Rész

 1  1|              Két és háromnegyed órája már, hogy a szalmaözvegység
 2  1|          körültáncolta a kis szalont, már előre érezve a pompás kaland
 3  1|           fejemmel, de nem bánom most már...~ ~Német szép fiú volt
 4  1|            hajoltak egymáshoz, az óra már tíz felé járt... A másik
 5  1|             volt a lakodalom?~ ~- Oh, már két esztendeje...~ ~- És
 6  1|            női zenekar tagjai azonban már nem ültek fenn a büszke
 7  1|         barátom felesége!...~ ~Másnap már kora délután elvégeztem
 8  2|             utolsó üveg badacsonyinál már gyürkőzni kezdett.~ ~- Belekötök
 9  2|        botrányt itt a világ előtt. Ha már mindenáron kezdeni akar
10  2|              A fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt, a
11  2|                A terrászon alig égett már néhány lámpa.~ ~A hotel–
12  2|               Az asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült a régi
13  2|            virágágyak mentén, feltünt már egynéhány kertészlegény,
14  3| elhatározásomat érthetővé tegyem...~ ~Már hatéves koromban konstatálták
15  4|               mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével
16  4|       kisasszony! De így! Innen–onnan már azt kell hinnem, hogy bennem
17  4|               valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom)
18  4|               után:~ ~- Oh, hiszen mi már ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem
19  4|           hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már ismerem önt!~ ~Amíg a felesége
20  4|           bánt, hogy ennek a leánynak már férje van, míg én, - hogy
21  5|            vagy iparos válik. De Samu már gimnazista korában oroszlánkörmöket
22  5|             Az Alster–cég igérvényeit már több izben szerencsésen
23  5|               fájdalom, a jó Isten ma már nem kedveli a népmesei motívumokat.
24  5|      vitorlázó gőzhajón.~ ~Oh, Samuka már ebben az időben nem evett
25  5|               rácsos raktárokon belül már olyanfélét is suttogtak,
26  5|              elhagyatva áll itt, most már térdre borulhatok ön előtt
27  6|            kamaráshoz.~ ~A nábob, aki már megszokta, hogy semmibe
28  6|             aki nemes gondolkozásának már annyi jelét adta, ismét
29  7|              mintagazdaság volt. Gály már a parlamentbe is bejuthatott
30  7|          mindegy, akárhogy volt, most már örökre vége... Mondjon hát
31  7|             lépcsőin... Öt perc mulva már otthon volt a saját lakásán,
32  8|          rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, most már nem használ
33  8|                Most már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~
34  8|              történt mindez - és most már mindörökké így lesz–e? Klárikának
35  8|         Kilenc óra, uram, a kőmívesek már másodszor reggeliztek...~ ~
36  8|            némán néztük egymást, most már mindenféle jelekkel közli
37  8|        maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne...
38  8|               dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek vége...~ ~Ádám
39  8|                 s a következő percben már előttük ütötte össze a sarkantyúit
40  9|        felesége szemét, miközben most már az asszony is elsápadt a
41  9|            koronás főnyereményt... Ez már oly bizonyos, mint a kétszer
42  9|        meresztették a szemüket a most már kincset jelentő okiratra,
43  9|             az ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük a forgalomból...
44 10|         szerencsétlen színtársulatra, már–már úgy volt, hogy a külvárosi
45 10|     szerencsétlen színtársulatra, már–már úgy volt, hogy a külvárosi
46 10|            türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt
47 10|               ne bánja... Május végén már nem lelkesednek a kisvárosban...
48 10|               írta Sz. Pataky János - már előre megérezte a negyvennyolcas
49 10|            mely poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár
50 10|        zenekarból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak
51 10|     jegyszedőnek semmi dolga többé... Már negyednyolc, a mutató már
52 10|             Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen
53 11|              szépen tud írni, és most már ő is megismerné, ha más
54 12|          Mikor hajnalfelé, hogy Gézát már a századik felköszöntőben
55 12|              alul... Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~- Hát hogy
56 12|         doktor sok télikabátot látott már fiatal életében, de csak
57 12|            kiáltott föl meglepetve, - már megint ez az átkozott szórakozottság...
58 12|           álmodozva szólott:~ ~- Csak már kidobtak volna bennünket...~ ~
59 13|             hogy mire a hold megújul, már szerelmesen oda fog simulni
60 13|             vizsgálta az eget, melyen már halavány csillagocskák bujtak
61 13|               bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó borította
62 14|               azt hiszem, elmegy most már a kedve attól, hogy velem
63 14|        tetszett (a ripsz–garniturából már kibújt a tengeri–fű), hanem
64 14|                  Sós úr, mint föntebb már megírtuk, alaposan ráijesztett
65 14|                                 II.~ ~Már tavasz felé járt, közgyűlés
66 14|         szólott:~ ~- Úgy hallom, hogy már ismeri a feleségemet, -
67 14|               megnőttek... és Karolin már pompás tájképet állított
68 14|         engedetlen gyermek volt... de már akkor is sok volt benne
69 15|     legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár korában
70 15|            lesznek valahol... Katának már régi óhajtása, hogy a Kinizsi–
71 15|            várudvarra, a szép asszony már illedelmes távolban állt
72 15|               boldogságát. Érted most már, hogy miért tűröm, ha udvarolnak