Rész

 1  1|    fiatalasszonyt, egy szakállas úr, ki sarkig érő gérokkot viselt
 2  1|             kékruhás sürögve szaladt ki és be, egyszer maga a zömök,
 3  1|          vezető szabad utat rakassák ki pikkoló–kapucinerekkel...
 4  1|    belsejében s udvariasan segítette ki a feleségét.~ ~Vas Laci
 5  1|         felett. Egyszerre mit látok, ki fordul kifelé a nagy üvegajtó
 6  2|        tavaszi kabátos, bájos leány, ki szemmel láthatólag rövidlátó
 7  2|          fiacskám, - szólt, - öntsed ki a szívedet: egy–kettő!~ ~-
 8  2|              azt a szándékát fejezte ki, hogy a negyvennyolc óra
 9  2|             a kávéházból hallatszott ki a karambolgolyók csattogása,
10  2|           közelítettek a tiszt felé, ki keresztbe vetett lábakkal
11  2|       cigányprimást s egy idegennek, ki a szomszéd asztalnál ült,
12  2|           Egy kövéres kis doktorral, ki a szállodással csevegett
13  3|           szigoru logikával mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával
14  4|             az idei tavasszal került ki az angol kisasszonyok váci–
15  4|            ez a nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha te
16  4|          füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól,
17  4|     összefolyó szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsattos kézitáskát
18  4|           aztán sikoltva bontakozott ki Andor - vagy Gyurica? -
19  4|           úton nőtelen embernek adta ki magát s nekem majd csaknem
20  5|           azóta gazdag emberré lett. Ki ne ismerte volna az Alster
21  5|       ruhájánál, sőt a kelengyéje is ki volt állítva egy koronaherceg–
22  5|          igazán kedveli magát.~ ~*~ ~Ki ne emlékeznék arra a szenzációs
23  5|        Alster heteken át nem mozdult ki a lakásából és Bay Leon,
24  5|       lakásából és Bay Leon, a veje, ki a rossz nyelvek szerint
25  6|          hogy a világegyetemben ő ad ki az ebédjére legtöbbet; a
26  6|      fiatalok vadászkocsin rándultak ki barátaikkal a lóversenyre,
27  6|         tremolázó hangon jelentették ki, hogy Sárosdy Jánost jókedvében
28  6|             könnyü fogaton hajtatott ki férjével együtt a reggeli
29  6|            Tegye le a pénzt és vigye ki a tányérokat. Azt hiszem,
30  8|                egy–kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák
31  8|          vagyunk és holnap, - holnap ki tudja, hogy leszünk–e?~ ~
32  9|         ilyen haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg
33  9|            se tudom, hogyan rohantam ki az ajtón s miképp kerültem
34  9|              ajtón s miképp kerültem ki, hogy a villamos el nem
35  9|              illenék a diadém...~ ~- Ki mondta azt, hogy csúnya
36 10|            neki sötéten, - gondoljon ki valamit, mert éhenhalunk...~ ~-
37 10|             az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük,
38 10|          amikor hó esik...~ ~- Az úr ki fogja nyomatni a színlapokat, -
39 10|   szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan
40 10|         Csapó hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak
41 10|              sötét ábrázattal ballag ki az öltözőből a színpadra...
42 11|   levélpapirt, s dugóhúzóval bontott ki egy ujdonatúj alizarinos
43 11|          kérdezed meg egyenesen.~ ~- Ki az a sanda Naca?~ ~- A sanda
44 11|         vitték, Naca előttem öntötte ki a szívét s engem nevezett
45 11|              szívét s engem nevezett ki prokuristául az összes szerelmi
46 11|            meggyőződéssel jelentette ki, hogy a nagyszakállu ácslegény
47 11|              könnyek közt jelentette ki válaszában, hogy ennél gyönyörübb
48 11|             mozaik melltűvel fejezte ki irántam való háláját. A
49 11|           két szürke szem csillogott ki, arca, kerek nyaka tündöklőbb
50 11|         elfelejteni magának.~ ~- No, ki vele hát!~ ~- Tudja, - susogta
51 11|     válaszában lelkesedve jelentette ki, hogy száz millió csókot
52 12|           piszkos hangjegyet szedett ki szolgálatkészen az egyik
53 12|              el lehet fogadni...~ ~- Ki az a Desirée Croce? - kérdezte
54 12|               Az inas óvatosan vitte ki a télikabátot, Croce úr
55 12|            így szólt bennem: Böjtöld ki! És én kezembe fogtam megint
56 12|              a márványasztalra, - de ki írja le rémületünket, amikor
57 12|                Önnek könnyű, mert ön ki fogja fizetni a pálinkáját.
58 13|              keserves könnyekbe tört ki, anyja keblére borult, mint
59 13|        halavány csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel megsimogatta
60 13|        alkhimista aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan
61 14|         Heinrichné asszony maga állt ki délelőttönkint a konyhába,
62 14|       konyhába, a lányok közül pedig ki a zeneakadémiát, ki a polgári
63 14|            pedig ki a zeneakadémiát, ki a polgári iskolát látogatta.
64 14|           Azt hiszem, hogy nem teszi ki az ablakába, amit ma délután
65 14|             pompás tájképet állított ki a tavaszi kiállításon...
66 15|         melyből hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, míg karcsu
67 15| balatonmelléki hegy csúcsáról indult ki diadalmas csatáira. A romokat