.~ ~- És nem lesz életben?~ ~-
 8  2|     mintha egy vékony húr pattant volna el valahol.~ ~A prezumtiv
 9  2|        emlékszem, mintha szó lett volna arról, hogy megölöd.~ ~-
10  3|        asszonyi grácia nem hatott volna rám annyira, mint a többi
11  3|             mintha tegnap történt volna, úgy az eszemben maradt -
12  3| fordította rám, mintha ezt mondta volna: Értelek, kis gazdám és
13  3|    húszesztendős álomból ébredtem volna föl. Reggel nehéz fejjel
14  3|          vagy kétségbeesetté tett volna. Szó sincs róla. Mint egy
15  3|      teámat főztem. Föl szerettem volna kiáltani örömömben s bámulva
16  3|          nagyon sok pezsgőt ittam volna: be vagyok csípve attól
17  3|        után végre légyottot adott volna egy bájos teremtés, akinek
18  4|      utazó leánynak bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén–Gálosdon,
19  4|        dolog nagyon is a terhemre volna, holott a valóságban - gondolhatod -
20  4|      mondom, de ő, mielőtt felelt volna, finoman szembe mosolygott
21  4|  kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok távozta
22  4|          még ma reggel nem lettem volna arra képes, hogy ilyen édes
23  4|     készítettem, maga is elborult volna erre a gondolatra, a vonat
24  4|          fölött töprenkednék: nem volna–e okosabb dolog megállani?~ ~
25  4|  ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem volna fölkiáltani: “Csaló, csaló,
26  5|      tanító volt és jobb szerette volna, ha a fiából kereskedő vagy
27  5|       emberré lett. Ki ne ismerte volna az Alster nagy banküzletének
28  5|           a Margit atyját. Ha nem volna egyebe a rajta levő szoknyánál,
29  5|        írásokat:~ ~- Bolond dolog volna, ha én még egyszer napokat
30  5|           igazán nehezen ismertem volna föl...~ ~Margit leült, haja
31  5|        hogy szeretem... Elmondtam volna kilenc év előtt, de akkor
32  7|     valamely végzetes baj történt volna. Szalóky ebéd után megcsókolta
33  7|         elkergetik. És mit is ért volna azzal, ha csakugyan elkergeti?
34  7|           is mellének szögezhette volna a revolvert; hiszen egy
35  7|        hiszen egy napig se tudott volna élni a szépséges felesége
36  7|        parlamentbe is bejuthatott volna, de ő vidéki kiskirályságát
37  8|           és most sírni szeretett volna arra a furcsa gondolatra,
38  8|  fáradalmait... Kacagni szeretett volna arra a gondolatra, hogy
39  8|      ugyancsak a szemébe nevetett volna annak, aki vörös léniás
40  8|       vasárnapi kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb részleteket.
41  8|          Klárika, - időm sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam.
42  8|         udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám tehát mindjárt megértette,
43  8|        tette hozzá kacérul) az se volna csuda, ha bolondot tennék,
44  8|       különben nem szégyenítettél volna meg ennyire...~ ~- De hiszen
45  9|       velök. Igen, ha rossz akart volna lenni, de Csernáné szerette
46  9|           inkább százszor meghalt volna, semhogy még gondolatban
47  9|      elhúzódott tőle.~ ~- Egyszer volna alkalmam, hogy tisztességes
48 10|     lelkesedtek úgy, ahogy illett volna... Húsz–huszonöt forint
49 10|      Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbítják
50 11|           emberre nem találhattál volna, ha tizenkét vármegyét összejársz.
51 11|      szerelmi ügyeiben. Ha láttad volna, micsoda leveleket írtam
52 11|         egyszerüen térdreborultál volna előttem. Naca bizonyos meggyőződéssel
53 11|         vagy Vajda Péter sem írta volna meg különben.~ ~Harmadnap
54 11|       jóságáért!~ ~Mit szólhattam volna, mikor a kisleány ennyire
55 11|        kedves nővér is megengedte volna, mikor magát a kolostorban
56 12|     színész volt, aligha írhatott volna regényes apród–történeteket,
57 12|      udvari poéta sem cselekedett volna okosan, ha csőszöket és
58 12|    szólott:~ ~- Csak már kidobtak volna bennünket...~ ~Ekkor - hajnali
59 13|     szerint fölöttébb könnyű lett volna az érdekes kis szerelmi
60 13|         filigrán és bájos is lett volna különben, aligha számíthatott
61 13|           túláradó szívvel borult volna a hatalmas uralkodó keblére,
62 13|  nyugovóra tért, szívesen cserélt volna a legutolsó apróddal is,
63 13|    szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit szeretek, maga
64 13|          a világért föl nem vette volna a szemét a király selyemszalagos
65 13|          Themistokles korában élt volna, - szólott érces hangon, -
66 13|           Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy nap -
67 13|  pápaszemet az orrára illesztette volna, így szólott a szolgálattévő
68 14|       inkább százezerszer meghalt volna, semmint a földijei előtt
69 14|              talán mégsem kellett volna... hiszen utóvégre mégis
70 14|              Hogy is gondolhattam volna komolyan arra, hogy a nagyságos
71 14|          én legalább sohse mertem volna komolyan gondolni reá...~ ~-
72 15|      mintha csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi
73 15|          mintha ezer mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~
74 15|       mintha csak álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az
75 15|         de még mielőtt szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette