Rész

 1  1|         lakására. A doktor barátnője azt írta egy aranyos névjegyen,
 2  1|            baj lesz...~ ~- Hát talán azt akarja, hogy ne a feleségének
 3  1|            jó vidéki szokás szerint, azt proponálta, hogy az asztaltól
 4  2|       ostobaság. Arról van szó, hogy azt a portepés egypúput megöljem!...~ ~-
 5  2|              asztalra könyökölt.~ ~- Azt a leányt, - mondotta hangosan,
 6  2|          tizenegy óra táján Bossányi azt a szándékát fejezte ki,
 7  2|    kisérjenek haza. Ha egyedül lesz, azt teheti, ami magának tetszik.~ ~-
 8  2|         üvegfal mellett, erőszakosan azt akarta elhitetni, hogy Bonaparte
 9  2|              nem vagyok alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba az
10  3|        egyetlen igazi jóakaróm volt, azt hiszi, hogy utolsó pillanataimat
11  3|             hogy gyorsabban fussa be azt a néhány hátralevő kilométert...~ ~
12  3|              megmagyarázzam. A világ azt fogja hirdetni, hogy bolond
13  3|         motivumai kissé szokatlanok; azt hiszem, hogy ennyi az egész.
14  3|         hiszem, hogy ennyi az egész. Azt megengedem, hogy ilyesmiért
15  3|        bolond vagy idegbajos lennék, azt tagadom. Oh, erről szó sincs!
16  3|           banális forrásokból fakad, azt mindnyájan tudjuk. A nyomor,
17  3|            sohase voltam, amivel nem azt akarom mondani, hogy az
18  3|           nótáiban örömet találok... Azt a spleent, mely egy–egy
19  3|              magamat? Nehogy maga is azt gondolja, kedves Miklós
20  3|            nappalomat együtt töltöm. Azt hiszem, hogy a szerelem
21  3|         dolgát, meghagyva szívünkben azt a naiv örömet, hogy mindenki
22  3|        vagyok én sajnálatra méltó... Azt mondanám, hogy inkább irigyelj,
23  3|             hogy a viszontlátásig–e: azt csak öt perc mulva tudnám
24  4|             ide, az Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő
25  4|           igen illett észrevennem. Ő azt hiszem, nem is látta, hogy
26  4|              kihez van szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesujtó
27  4|              De így! Innen–onnan már azt kell hinnem, hogy bennem
28  4|     Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem
29  5|            nem bolondság... De mégis azt tanácsolom önnek, hogy Sámuelt
30  5|          asszonyom, kilenc éve várom azt a napot, amelyen megvallhatom,
31  6|            és vigye ki a tányérokat. Azt hiszem, látja, hogy az öreg
32  7|              Két éven át mindig csak azt leste, hogy egy reggel föl
33  7|          pöfékelő Tóth Jánostól.~ ~- Azt vélem, hogy csak most végeztek
34  7|         szokatlan lesz? Egyébként én azt sem bánom, ha maga jónak
35  8|          Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi
36  8|               aki mindeddig komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is
37  8|        tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, hogy csak
38  8|    gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt a nagy huszárt?~ ~- Melyik
39  8|                   Történetünk elején azt mondtuk: Ádám mint sötét
40  8|      fölengedett.~ ~- Igazán szereti azt az embert? - kérdezte Klárikától
41  9|            számát megpillantottam... Azt hittem, összeesem az örömtől,
42  9|      egyetlen fillérnyi adósság sem; azt hiszem, hogy meg lehetünk
43  9|         meghatottan így szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy a gőgös Partichné
44  9|              akarsz velük tenni?~ ~- Azt hiszem, mondtam az imént,
45  9|              diadém...~ ~- Ki mondta azt, hogy csúnya vagy?~ ~- Oh,
46 10|         gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük, hogy nyílt
47 10|      jubileumomat?~ ~- A jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek
48 11|              utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának, hogy
49 11|        Lángoló sorokkal festettem le azt a hatalmas szerelmet, amelyet
50 11|              nem írhatok le, ha csak azt nem akarom, hogy mind a
51 12|            Ime, ez a keringő is csak azt bizonyítja, amit régen mondok:
52 12|             is meg tudná konstruálni azt a művészt, akinek szívéből
53 12|           messze járok a valóságtól. Azt hiszem, fiatal ember, aki
54 12|         bizalmaskodik. Hogy francia, azt talán mondanom sem kell,
55 12| elfelejtették a Clairette-valcert és azt a titokzatos idegent, aki
56 13|           fejét.~ ~- Nem kell neked, azt mondod... De hiszen ez lehetetlen,
57 13|            hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~- És miért
58 13|           sajátkezűleg megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi
59 13|        elgondolkodva.~ ~- Hiszen, ha azt tudnám!... De nincs senki,
60 13|          hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, míg ezek az igazat
61 13|             öregember várakozik, aki azt állítja, hogy be tudná gyógyítani
62 13|       tenyerével végigsimította.~ ~- Azt hallom, hogy még most sem
63 13|           Felséged a vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi
64 13|           Tivadar azonnal útra kelt, azt talán fölösleges is elmesélnem.
65 14|         önérzetesen így szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy nem teszi ki
66 14|              osztály főnökéről... De azt hiszem, elmegy most már
67 14|        lefekhetik...~ ~- Hogy hívják azt a tisztviselőt? - kérdezte
68 14|              szerelmes volt belém és azt igérte, hogy agyonlő, ha
69 14|              mikor feleségül kért és azt ígérte, hogy agyonlő, ha
70 14|              regénye... én együgyűen azt vettem a fejembe, hogy a
71 15|             az életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt