Rész

 1  1| veszedelmes kérést kockáztat meg, így szólott:~ ~- Hallja, van
 2  1|   szemeivel akként intett, mintha így szólt volna: “Tetszel nekem!”
 3  1|       tekint rám, s a szépasszony így folytatja:~ ~- Allons, je
 4  2|         szólt, - minden gentleman így tenne!...~ ~Megittak még
 5  3| érthetetlen és fölfoghatatlan hát így első hallásra, hogy negyvenöt
 6  4|      vágva egy puha selyemsipkát, így szólott:~ ~- Egyedül utazik,
 7  4|           vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- Nem mondom,
 8  4|          találnék, kisasszony! De így! Innen–onnan már azt kell
 9  5|        hivatta az öreg tanítót és így szólott hozzá:~ ~- Tudom,
10  5|       volt két jómódu ember is, s így Samunak, vasárnap és szerdán
11  5|          került Samu is és Alster így szólott:~ ~- Derék, hogy
12  5|          a Samu erős tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~-
13  5|   világosszőke leány viselt. Samu így szólott magában, mikor a
14  5|       többiek táncoltak.~ ~Margit így szólott:~ ~- Tudja a mi
15  5|     Papirt és ceruzát vett elő és így szólott:~ ~- Diktálja hát
16  6|          de Zsuzska másnap délben így szólott az apjához:~ ~-
17  6|         levesét, aztán közömbösen így válaszolt:~ ~- Tehát ismét
18  6|              A háztartást tényleg így rendezték be: az öreg úr
19  6|     stréber fejéhez dobálja... Ha így folytatja, hát annyi se
20  8|      Mersich Klárikát, körülbelül így szólott magában a templomból
21  8|          világban születtek? Ádám így szólt magában bizonyos rezignált
22  8|            és most már mindörökké így lesz–e? Klárikának eszébe
23  8|      hajolt s egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc
24  8|   megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
25  8|           hogy miről van szó - és így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~-
26  8|           urára.~ ~- Ne beszéljen így... nem akarom... hátha még
27  8|           a tapasztalt nagynéni s így szólott dacosan a lelke
28  8|           könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~-
29  9|      mutatóujját és remegő hangon így szólott:~ ~- Jőjj be...~ ~
30  9| látványban, míg végre meghatottan így szólott:~ ~- Azt hiszem,
31 11|       akadozott a sötét ligetben, így szólott hozzám selypítve:~ ~-
32 12|      tudott vonni valami teoriát, így szólott a cigarettázó fiúkhoz:~ ~-
33 12|        poharat, a házigazda pedig így szólt:~ ~- Ebből fog inni
34 12|       pedig néhány pohár bor után így szólott:~ ~- A Clairette–
35 12|  föltámadt bennem a kommunista és így szóltam magamban: Gyalázat,
36 12|         most? Egy homályos ösztön így szólt bennem: Böjtöld ki!
37 12|           óra közt egyszerre csak így szóltam Drávaihoz:~ ~- Van
38 12|      pedig fölemelte a poharát és így szólt:~ ~- Mecénásom, a
39 13|         uralkodó keblére, unottan így szólott, mikor királyi atyja
40 13|    selyemcipellőjével és makacsul így szólott:~ ~- Inkább még
41 13|        király pecsétjét, nyájasan így szólott az íródiákjához:~ ~-
42 13|   megkapták egymást, kétségbeesve így sóhajtott föl:~ ~- Mit ér,
43 13|  kastélyban szokta és elkeseredve így szólott:~ ~- Szerelmes vagyok,
44 13|        udvarmesterét és harsányan így szólott a rövidlátó udvari
45 13|       könnyek borították el, majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
46 13|          folyosóra se vezethetlek így, nemhogy a felséges úr termeibe...~ ~
47 13|     belseje felé, aztán harsányan így szólott az udvarmesterhez:~ ~-
48 13|         csöndet intene és hidegen így folytatta:~ ~- Mindent megtudnál,
49 13|         rejtelmes, fojtott hangon így szólott:~ ~- Ez a pápaszem
50 13|         orrára illesztette volna, így szólott a szolgálattévő
51 13|          mestert, aki csodálkozva így szólott:~ ~- Engem okolsz,-
52 13|         beszéltek az országban és így történt, hogy a kegyetlen
53 14|         vacsoraközben önérzetesen így szólott:~ ~- Azt hiszem,
54 14|      harmatos virágot, hóbortosan így szólott:~ ~- A levest, a
55 14|           a karjába fűzve, okosan így szólott:~ ~- Salamonnak
56 14|           vezérigazgató egy napon így szólott az elnöki titkárhoz:~ ~-
57 14|      megnyomta valaki, mosolyogva így szólott a feleségéhez:~ ~-
58 14|      valaki és Salamon úr vidáman így szólott:~ ~- Szabad!~ ~Sós
59 14|         És a házigazda mosolyogva így szólott:~ ~- Úgy hallom,
60 14|       Erzsike asszony diadalmasan így szólott:~ ~- Lássa, hogy
61 14|        szemét. És Erzsike asszony így szólott:~ ~- Emlékszik a
62 14|           Sós úr pedig alázatosan így felelt:~ ~- Emlékszem...
63 15|           nem én vagyok az ura és így semmi közöm ahhoz, hogy
64 15|      szemével csiptetve, hangosan így szólott:~ ~- Fogadni mernék,
65 15|       rózsás arcát, aztán apailag így szólott hozzá:~ ~- Menjenek